Volt egy időszak Lowetinszky János József - akit munkatársai a vármegyén csak "Lovi"-nak hívtak - életében, amikor barátaival ki-kijárt a lovira, vagyis a lóversenyre. Az alábbi naplórészletekből kiderül, milyen lovakra és milyen szerencsével fogadott hősünk.
1905. május 4. [részlet]:
otthon heverés s olvasgatás, ebédlés, s ½ 3-kor kiballagtam a lóversenyre, megelőzőleg Kertészékhez mentem be, a [ló]versenyre, künn volt Kikla és Madarassy;
amint megyek ki, nézem a programot, szemembe ötlik „Marcsa”, nem sokat tétovázva megteszem, s kapok 5-re 10 koronát;
a másodiknál közösbe játszottam, egyiken nyertem, másikon vesztettem, a harmadikon is úgy jártam, a többi négy futamot elveszítettem, mindazonáltal összes veszteségem 5 korona volt, no, ez még tűrhető.
1905. augusztus 24. [részlet]:
½ 2-kor villanyoson el, haza, otthon várt már Bogdán reám, ebédlés, tisztolkodás, Maritól [a naplóíró feleségétől] 18 koronát kapva, ki a lóversenyre a forintos helyre;
Bogdán beküldte levelét Valentini mázsamesternek, az ki is jött az első futam előtt, de tippet nem tudott adni, ez így ment végig a IV. futamig, ott megnevezett egy lovat, az leghátul jött ki [utolsónak érkezett be]; no, meg is eheti a fene a tudományát neki;
az V-ikben sarkamra álltam, s bedictáltam „Muszájt”, azt meg is nyertük, és így lehetett játszani végig a versenyt;
elvesztettem 10 kornát, maradt 1 frtom [forintom], annak felét elkérte Bogdán, ezzel Schluss [vége]; ebben a pénzben benne volt Mihálka 1 frtja s Mihálkánéé is; megvártuk Mihálkát s nevettük az elveszett forintját.
Utolsó kommentek