1923 januárjában, harminchárom évvel azután, hogy Lowetinszky János József (1866-1935) először utazott villamoson, kellemetlen incidens érte a Boráros térnél: ellopták zsebóráját. Hősünk aznapi bosszúságát csak tovább tetézték a munkahelyi sérelmek, este pedig felesége, Mari távolléte miatt aggódhatott.
1923.01.18.:
Ellopják az órámat. Péntek.
Reggel 6-kor fel, nyugtalan éjszakám volt, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, el az akadó villamoson a hivatalba;
a körúton a kocsiban nagy tolongás, leszállok a Boráros térnél, látom, fityeg valamim - még elrestelltem magamat, hogy a gatyamadzagom -, hát uramfia, ahogy jobban megnézem, hát csak az óralánczom díszeskedik ott magában, óra nincsen rajta, azt valamilyen enyveskezű szépen lekapcsolta;
fene egye meg a jó dolgát, különb médiumot is kereshetett volna magának, nem ilyen magamfajtájú szegény nyugdíjast kellett volna kifosztani, igen bántott a dolog, mert ilyenfajta ezüstóra ára ma 18000-20000 korona, ha nem több. De hát mit tehettem, ródliztam kifelé.
A hivatalban ilgetés [sic], confrontálás; Pischely később [késve] jött, az öreg [a főnök] reá is szólt.
Tízóraizás, ennek a bosszúságnak [az óralopásnak] a tetejére jött másik, t. i. hogy az ideiglenesek [közül] a férfiak kaptak egy öltözet ruhát, a leányok egy pár cipőt a Horthy actióból, a választottak és nyugdíjasok meg semmit sem; az a fura helyzet állt elő, hogy a két-három hónapja szolgálók kaptak, s azok, akik éveket szolgának, nem kaptak semmit sem. És igazán méltánytalanság volt, hogy ez a szegény menekült ördög Beér, akinek egy Istene, egy ruhája, ez sem kapott sem, hát disznó kis eljárás. Alemann kiszámította, hogy mi nyugdíjasok három hónap óta 4400 koronával lettünk megrövidítve; na, nyíljon csak alkalom, itt hagyom ezt a bandát, mint Szent Pál az oláhokat. Dolgozgatás, de már csak ímmel-ámmal.
2-kor el, villamoson haza, otthon vetkőzés; mondom Marinak az esetet, nem indult fel túlságosan rajta ; hoztam fel fát, szenet, a demijont [demizsont] meg a kosarat; ebédelés, kis siesta, utána letörölgettem a port a kisszobában, azután a nagy[szobá]ban s végül a konyhában. Kalatovicsné volt itt, elbeszélgetett. Lámpa- és kiöntőcsatorna-tisztítás.
A lábaim okoskodnak, nem olyan ruganyosak, mint szoktak lenni. Mari előkészített az útra mindent, én is. Naplók rendezése. Mari befűtött, olvasgatott és varrogatott. Olvasgatás, megbeszéltük a dolgainkat. Vacsorára theázás.
Mari ½ 9-kor elment tejért, s csak ½ 11-re tért vissza, mert a vonat késett, én meg itt téptem magamat azalatt, hogy mi lett vele. Hazajöttével fekvés s alvás.
Az idő szép derült, hideg, szeles. Reggel -1 f, d.u. 3-kor 3 f, esti 10-kor -3 f volt.
Utolsó kommentek