A magyar Švejk

1891. augusztus 22.:

Szombat. Reggel ¾ 7-kor fel, sietve öltözés, rendezkedés, csomagot összeszedve, el, lóvonaton a Szikszaiig, s onnan csavargőzösön [kompon] át Budára, ott is sietve, mindent összeszedtünk s szaladólépésben a tabáni kikötőhöz; hajón ki Ó-Budára a HÉV-hez, elkéstünk.

Megnéztük a katholikus és református templomokat, a Flórián téri bejáratot és az újabb épületeket.

½ 11-kor a BHÉV-val Szt. Endrére, onnan – minek előtte jó borral felüdítettük magunkat és az út felől kérdezősködtünk – nekiindultunk.

Izbéghen a kabátokat levetettük, azután fáradalmas menet után, mely szép és vadregényes úton vezetett, hol többször tévedtünk el, s hol egyedüli vezérfonalunk az E.M.K.E. [MKE: Magyarországi Kárpátegyesület] kék és fehér színei voltak, kit fák[on] és köveken találtunk, nagyobbrészt azonban olyan helyen, ahol nem volt reá szükség.

2 óra 28 pkor értünk [Pilis-] Szt. László elé, ahol pihenőt tartva meg is ebédeltünk. 2 óra 58 pkor el, és nekivágtunk a visegrádi útnak ugyanazon fonállal. Szt. László nagyrészt magyarul is beszélő tótok által van lakva.

Az út innen is igen szép volt, különösen az erdőkkel borított hegyek szépek. Egy hegyről lefelé mentünk, amely igen hasonlított az adamsthali lejárathoz. Egy háznál vizet ittunk s toilettet csináltunk, s röviddel reá a Duna szélesen hömpölygő hullámait [pillantottuk meg], Visegrád felett 2 kmnyire értünk ki.

5 óra 5 pkor Visegrádon voltunk. ¾ 6-kor a Salamon toronynál, s onnan az érkező bécsi hajón Eszti alakját vettük ki, aki integetett kendőjével felénk, mit mi kalappal viszonoztunk; távcsővel volt csak lehetséges.

Azután egy hozzánk szegődött kutya kíséretében a Leopold úton feliramodtunk a szó szoros értelmében romokhoz [a várromhoz], felérve, Sanyi tervrajza szerint mindent megnéztünk, ami stimmelt is.

7 órára leértünk a N[agy]. Maros és Visegrád között közlekedő csavargőzöshöz;

azzal átkeltünk, és 8 óra 22 pkor a gyorsvonattal nekiindultunk fáradtan haza;

a vonat annyira tömve volt, hogy csak mint Mujkos Demeterék, felváltva ülhettünk kissé, 9 óra 27 pkor Pesten voltunk.

Villamosi [villamos], arra felülve, a Dohány utczáig mentünk, onnan haza; otthon mosdás, evés (tej), beszélgetés, fekvés, alvás.

Az idő igen szép volt, déltájt igen meleg, hatalmasan ki is izzadtam.