A magyar Švejk

Négy évvel a hároméves, keserves sorkatonai szolgálat után, 1893 nyarán Lowetinszky János Józsefnek (aki ekkor éppen a MÁV-nál, a Keleti pályaudvaron dolgozott kinevezett távírászként) ismét vissza kellett térnie megpróbáltatásai színhelyére, Iglauba, ezúttal a kéthetes póttartalékosi kiképzésre.

Az összetűzések ezúttal sem kerülték el nyughatatlan, önérzetes hősünket: vezetésével egy egész mozgalom támadt a katonai felettesek túlkapásai ellen. A leszerelést követően meglátogatta bécsi rokonait is a naplóíró; ismét felmerült benne, hogy viszonyt folytasson unokatestvérével.

1893. július 4.:

Reggelre Mari [a naplóíró barátnője] székét megkapta, 9 után fel, rendezkedés, testgyakorlatok, toilette, reggelizve el Su-ba, ott Lachnit főnöknek jelentettem távozásomat, s megírtam a szolgálati táblázatom; hazaballagtam.

Otthon [VII. Cserhát u. 3.] nekiálltam, azután előkészítettem az útravalókat, ebédlés, heverés, harmonikázás; a szomszédné nővére lakodalmat tartott, bejött ide menyasszonyi ruhába öltözni, az alkalmat felhasználtam, gratuláltam neki. Marit csipkedtem folyton. Sándor is megjött. Naplórendezés, csomagolás, tisztolkodás, átöltözés.

Irma [Samoday Irma?] átment a lakodalmasoknak segíteni, én meg Bélát [a szomszéd kisfiút] dajkáltam egy ideig. Nógattak, a vőlegény s menyasszony is, hogy menjek át, míg végre, miután Marit megsecáltam, 8 után kicsípve magunkat, átmentem, hol tisztelettel, koczintásokkal fogadtak; egy ideig néztem, hogy tánczoltak a szűk szobában, végre azonban szólított a kötelesség, a menyasszonytól egy csókkal vásárolva meg a tánczolási kötelezettséget, s bocsánatot kérve elmentem.

Öltözés, Mari s Irma kikísértek a kapuig, ott Maritól csókkal elválva, Sanyival ballagtunk a Rottenbiller utczáig, hol lóvasútra ülve kimentünk beszélgetve a Nyugati pályaudvarig, jegyet lebélyegeztettem s 9.45-kor Sanyitól búcsút véve, elmásztam a 118-assal [elutaztam a 118-as vonattal]. Kényelembe helyezve magamat, alvás.

Az idő folytában egész nap esős maradt s hűvös.

1893. július 5.:

½ […]-kor Érsekújváron II. osztályba szállított át a kalauz, amelyben Marcheggig szunnyadoztam, ott kiszállva, jegyet váltottam, s a Nordbahnra bíztam gyenge testemet. Bécsig nehány utazóval élénk debatte [vita] fejlődött ki.

Bécsbe kiszállva, átmentem csomagomat víve a Nordwestbahnra, ott egy jóképű ipszére bízva holmimat, elmentem jegyet váltani – miután más vonat nem volt – gyorsvonatra, de egyúttal az igazolványt is kiállíttattam magamnak.

Reggelizve, be a peronra, ott egy főhadnaggyal – ki, mikor [sorkatonaként] szolgáltam, hadnagy volt – szívélyesen beszélgettünk, a vonaton szundítottam egyet, míg Znaimnál be nem szállt egy ipsze, kivel Iglauig elbeszélgettünk. 12-kor érve oda, kiszálltam, s a Stég vasúton bementem az új állomásra s onnan felballagtam az új kaszárnyába;

kissé vártam, 5[-en] voltunk, közte egy századombeli is, beszélgetés, be a cantinba, ott egy zenétőli ismerősre akadtam, ki most a hadkiegészítő parancsnokságnál őrmester, beszélgetés, mesélte, hogy a volt tartalékosok beszélték viselt dolgaimat.

2 órakor a tornaterembe, hol unatkozva vártuk 4-ig az ezredorvost, ki végre megvizsgált bennünket. Azután századomhoz, és onnan az öreg gymnaziumba, hol tanyázni fogunk. Ott egy szakaszvezető átadta a felveendő rongyokat, azokat – nevetve egymás kinézését – felöltöttük, s behurczolkodtunk egy szobába; az órám odaadtam egy iglaui postamesternek, ki hazavitte.

Elrendezve nagyjából holmimat, le a cantinba, sörözés, felmenet otthagytam a tárczám, csak a mosakodásnál vettem észre, leugrottam, egy szakaszvezetőben az osztrák honvédektől volt annyi becsület, hogy eltette. Sört fizettem neki s szivart, fel, folytattam a toilettet, azután kényelembe helyezve magamat, vacsorázás, kissé még beszélgetve, nemsokára elaludtam;

az idő szeles, borultas volt.

1893. július 6.:

Reggel 5-kor fel, rendezkedés, toilette, s le a cantinba, tisztítóinasom [Lauder nevezetű] is jött, s rendbe szedte a holmimat, reggelizés a cantinban.

Azután öltözés, s hosszas rangírozás [sorakozás] után ki a gyakorlótérre, ott ¼ órai megszakítással különféle evolucziók [felfejlődések, alakzatok] ½ 11-ig, azután pénzkifizetés volt, s azzal haza; más szakaszba osztatva be, lehurczolkodtam az inasom segélyével, a szakaszvezető káplár kért, írnám meg a névsort, mire kikötöttem a tour-szabadságomat. Több ismerős, ki velem szolgált, melegen üdvözölt.

A századparancsnok Glogar, ki már százados; Schwaller főhadnagy lett, Prochaska s Maschek is itt van, Leobner százados lett, a parancsnok Martinek, ki már alezredes lett. Semmire sem feledtem el, csak a bőröndkulcsra, amit a fiúk kölcsönadtak.

Ebédlés, a névjegyzéket felfektettem s azután rendeztem naplómat, utána tisztolkodás. Tekintélyemet helyreállítottam már a tisztelt, mulatságon résztvevő közönség között. 2 órakor átvonultunk az új laktanyába, s szobafegyverrel lőttünk, én meg markírozónak [jelölőnek] mentem, hol ¼ 6-ig unalmaskodtam, azután 6-ig lőfegyvergyakorlatot tartva, a folyosón ácsorogtunk; 5 lövés közül 3 talált nálam.

Haza, az inasom rendbe szedett mindent, dohány-névjegyzéket csináltam, s egyúttal írtam Marinak is, ki [ami] nem akaródzott menni; megcsináltam a földre ágyamat, vacsorázás, harmonikázás, ezek hallgattak, azután hallgattam azokkal, kik az ezreddel Bosniában voltak. 9 után alvás.

Az idő borult, czudarul hűvös, és többször esett is az eső.

1893. július 7.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, beszedtem a dohánypénzt. 6-kor ki a gyakorlótérre, ott hajszoltak bennünket, aminek megnehezítéséül komiszul hideg szél fújt, s oly őszi eső esett, hogy dideregtünk beléje.

½ 11-kor haza, fegyver- és szakaszjegyzéket elővonalaztam, naplórendezés. Ebédlés, Sándor[nak] s Jancsinak pár sort írtam, azután elkészítettem a jegyzékeket; azután beszélgetés, 1-kor körülálltunk a szobában s marcíroztunk. 2 után az eső felhagyott, kimentünk a gyakorlótérre, ott Newrkal káplár vezénylete alatt svindliztünk, ½ 6 után haza, miután még a főhadnagy nyaggatott bennünket.

Otthon átöltözve, ahogy lehetett kicsípve magamat, ki, levelet feladtam Marinak, s vacsorát véve, haza. A Habsburg szállodába mentünk, hol a „Jungczechek” [’ifjú-csehek’, cseh nacionalisták] gyűlhelye van, vacsorázás, egy postatisztet mutattak be, sörözés, beszélgetés, 8-kor haza, az ágyat elrendezve, fekvés, beszélgetés, alvás; 9 tájt az őrmester jött felírni, kik mennek transporttal Bécsig, én is jelentkeztem. Továbbaludtam, igen fáradt voltam.

Az idő komisz volt, délelőtt hűvös, esős, őszies, délután borult, de enyhébb volt.

1893. július 8.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés, 6 után kivonultunk a gyakorlótérre, hol vagy 1 ½ óráig nyaggatott a főhadnagy; pihenő, azután éles tölténnyel lőttünk. Alakra 3 lövésből 1, czéltáblára 2 lövés közül 1 találatom volt; azután még vagy 1 óráig Drescher főhadnagy veszkődött.

A 2. szakasznál a hadnagy van (Vercina), láttam, amint egy másodsorban állót, mert nem fedezett, a karddal fejen ütött; igaz, hogy nem lehet kívánni, hogy egy ily tömeggel kesztyűs kézzel bánjanak, de velem szemben alighanem rossz vége lett volna a dolognak. A tizedes kinevezett helyettesének, amit a főhadnaggyal szemben érvényesítettem.

11-re haza, befejeztem a jegyzékeket. Naplórendezés. Levelet írtam nagynénéméknek. Ebédlés, tisztolkodás, azután leheveredtem, s újságot olvasva szerencsésen elszunnyadtam; az inas kitisztította a fegyvert s ruhaneműt.

½ 3-kor ki a gyakorlótérre a „nieder” [’lehasalni’] és „kniet” [’térdre’] gyakorlására. A főhadnagy maczerálódott velünk. Azután az öreg [a százados] nyargalt rajtunk; a nap veszedelmesen sütött, s égette arczbőrömet, mely oly piros lett, mintha egyebet se tennék a pálinkaivásnál.

¼ 7-kor haza, kényelembe téve magam, egy kancsó sört lehajtva; egy őrmester szólongat, hát kisült, hogy velem együtt szolgált, de megmaradt továbbra. Délben pedig Marzsik őrmesterrel, ki szívélyesen üdvözölt, beszélgettünk.

Kártyázás változó szerencsével, a vége a melódiának az lett, hogy vesztettem. 9-kor felhagyva, mosdás, vacsorázva, vajat hozattam, s azt vacsoráltam komiszkenyérrel. Beszélgetés, egy ficzkó agyafúrt ötleteit nevettük. Alvás.

Az idő szép derült s forró meleg volt, mit azonban gyengéd északi szél kissé enyhített.

1893. július 9.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés;

6-kor ki a gyakorlótérre, s mindjárt reggel szépen kezdődött a munka, a főhadnagynak hangja vezénylésre gyenge: kettős sorrendben jobb arczvonalat vezényelt, de miután hátulról vezényelte, az első fele nem hallhatta, s emiatt a barom a továbbhaladt féllel 30-szor „nieder” s „auf”-ot, tehát lehasalni[t] és felugorni[t] csináltatott; súlyosbította a dolgot az, hogy mielőtt kimentünk a borjúkat vettük fel. Aki volt katona, az tudja, hogy ez mit jelent, az összes izmokat igénybe veszi, még pedig nagymérvűen; az ily aljas eljárást csak barominak lehet nevezni. Mrázeket, ki 30 éves ember, mert nem bírta oly gyorsan megcsinálni, mint a többi, rapporthoz rendelte, azonban, midőn erre került volna a sor, játszotta a nagylelkűt, s nem vezette kihallgatáshoz, persze, a saját maga jól felfogott érdekében; megígértettem a fiúkkal, hogy egy felveendő jegyzőkönyvet, melyet publikáltatni szándékszom, aláírnak. Úgy látszik, a főhadnagy a túlhatalmaskodást belátta, egész másképp bánt velünk, daczára annak, hogy rosszabbul ment [a gyakorlatozás], mint rendesen, mert a legénység hangulata kedvtelen volt. Pihenő után Glogar századgyakorlatokat tartott, ½ 11 után be az új laktanyába, ott leraktuk a borjúkat; milyen politika, mert benn [a városban] nem szabad látni, hogy borjú is van, itt reggel felvétetik, s hazamenet letétetik. 11-re értünk haza, lábaim, illetve a felső lábszár csontja igen fáj, túl van erőltetve, persze ehhez szokva nem lévén, ez így most érezhetővé válik.

Tisztolkodás, naplórendezés, a II. szakaszt Homolka szakaszvezető parancsnoksága alatt, mert rendetlenül ment, Glogar, a százados a gyakorlótérre le és fel futólépésre vezényelte, ő persze lóháton, ez is túlkapás. Így hát természetes, amilyen a gazda, olyan a cselédje is. Nem hiszem, hogy a felsőbb hatóságok ily intencziókat adtak volna az alsóbb hatóságoknak; különben a privilegizált rablóbandától minden kitelik, de reménylem, megélem még az időt, amikor a túlfeszített ív elpattan, s agyonüti felhúzóját.

2 órakor ki a gyakorlótérre, rajgyakorlatok; 5 után a századosnak jutott eszébe a századdal támadást a lőportoronyra inscenálni, vérig maczerált bennünket az ismételtetéssel, a főhadnagy már szinte dühös volt. ¼ 8 volt, mire hazaértünk, holtig kifáradtak voltunk.

Krisztián, kivel tegnap délután pihenő alkalmával találkoztunk, látogatott meg, beszélt Stallakerről s viszonyairól. Midőn elment, tisztolkodás, vacsorázás; azt akarják a fiúk, hogy írjam meg Glogar eljárását az ezredesnek Bécsbe, bizony, nem sok kell hozzá, hogy úgy legyen. 9-kor fekvés, nemsokára alvás.

Az idő reggel borultas, változó, délután forró és derült volt.

1893. július 10.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés s ½ 6-kor el az új laktanyába, ott felvettük a borjúkat, s ki Hochdorf felé gyakorlatra, még útközben is maczerált[ak] bennünket, a gyakorlat – képzelhető – komisz volt, tüskön-bokron, cserjén, mocsáron keresztül nyaggatak bennünket, míg végre az ördög elvitte, „hurrá”-val befejezve a támadást, haza.

12 óra volt, mire hazaértünk, az ezredes zászlóaljparancsnok, de Vereina velünk volt, a legénység káromkodott s morgott, de persze mit használ mindez, Bilek káplár, ki rajparancsnokom volt, kihallgatáshoz vezényelt, mert rajától elmaradtam, de Newrkal reábeszélésére nem jelentett fel. Hazaérve szomjamat – mely képzelhető volt, miután 6-[tól] 12-ig a számban csak két czigaretta volt – oltva sörözés.

Naplórendezés, ebédlés s utána tisztolkodva, leheveredtem, míg inasom kitisztította a holmit, megjegyezve, hogy kilőttem vagy 6 vaktöltényt. Hanem ha 3 évet kellene ezzel a barommal töltenem, őtet s magamat is agyonlőném, különben is szándékszom az ezredesnek írni.

Arczbőröm, mely nincs szokva az ilyeténi levegőkitevésnek, egész felsült, s szemeim folyton képződményekkel vannak megrakva, csontjaim pedig a szokatlan megerőltetéstől mind fájnak, úgy, hogy a menés szinte nehezemre esik.

3 óráig aludtam, azután fel, öltözés, s ki akartunk menni, de az eső miatt 4 óráig marcíroztunk fegyverfogásokkal a szobában, azután ki a gyakorlótérre, ott a főhadnagynak vezénylete alatt szép kényelmesen működtünk, míg a százados a 2-ik szakaszon nyargalt.

6 előtt be, letettük a kaszárnyaudvarban a borjúkat, s haza, kényelembe helyezve otthon magam, tejet vacsorázva, kissé harmonikáztam s olvastam, s ha a lárma nagyobb lett, csitítólag reájuk mordultam, levegőztetés czéljából az ablakokat kinyittattam. Kenyér- s dohánykiosztás volt ma. 9 után fekvés, beszélgetés a tizedessel ½ 11-ig.

A százados állítólag ma az ezredestől orr[o]t kapott, hogy a legénységet oly soká künn tartja. Alvás.

Az idő változó, nagyobbrészt derült volt és forró, délután esett vagy ½ óráig, de ismét kiderült.

1893. július 11.:

Vasárnap. Reggel 6 után fel, rendezkedés, nagy mosdás, átöltözés, reggelizés, azután rendet csináltattam s magam is közreműködtem. A rongyos vászonnadrágom beküldtem kicseréltetni, s kaptam helyette egy másikat.

8-ra bementünk az új laktanyába, s ott Drechsler megtartotta az ellenőrzési szemlét a szabad ég alatt; azzal készen lévén, pénzkiosztás volt. Haza, a szakasz részére megcsináltam a fejczédulákat s kiosztottam.

Naplórendezés, írtam levelet Mari anyjának, kifejtve előtte a helyzetet. Csodálom, hogy Mari nem írt még választ, talán fölöslegesnek tartja.

Ebédlés, azután beszedtem ¼ hectó [hektoliter] sörre a legénységtől [a pénzt], s megírtam levelemet Mari anyjának. Az inas kitisztította a holmit, s új parolát varrt fel, összeczihelődtünk nagy nehezen, s ¼ 3-tól ½ 4-ig egy gyenge hangú – mint egy dobozból kiszedett, elegáns – főorvos iskolát tartott a kötszereknek sebesülteknél való alkalmaztatásáról.

Azután a parancsot vártuk, én azonban bementem, s megírtam Newrkalnak a kérvényt vasútnáli alkalmaztatás iránt, mit lemásolt. Komiszul karmolt [írt], s elrontotta, újra bele kellett kezdenie; dictáltam az elsőt, de a másodikat dictálni már meguntam; beszélgetés, olvasás, azután egy egyéves önkénytessel [önkéntessel] literarikai beszélgetésbe bocsájtkoztunk s a szoczális kérdésekkel foglalkoztunk, Hagenauernek Hári [Háry] Jánoskodtam, oly ájtatos pofát vágott hozzá.

Vacsorázás, sörözés, a legénység nagy része berúgva, pokoli lármát csapva, amit jóval-rosszal lecsitítottam. A cantinban verekedést provocáltak; fekvés, a nátha kínzott, s miatta nagy nehezen bírtam csak elaludni.

Az idő délelőtt változó, hűvös, délután borult, esős, és érezhetően hideg volt.

1893. július 12.:

Reggel 4-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés, s ½ 6-kor már el, ki a pistaui útra, Glogar nemsokára jött, fel, vonultunk a Ranzern erdő felé, valóságos martyrium volt az eső, hol megeredt, hol felhagyott; az esőtől vizes fűben térdelni, feküdni, futólépés, s ez fűszerezve 10 vaktöltény kilövésével, s hosszadalmas, unalmas fejtegetésekkel, melyek alatt a merev „Vigyázz”-állást kellett megtartani. Azután pedig valóságos taktikai gyakorlatok voltak a girbegurba, mocsaras sziklás, egyenetlen talajon; végre ennek is vége szakadt, s haza, pont 12 óra volt, mire bevonultunk, tehát 6 és ½ óra, ez még egy trainírozott embernek is sok volna, nem hogy egy ilyesmitől elszokott, s pláne póttartalékosnak.

Naplórendezés; a legszebb a dologban, hogy nem menvén oda fenn a hegyen corectül a szakaszbai sorakozás[hoz], emiatt elrendelte [a százados], hogy úgy reggel mint délután a kivonulás előtt 1 óráig ezt gyakorolják velünk; csak az vigasztal, hogy nem tart már olyan sokáig, mint tartott [a hároméves sorkatonai szolgálat idején] ez az emberkínzás, hanem semmi esetre sem mulasztom el az illetékes köröket figyelmeztetni arra, hogy bánik némely ily kondás a reábízott emberanyaggal.

Ebédlés, utána tisztolkodás, azután leheveredtem kissé olvasgatni. 2 órakor már ismét ki, s a szakadó esőben a pistaui útról ki a Ranczern erdőbe a táborszerű lövéshez az előkészületet megtenni s az előgyakorlatot megtenni, én azonban a századhoz mint ordonnance [küldönc] voltam Drechslerhez vezényelve, s ott svindliztem; gyakorlás, s utána, bár már ½ 6 volt, s [a százados] kinyilatkoztatta, hogy meg volt az előgyakorlattal elégedve, azt ismételtette, én kiléptem, s nyugodtan czigarettázva vártam a comoedia végét.

Végre hazamentünk, ¾ 8 volt, mire hazértünk; a főhadnagy kinyilatkoztatta, hogy ki kérelem[mel] vagy panasszal a szemlénél ki akar lépni, kiléphet, mintegy az orrunkra tálalta, hogy a tábornoknál a százados eljárása ellen panaszt emeljünk. A 2-ik szakasznál megindult a mozgalom, értem leküldtek, megbeszélve a dolgot, bementem ismét, s felszólításomra az egész első szakasz (33 ember) mint egy ember beleegyezett, hogy velem kilépnek, s engem kértek fel szóvivőnek.

Tisztolkodás, vacsorázás, sörözés, fekvés; arczom lefejlő [hámló] bőre igen fájt, bekentem sótalan vajjal, s tiszta vászondarabbal betakarva; beszélgetés után elaludtam.

Az idő egész nap borult, többször huzamosan esett, néha záportempóban is, meg is áztunk bőrig.

1893. július 13.:

Reggel 4-kor fel, rendezkedés, toilette, a fegyvert s czipőket kissé megtisztítottam. Reggelizés, az eső miatt nem mehettünk ki, 6-tól 11-ig ¼ órai szünettel az udvaron mozogtunk a tizedes és [a] főhadnagy vezénylete alatt.

A fegyverem csupa rozsda belül. Hallomás szerint a százados gyengébb[en] s szelídebben kezdi a lant húrjait pengetni, talán meghallotta, milyen mozgalom van ellene készülőben, s természetes[en] siet köpenyt forgatni. A 99-eseket [a 99. ezredbelieket] s [az] osztrák honvédeket vizsgálták, két tábornok van itt, lehet, hogy ez az oka. A legénység fegyvert tisztított.

Naplórendezés. A náthához a tegnap escursió [kivonulás] után még a köhögés is hozzájárult. Riedl ma beteget jelentett s el is lett fogadva. Otthonról nagyban hallgatnak; tudja fránya, mily szerencsés vagyok, míg én a hitelezőimet kivév senkit sem váratok meg, engemet rendesen megváratnak.

Ebédlés, azután tisztolkodva, olvasás s sörözés. 2-kor sorakozva, s kimentünk a gyakorlótérre, az őrmester vezénylete alatt az obergossi útra, ott gyakorlat egy ideig, azután kis pihenés; a tisztek a tábornokoknak adott ebédnél voltak, s úgy ½ 4 tájt tolakodtak ki. Századbeli gyakorlatok, az öreg [a százados] ma nem igen hajszolt bennünket.

6 után, ½ 7-kor értünk haza; tisztolkodás, kényelembe helyezve magam, olvasgatás, vacsorázás. Mari válaszolt, panaszkodik, hogy beteges, pénzt nem küldhetek [küldhetett?], mert nem volt.

Az ágyakat megcsinálva, arczomról, melyről a bőr le hámlik, mint tegnap vajjal bekentem, beszélgetés. Jungwirthet megpumpoltam egy forintig, miután annyira van szükségem. Köhögésem fokozódik.

Alvás; az idő egész nap változó, nagyrészt borús s hűvös, délután s reggel sűrű eső esett.

Hallomás szerint Glogar az őrmester révén a chargeokkal le akarja beszéltetni a legénységet, hogy a tábornok előtt panasszal kilépjen.

1893. július 14.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés, s 6-kor ki; tegnap a hadnagy, s ma a főhadnagy maradtak ki; szép dolog: a hivatalos, trainírozott, semmi terhet sem hordozó tiszt megsokallja a fáradalmakat, azonban a tehert is hordó, adót fizető katona az bírja ki a terhes szolgálatot; furcsa reflexiót kelthet az emberben az ilyen história.

A gyakorlótéren ½ 10-ig szakadatlan experimentírozak, én meg csak éppen a látszat adtam, s oly hanyagul mentem, mint csak lehetett, s vártam, hogy valaki szóljon valamit; egy öreg őrmester, nevére nem emlékszem, üdvözölt szívélyesen. Igen fáradtnak érzem magamat; pihenés, azalatt megállapítottuk a másik vezetővel [a másik szakasz szószólójával] a holnapi kilépésnek a szemlénél szem előtt tartandó módozatait, ha csak később másképp nem határozunk. Azután zászlóaljban gyakorlatoztunk, nem nagy megelégedésére az ezredesnek, a százados érezteté is velünk, mert bevonulás után még egy jó félóráig hajszolt bennünket az udvaron.

Borjúkat reggel felvettük, s haza is hoztuk. ¾ 12 után értünk haza kifáradva. Naplórendezés, előkészítve mindent a tisztolkodásra, beszélgetés, ebédlés; délután szünet volt, hogy a legénység rendbe szedje a császári és királyi rongyokat.

Beszedve a dohánypénzt a legényégtől, egész kényelembe téve magam, fekvés s olvasás. Lauder [az inas] kimosta a vászonnadrágomat; nekiültünk kártyázni vagy 2 óra hosszát, nyertem. Tovább olvasás, sörözés, beszélgetés, harmonikázás, vacsorázás, s 8 után arczom bekenve, fekvés, még 9 utánig beszélgetés, alvás. Az inasom mindent kitisztított s rendbe hozott.

Az idő délután 5-ig szép derült s meleg volt, azután esni kezdett, mi csak estére hagyott fel.

Beszéltem az őrmesterünkkel a szabadságoltatást illetőleg, de nem adhatott határozott választ. Glogar délután itt volt. Egy időmbeli önkénytesnek, ki most actív hadnagy mint szobaparancsnok-helyettes, jelentkeztem, meg volt elégedve, [hogy] mivel, [azt] nem tudom.

1893. július 15.:

Reggel ½ 5-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, de csak feketekávét kaphattam;

aztán tőlünk telhető teljes szerelésben, felöltözve, ki a Ranzern erdőbe táborszerűleg 10 éles töltényt lőni, én azonban 20[-at] kapva 15-öt kilőttem s 5[-öt] elviszek haza; Bilek egészen udvarias irántam, a főhadnagy rendeletére mint szakaszközép kelletett [sic] belépnem. A szemlét tartó Navarini vezérőrnagy is künn volt; szép látványt nyújtott a rajzok serege, s az erdő visszhangja többszörösen adta vissza a sortüzek ropogását. Mi is leadva lövéseinket, felmentünk pihenni, egy pohár bort ittam, heverés, beszélgetés; lépten-nyomon egy kéz nyúlik, csupa már elfeledett alakok s arczvonások, őrmesterek s polgárok. Borotválkozni nem tartottam érdemesnek. Azután levezettek bennünket az eredményt megnézni, nem igen fényes volt. Azután a tábornok előtt elléptettünk, előbb egész akadályversenyt tartva, mocsarakon s árkokon átugrálva; utánunk az actív legénység lőtt, s mi meg hazamentünk; azt hiszem, azon machinátió rejlik e mögött, hogy ki nem léphessünk; hazavezettek bennünket.

Hazaérve, ledobva a szerelést, ledűltem s szerencsésen el is aludtam, míg az ebédre nem szólítottak; ebédlés, naplórendezés, rendezkedés, tisztolkodás. 3 óráig olvasgattam, élczelődtünk, beszélgettünk; jellemző, hogy a chargeok nem kaptak rendeletet a délutáni teendőkre; kimentünk Obergoss felé az útra, lustán, lomhán s majdnem bután, nehány mozdulatot téve, az inspekciós jött jelenteni, hogy a délután ruhatisztításra használandó fel.

Haza, olvasás. Látván, hogy 6-ig az inasom nem jött meg, nekiálltam s kitisztítva a fegyveremet, megtettem holnapra az előkészületeimet, s tisztogattam is valamit. Azután Jungwirtet megpumpoltam a megígért 1 forintig, s Szedláktól lehoztam ruhámat. Azután vacsorám előkészítve, Gregorral beszélgetve, vacsoráztam, ezzel bevégezve, leheveredtem; fejem fáj rendesen, este Wratny sületlenségeit nevettük, ki Spaceken nyargalt.

Alvás, az idő délelőtt s délután szép és meleg volt, dél és 3 közt pedig meglehetős vihar vonult végig a tájon. Az orromról folyton hámlik a bőr, nátha és köhögés kissé csillapult.

1893. július 16.:

Reggel 5-kor fel, rendezkedés, toilette, reggelizés, ismét csak feketekávét kaptam; a nadrágot kénytelen voltam megvarrni, mert oly helyen feslett, ahol látszott. Beszélgetés, ½ 7-kor ki a [régi] laktanyába (Rudolf-),

ott rangeíroztak [felsorakoztattak] bennünket, elől az actív legénység, s hátul a mi szakaszaink. Glogar zsörtölődött, mert legnagyobb részünk nem volt megborotválkozva, ami azonban bennünket cseppet sem genált. Ki a gyakorlótérre, ott díszfelállítás colonneokban [oszlopokban].

A tábornok 8 tájt jött ki, tisztelgés, azután végigjárta az első arczvonalat, s derékszöget formáltatva a századokkal, felszólította a legénységet, kinek kérelme vagy panasza van, lépjen ki; vártam, ki-e lép a hátsó szakaszokból a megbeszélés szerint a népség, de csalódtam, erre aztán elhatároztam, hogy ezért a népségért én nem török lándzsát; Smrcka az actívek közül kilépett, s panaszt emelt Glogar eljárása ellen, a chargeokat odahívták bizonyító-eljárásra, de mint későbben hallottam, egy sem nyilatkozott mellette – hisz ez természetes és logikai a katonai visszatorlás sysemájánál, így hát szegényt még valószínűleg meg is fogják büntetni. Bennünket hátra dirigálva, pihentettek, amiért nem is haragudtunk, czigarettázás, heverés, beszélgetés, bementem vizet inni.

Később Jungwirttel egy flaskó sört ittunk ki. ¼ 11 tájt bennünket vettek elő: egy colonnebani elléptetéssel, s vissza, egy egész arczvonalbani szaladólépésbeni elléptetéssel, azután hazamentünk. ¾ 11 volt, mire hazajöttünk, kényelembe helyezve magamat, naplórendezés, azután a bőröndömet igazítottam helyre, Szedlák az órámat s lánczomat elhozta. Olvasgatás, 2-kor kimentünk a főhadnagy vezénylete alatt a gyakorlótérre, hol egyes tacticai mozdulatokat végeztünk, de nagyobbára pihentünk. 5-kor a főhadnagy megköszönte igyekezetünket s búcsút vett. A laktanyában a borjúkat leraktuk,s pénz- és dohánykiosztás volt, azután haza.

Otthon mindent előkészítettem a polgári ruhába való öltözésre, tisztolkodás, vacsorázás, olvasás. 9 után fekvés, sokáig zavarogtak ezek, végre alvás. Az idő meglehetős szép s meleg volt.

1893. július 17.:

Szombat. Reggel korán talpon voltunk, toilette, öltözködés, mindent becsomagolva, reggelizés.

Jungvirttel ki, borotválkozás, hatalmas fekete-sárga lobogók Bauer püspök tiszteletére, szúrták szemeimet. Haza, fegyverleadás, azután elmentem sétálni a Heulosra.

10 tájt ebédlés; 11 előtt felkapva a holmit – az enyémet Laudat [Lauder?, az inas] vitte –, el a Rudolf-laktanyába, ott hosszadalmasan leszereltünk, s lábmértéket vettek, végre 12-re készen voltunk; Glogar pár búcsúszót intézett, melyre hallgatással feleltünk. Havranek elhozta a bőröndömet a gymnásiumból, kaptam magam, s vele ki a forróságban a pályaudvarba, s letétbe helyeztem a holmimat a portásnál, a fiút kifizetve, vissza a laktanyába, ½ 4-ig sütkéreztünk ott a napon, míg végre elindult a transport, ott is maczeráció, míg végre jegyeinket s a katonakönyveket kikaptuk.

½ 6 után egy csomó bécsivel szerencsésen egy fülkébe beszorulva, elhagytuk ezt a fészket. Egy ideig a tájék vadregényessége lekötötte a figyelmemet, de azután elaludtam. Znaimban ébredtem fel, roppant éhes voltam, holmi hideg ételt beszerezve, vacsorázás.

A forgalmistának, ki ok nélkül figyelmeztetett, egy ironikus választ adtam. ½ 2-kor tovább. Leheveredtem, ahogy a körülmények engedték, s alvás.

Az idő igen forró és szeles volt.

1893. július 18.:

Vasárnap. Korneuburg tájékán felébredve toilette, pálinkázás, ¾ 5-kor Bécsbe értünk; várva a lóvonatot, az nem jővén, egy ipsze vállalkozott elvinni bőröndömet gyalog az osztrák államvasútig, mit 1 óra út után megtettünk, a bőröndöt deponálva, elballagtam felkeresni Franzka nénéméket, kiket a régi lakás házmesterének útbaigazítása után meg is találtam, örömmel fogadtak; reggelizés, tisztolkodás s toilette, azután nagybátyámmal együtt el Kati nénémhez, de az öreg [a nagybácsi] nem jött fel. Ezek bámulattal fogadtak, Anna, ki később jött, örömmel üdvözölt, beszélgetés, megnéztem kicsikéjét [az 1892-ben született Lowetinszky Mária Margitot], ki már 16 hónapos. Azután tartottam neki egy hatalmas dorgatóriumot, mit igen szívére vett, mert sírt.

Tízóraizás, s a már kifejlődött Feri [Ferdinánd] fiúval le a sörházban várakozó nagybátyámhoz. Az kissé hidegen fogadta Ferit, de azután csakhamar nekimelegedett; a fiúnak is adtam egy kemény leczkét az idősebbnek tartozó tiszteletről. Be a városba, a Lilienfelder pinczében megtelepedtünk egy kis jó borra; az a sajátossága van, hogy asztalok helyett hordók vannak felállítva. Onnan elmentem megnézni „Am Hof”-on a Radetzky lovagszobrát, a két dombormű remek kivitelű, de a szoborban s felállításában hiány van. Onnan, többször sörözve, ½ 2-kor értünk haza. Ebédlés, azután leheveredtünk, s 4 tájt keltem fel, Kati néném, Anna s Feri; fel, toilette, azután Kati néném kivételével en famille kimentünk a Laaerbergre, ahonnan szép kilátás nyílt a városra; többszöri sörözés, hallgatva a fülsiketítő zenét, s nézve az ugráló bolondokat, meg a bänkelsängereknek is ½ órát áldozva, azután hazaballagtunk. Annának courtisoskodtam [udvaroltam] megbeszélve vele egy estleges viszonyt, a kisgyűrűt elkérte tőlem [a dőlt betűs rész morze-jelekkel van írva a naplóban].

Felmentem nénémhez búcsúzni, kávézás, azután Annával hazaballagtunk, útközben gyermekkori bohóságainkat felidézve. Otthon vacsorázás, theázás, azután ismét el a pályaudvarra, a fiú [Feri] délben megkérdezte, mikor megy az utolsó vonat, 11-re mondták; jövök oda, hát az Marcheggen át ment, a pénztárnok vonakodott lebélyegezni, az állomásfőnök joviális hangon meghagyta, csak üljek be a vonatba, hasonképp beszéltek a mi ott lévő kalauzaink. Az öreg [a nagybácsi] kitett magáért, pénzt is adott.

11 előtt végre meghatottan búcsút vettünk, s beszálltam, jegyemet nem is kérték, beszélgetés egynehány stégistával. Marcheggben ébredtem fel.

Az idő szép, de igen meleg volt.

1893. július 19.:

Hétfő. ½ 4-kor fel, toilette, unatkozás, olvasás. Esztergomtól a gyönyörű vidék szemlélésébe voltam elmerülve.

7 után végre hazaértem, villanyosi[n] s lóvasuton haza, otthon meg voltak lepve, Mari duzzogott. Ki- és berakás, tisztolkodás, reggelizés (K. a . m. f.) [kéj a legmagasabb fokon], toilette, s el Su-ba, jelentkeztem Lachnitnál, ott volt Janik is, meghagyta, jelentkezzem holnap Su-ban szolgálatra, ellenvetésemre odanyilatkozott: „Én vagyok az állomásfőnök, s ha én nem eresztem, azok a fejök tetejére állhatnak”, Janik is mennydörgött, hogy mit keresek Üb-ben. Elxnernél bejelentve megjöttömet, fel Üb-be, a fiúk örömmel üdvözöltek, Breu egészséges, Mindszenty értesített, hogy 20 frt segélyt kaptam, hála Isten.

Onnan ki villanyosin a katona ügyosztályba, ott aránylag rövid idő alatt végezve, villanyosin vissza Üb-be s jelentkeztem Mucknál, ki meghagyta, jelentkezzem Su-ban;

haza, Jancsi [Samoday Jancsi] is honn volt. Beszélgetés, ebédlés, azután pihentem 3 utánig, fel, toilette, s lóvonat[tal] és csavargőzössel át a fürdőbe, azt teljesen kihasználtam. Végezve, öltözés, és el Sanyiékhoz, csak a leányok voltak honn; kevés ideig beszélgetve, [Ami nevezetű] kutyámat becsomagoltam, s a csavargőzösön átcsempésztem Pestre, onnan pedig hazáig kínlódtam vele, izzadtam keservesen, de kárpótolva voltam, midőn láttam, mily örömmel fogadják a jövevényt.

Sándor is meg volt lepve, mert azt mondták neki, hogy még nem jöttem meg. Beszélgetés, tejet vacsorázva, kimentünk Sándor, Mari s én a Ligetbe, kissé heverésztünk, azután sétálás Marit csipkedve.

3/4 10-re értünk haza, egy pohár sört ittam meg, Béla [a szomszéd kisfiú] is itt hált. Fekvés, beszélgetés (2 K[éj].), alvás.

Az idő igen szép, de forró volt.