Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Lowetinszky János Józsefnek a hivatali előlépéshez, a kinevezéshez szükséges volt elvégeznie a 4 elemit követő polgári iskola 3. és 4. osztályát - a magyar állampolgárság megszerzése mellett. Mindezt már felnőtt fejjel kellett végbe vinnie, tekintve, hogy az iskolából 12 éves korában, 1878-ban kivette az anyja - megelőzendő a kirúgást (bizonyítványát lásd itt).
A tanulmányokat magánúton végezte az akkor vármegyei díjnokként dolgozó hősünk 1899-ben és 1900-ban - több hasonló cipőben járó kollégájával együtt a vármegyeházáról - a Budapest Székesfővárosi VIII. Kerületi Német Utcai Községi Polgári Fiúiskolában (a mai Németh László Általános Iskolában). Noha további osztályok elvégzését is tervezte a felnőttként is igencsak bukdácsoló naplóíró, pénz és idő hiányában végül nem tudott rá sort keríteni. A magyar állampolgárságot (és a budapesti illetőséget) végül 1902-ben szerezte meg a pesti születésű, de addig osztrák állampolgár Lowetinszky (lásd itt), munkahelyén a véglegesítésre pedig 1912-ig kellett várnia, amikor is Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kinevezett iroda-segédtisztje lett.
Az alábbiakban naplóbejegyzés-részleteken keresztül a 4. polgári záróvizsgájára való készülésébe, az írásbeli és szóbeli vizsgák izgalmaiba és praktikáiba nyerhetünk betekintést.
1900. március 27. [részlet]:
„8-kor el, haza, otthon vetkőzés, vacsorálás, beszélgetés, theázás, azután 11 utánig tanulgattam az éj csendjében; sok ez már nekem, s mindig több és több terhet veszek magamra, de érzem, hogy nehéz, de ezt a harczot ki akarom vinni a kinevezésig, s az illetőségi ügyet is rendezni akarom, s ha ezt kivittem, Margitának [Margita: a naplóíró 1894-ben született kislánya] biztosítok valamit, azután pihenek egy nagyot.”
1900. április 5. [részlet]:
„Reggel nagy nehezen 7 előtt fel, toilette, s le borotválkozni és hajat nyíratni, feljövet, reggelizés, ellátva magam a szükséges szerekkel, villanyoson [villamoson] el az iskolába, be az igazgatóhoz [Ullerich Gyulához], letettem a tandíjat, azzal be az osztályba, már Kónya és Székely ott voltak; nemsokára bejött az igazgató is, s előadta az összejövetel czélját, a normatívákat;
a tanárok megkezdték a pensumok [feladatok] kiosztását, s megkezdődött a munka; meg is akadtam szerencsésen a váltó-számítolásnál, kétszer is kimentem, amíg Selleytől kaphattam felvilágosítást, azután nekiestem, és el is végeztem azt egészet egy óra alatt, 12-re készen voltam;
az öreg Székely nem bírta megoldani feladatát a számtanból, Kónyát nem láttam, mit végzett. 12-kor el, ezek [Kónya és Székely] hazamentek, én meg Selleyvel átnéztük a kidolgozást, állítása szerint egy volt nem sikerült egyenlet.
Villanyoson haza [a VII. kerületi Garay u. 45. sz. alá], kisvártatva ebédlés, heverés, olvasgatás, aludtam egy kissé. […] ½ 3 előtt fel, tisztolkodás, s villanyoson el az iskolába, ott hozzáláttam a rajzhoz, összetákoltam valahogy, ahogy tudtam; azzal el a testületbe [a Budapest Székesfővárosi Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestületbe, ahol jegyzőjként dolgozott másodállásban Lowetinszky], dolgozgatás […] Selley [haza]jött, levetkőztem, s lefeküdtem az ágyba, heverészve tanulgattunk ½ 12-ig.”
1900. április 6. [részlet]:
„[d.u.] ½ 2-kor el a Zenélőbe, egy kis húst ettem, egy korsó sört reá ittam, Victornak is fizetve egyet, azután villanyoson ki az iskolába, ott beszélgetés.
2 után be a tanári terembe, s megkezdődtek a vizsgálatok; ment a dolog szépen, akadoztam, meg jól feleltem, legjobban nézetem szerint számtan[ból], mértan[ból], algebra[ból], történelem[ből] s németből; a ministeri biztos is jött ½ 4 tájt, mindjárt más képet vett fel a dolog, a nyakgatások hosszabbak és tüzetesebbek lettek, mindazonáltal ¾ 5-re készen voltunk; mi kivonultunk, rövid conferentia után behívtak; kettő megbukott: Szarvasy és Parren; Turcsák és én az ábrázoló mértanból (távlat-tan[ból]) semmi készültséget sem mutattunk, de tekintettel a többi kiegészítő feleletekre, átbocsájttattunk; nagyot lélekzettem: mégsem volt hiába kínlódásom s pénzkiadásaim, elértem azt a lépcsőt, amelyen ha keményen állok, talán tovább is mehetek; elhatároztam, hogy az öt[öt] és hatot [az 5. és 6. osztályokat] az év végén okvetlen leteszem.
Innen el, Selley jött, kért, ajánlanám neki Lajos bácsit a corepetitióra, mit megteszek, bár nem érdemli meg.”
1900. április 10. [részlet]:
„el az iskolába, Ullerich nem volt ott, megyek el, találkozom vele, visszahívott s előadta, miszerint nincs kifogása az ellen, ha szeptemberben teszem le a vizsgát; láttam, hogy ez Selley munkája, látszólag belementem; különben azt vettem ki az igazgatóból, hogy szeretné a dolgot ilyeténképp arangírozva látni; hát utóvégre belemegyek, annál előbb leszek kész, csak attól félek, hogy túlterhel a sok munka.”
[Ullerich Gyula, az iskolaigazgató]
1900. április 17. [részlet]:
„11-kor el Ullerich igazgatóhoz, megkaptam bizonyítványaim: 8 jó volt benne és pedig hittan, magyar, német nyelv, földrajz, történelem, írásbeli dolgozatok, természettan, könyvviteltan; elégséges: mértan, számtan, szabadkézi rajz, mértani rajz, természetrajz – hála Isten, elég szép bizonyítvány, örömmel mentem vele, az igazgató a haladásra biztatott, mit meg is teszek.”
Utolsó kommentek