1926. január 8.:
Péntek, 60. születésnapom.
Reggel 2 órakor furcsa álomra ébredtem, mintha a pinczénkben rendet csináltam volna baltával a kezemben, egyszerre egy nagy barnaszőrű patkány surrant ki, reá akartam ütni, az állat kérőleg a hátára fordult, és nem bántottam, s el is bújt a pad alá; ekkor meg három alak fekszik előttem, azt hittem patkányfiókok, egyre reásújtok, akkor úgy néztem, madár, felveszem, felmegyek a pinczéből, az alatt a madár nagy lett és gyönyörű fehér tollazata lett, úgy nézett ki, mint egy fáczán, nagy örömmel mutattam Marinak [feleségének], s hordtam körül a házban. Így elkeveredtem a Baross térre, ott nagy hóhegy áll, egy termetes, szőke asszony jégdarabokat vett fel, hogy dobál[jon], nézem, hát a villamoskalauzok nagy gaudiummal [nagy lelkesedéssel] hányják szét a nagy hódombot, és előbújik egy nagy feketepettyes disznó. Nézem a Keleti p.udvar óráját, kinyúlik egy majomkar, amely átváltozott elefántormánnyá, utána jött a fej, s mire kibújt, bölény lett belőle; az állat egyszerre négy vasrúdfélén kezdett a magasból lejönni, s mire négy kiálló vasrúdon leért, hát feketepettyes sertésszőrű bika lett belőle. Felébredtem, és az álom – ami szokatlan – tisztán megmaradt emlékemben.
Ugyanakkor felébredt Mari is, ő meg azt álmodta, hogy sok járókelőt látott a Thököly úton, akik mind sok fehér virágot vittek. Hűen feljegyeztem az álmokat, először, mert ritkán álmodunk ilyen élénken, és mert 60-ik születésnapom éjjelén álmodtam, adja Isten, hogy jó legyen. Tovább aludtunk, de már nyugtalanul.
Mari ½ 8-kor felkelt, és kiment húst venni. 8-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés. Mari gratulált, szegény feje, a nagy fordulóhoz [a születésnaphoz]. Villamoson el a Teréz templomig, ahol anno dazumal [egykoron] megkereszteltek. Útközben kegyelettel emeltem meg sapkámat ama ház előtt, ahol ma hatvan éve szegény anyám vajúdva a világra hozott, mily szomorúsággal néztem a még gyermekkorom emlékében megmaradt nehány házat, reconstruáltam a régi forum Stefanorumot [az István – ma Klauzál – teret], úgy, ahogy az emlékemben él.
Elmentem Springerhez zsebnaptárért, onnan a Teréz templomba, mély áhítattal köszöntem meg Isten Ő Szent Felségének, hogy e napot megérnem engedte, megköszöntem minden jót és rosszat, belenyugodva az ő szent akaratába, kértem továbbá kegyes jóindulatát irányomba, gond és betegség nélküli aggkort és csendes kimúlást; meggyújtottam hozzátartozóimért három gyertyát, és megkönnyebbülten elmentem Hantosékhoz, beszélgetés.
11-re el az Alkotmány utczába a törvényszékhez [a Budapesti Királyi Törvényszékhez], II. em. 10. sz. a., dr. Dóczi [az ügyvéd] meg Pál [Pál József] már vártak, meg Nagyné, beszélgetés, ¾ 12-kor került ránk a sor, előbb kihallgatták Nagynét, azalatt elmentem a központi járásbíróság [a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság] II. em. 203. sz. szobájába, ahol a Galbavy-féle ügyet tárgyalták, bejelenteni, hogy Dóczi később jön, azután vissza, már vártak, kezdtem Pál érdekében a tanúvallomásomat, le is tettem reá az esküt, megvártam Pált, aki előtt kihirdették az ítéletet, hogy őt keresetével a felbontás iránt elutasítják, Münnich alperesi ügyvédnek 1.900.000 K [korona] költséget ítéltek; hát furcsa kis bírói ítélet, kíváncsi vagyok az indoklásra. Elmenet vígan [...]tam ezt a hólyagot.
Érdekes, hogy Dóczi bement a[mikor] bíró kiment, s jegyzeteiből megállapította, hogy az ítélettervezet már el volt készítve, szép kis bíró! Fel a vármegyére [a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalába], beszéltem Bugyi-Balázs tanácsossal, bejelentettem, hogy 60 éves vagyok, kért, jelentsem be írásban. Benéztem Torkoshoz, aki nagy örömmel vigyorgott, a régi hajdúk nagy reverentiával [nagy tisztelettel] köszöntöttek, benéztem az iktatóba, trécselés, Bíróné Worth Mimi [vármegyei kinevezett gépírónő] jöttével el, beszélgetve, villamoson haza [Thököly út 37. 8-as számú lakás].
Otthon átöltözve, ebédelés (burgonyaleves, túrós tészta), utána heverés, olvasgatás, alvás. 4 után felöltöztem, és lementem a testületbe [a Budapesti Szobafestők, Mázolók, Fényezők, Cég- és Címfestők, Aranyozók Ipartestületéhez, ahol jegyzőként dolgozott a naplóíró], dolgozgatás, pasasaim [klienseim] is voltak. Szánker a zárszámadásban nagy hibákat fedezett fel. ½ 7-kor kezdődött a végrehajtóbizottság ülése, s tartott üres beszéddel este 8-ig, akkor meg lóhalálában levelet kellett írni a szakszervezetnek, elvégeztem még miegymást, és ½ 9-kor nagy fáradtan el, haza.
Átöltözve bekaptam két káposztatölteléket, naplók rendezése, ami dilinyós kis munka volt. Közben édességeket majszoltam, és megittuk a Dóczi ajándékozta nagyszerű vörös Palugyai-féle csemegebort, amely vere valet [’bizony jó’], jó volt igazán. Még elbeszélgettünk kissé, 11-kor fekvés, nemsokára alvás.
Ez volt hát igavonó, kötelességtudó, a szépért s jóért hevülő Lowetinszky János József hatvanadik születése napjának évfordulója. Más heje-hajázik, mi pedig átéltük csendben, könnyen, igaz, hogy a fényes karácsonyfa alatt kár[...]va, csak azután hullt csendben a könnyem, no, de annyi baj legyen, a sok napfény és fényesség után jön majd a havas szürke téli álom, a fő, hogy Isten legyen velünk, hiába van akkor mindenki ellenünk. Ez a mai napi feljegyzés mutatja azt az óriási differentiát, amely a ma született gyermek és a hatvan éves férfi munkabírása és tapasztalása között van, szolgáljon a jövő nemzedéknek tanulságul. 11-kor fekvés és nemsokára alvás.
Az idő kezdi magát megemberelni, változó és szeles, a sár szikkad. Reggel 4°f, d.u. 2-kor 5°f, esti 11-kor 2°f volt.
Utolsó kommentek