július 1.: [Kunszentmiklóson] Csütörtök. Reggel 3 tájt aludtam csak el. ½ 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, toilette, naplórendezés. 12-kor ebédelés, kis siesta, azután úgy mint tegnap, kihajttattunk Bábonyba, a szőlőbe, igyekezünk amint lehet hasznossá tenni magunkat, hogy ne ingyenélősködjünk itt Retkesék nyakán, legalább az élelmet megszolgáljuk. Azonban Retkesné nem jött ki, hanem helyette István. 1-re kiérve, hozzáláttunk a munkához, és esti ¾ 7-ig dolgoztunk, félórai pihenőt tartva közben, 33 sort vágtunk le. Azután mentünk haza. Dalolsa [?] Juliska is jött, egész szép leánnyá fejlődött ki, hívtuk a kocsira, de nem jött, azt mondva: „leátkozná ángyika a lábainkat, ha megtudná”. ¾ 8-ra értünk haza, tisztolkodás, kávézás. Retkesné kiment fejni, kihasználtam az alkalmat (K), beszélgetés, vacsorálás, borozás. ½ 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő borultas, délelőtt 16°+, délután rövid időre kikandikált a nap.
július 2.: Reggel ½ 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés; István bement a takarékpénztárba, ahol 4.500 koronája van, a kamatait tőkésíteni; úgy elgondolkoztam a dolgon, ez az ember kocsis, 18 éves kora óta szolgál, a hazulról egy borjút kapott, igaz, hogy sem nem dohányzik sem nem iszik, s ruhára csak a legnélkülözhetetlenebbeket költi, s 53 éves korára össze tudott szerezni 5.000 Kor készpénzt s 11 hold földet a dömsödi határban, ami megér 10.000 koronát, mennyivel van jobban ez az ember, mint a magamfajta proletár? [sic], aki még emellett felettesei secaturájától is függ. Mari megvarrogatta a szétmáladozó nadrágomat, amely Bucskót dicséri. Retkesné is hazajött a piarczról, újságolva, hogy Mészáros tegnap a gyorsvonattal hazajött, 20 napi szabadságot kapott, így könnyű katonáskodni, többet van itthon, mint a katonaságnál, illetményeit mind a két helyen megkapja a 600 Kor úti átalány kivételével; naplórendezés, azután toilette; az örkényi táborból idehallatszott az ágyúzás moraja; eszembe jutott, amikor 35 évvel ezelőtt [a pesti vártüzéreknél, ahol a naplóíró csapatnövendék volt] én is kiszolgáltam a jó öreg 12 cm magas lufettas hinterladnerek [sic], meg a 24 és 30 cm mozsarakat, még emlékszem, hogy valami Erzherzog Johann inspiciált [szemlézett] bennünket, nem tudom, nem-e Orth Jancsi [Habsburg-Toscanai János Szalvátor főherceg] volt az ipse. ½ 1-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás, alvás. Az idő egész nap komor, borult, az eső egész nap kevésbé-többé esett; reggel 16°+ volt.
július 3.: Reggel 7-kor fel, rendezkedés; Terka – a tehén – tegnap éjjel 11 órakor egy szép bikaborjút ellett; toilette, reggelizés, ¼ 9-kor Istvánnal és Marival kocsin ki a szőlőbe, létrát vittünk magunkkal, s hozzáláttunk a megy leszedéséhez, ami ½ 1-re sikerült; falatoztunk, azután meg kötöztünk 10 sor szőlőt. ½ 3-kor kocsira ültünk, és hazadöczögtünk a kosár meggyel. ½ 4 lett, mire hazaértünk; tisztolkodás, ebédelés, mákos guba volt, amiből hatalmasan belaktam, heverés, olvasgatás, szundítottam egyet. ½ 6-kor belekezdtem a naplóm rendezésébe, amivel elkészülve, uzsonnálás, jóízűen ettem a friss, foszlós kalácsból, beszélgetés és olvasgatás, a levelezést is elintéztem. Halasit és Füstösnét is hazahozta István az aratásból, elbeszélgettünk, azután folyt a diskurzus magunk között. 10-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő nagyrészt derült s meleg, de erős szél fújdogált egész nap, este már hűvösre vált; d.u. 6-kor 19°+.
július 4.: Vasárnap. Reggel Mari ½ 6-kor kelt, s hozzálátott a meggy fejtéséhez [magozásához]; 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés, ruhatisztítás és -előkészítés, czipőtisztítás, körmök s szipka tisztítása, borotválkozás, nagy mosdás, naplórendezés, Mari meg az eczetes meggy és meggyíz elkészítésében fáradozott s segített a főzésben, fát vágott; tegnap megharagudott, mert a létrán amint szedtük a meggyet, addig izegtem-mozogtam, amíg el nem vesztette az egyensúlyt, s lába alul a létra fokát, s lecsúszott, szerencsére a gallyakba fogódzott, s nem történt semmi baja sem, én meg persze nevettem szegény fejét, ami nem tetszett neki. ½ 1 tájt ebédelés hatalmasan; a levegő és nap egész bronzpatinát vont az arczomra, jó ez a változatos életmód, nem a megszokott egyhangúság, s regenerálja az embert, ha visszatér az ősfoglalkozáshoz. 1-kor [sic] ebédelés jóízűen, utána heverés, olvasgatás. Mari rendet csinált s toilettet végzet, kimosta a Jäger-inget és a kapczáimat; szundítottam egyet. ½ 6-kor fel, s hozzáláttam a történelmi emlékek registrálásához. Mészárosné jött a gyermekekkel, elbeszélgettek az asszonyok, Mészáros később jött a komaasszonyával – Szecsődinével –, én is készen lettem, kitettük az asztalt, s quaterkáztunk, hallgattam, amint szapulták Tóthfalusiékat és Monoriékat, amiben férfi létére Mészáros vitte a főszerepet. Elmondotta, hogy Tóth István századosnál orosz hadifoglyok dolgoznak, s a csendőrökkel pofoztatja őket, ez már mégis disznóság, ez az ipse talán puskaport sem szagolt, de otthon a foglyokkal basáskodik. Ma is vittek 9 kocsin orosz foglyokat Peszérre, Baky Lajos postamester volt oly jószívű, s borral vendégelt őket, amit nagyban köszöntek. Ezek [Mészárosék] 8-kor elmentek, mi rendet csináltunk, megittam még egy kis bort. 10-kor fekvés, de nem igen bírtam elaludni. Az idő gyönyörű szép, napfényes, az alkonyat egyenesen isteni volt nyugalmával, kolompcsengésével s tücskük cziripelésével; délben árnyékban 20°+, napon 24°+ volt.
július 5.: Mari 4-kor kelt a meggyízt befőzendő. ½ 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés, toilette. 7-kor Marival s Istvánnal kocsin ki a szőlőbe, ott 8-kor hozzáláttunk, s 12-ig 34 sort kötöztünk meg, azután mentünk haza, jóízűt ívva a Barnáék tanyájának a vízéből; otthon kényelembe helyezve magamat, vizet hoztam, tisztolkodás, naplórendezés. Tóthfalusy Ferkó írt egy hosszú levelet, úgy látszik, van ideje szegény fiúnak. Ebédelés jóízűen, azután heverés, olvasgatás. 1-re értünk haza. Mari rosszul volt, mert nem aludta ki magát. Retkesné kenyeret sütött nagyban az aratóknak, na szeretném én látni azt az aratót, aki megelégedne a bölcs kormány szabta havi és fejenkénti 18 kiló gabonából előteremtett lisztből, mikor egy arató és 1 kettőző [’marokszedő’, az aratóval párban dolgozó] 2 napra 5 klg nehéz tiszta búzakenyeret elfogyaszt a többi élelmen kívül. Csakhogy hála Istennek van, volt és lesz a magyarnak esze, fütyül a kormányrendeletekre, eldugja és eszik, amennyi csak beléje fér, s jól esik neki, s jól is teszi. ½ 3-kor Istvánnal – Erdei a vezetékneve – kocsira ültünk, láttam, nem igen volt ínyére, és kihajtottunk a bakérháti földekre. ¼ 4-re értünk ki, Halasi már learatta az árpát, a kötözéssel vesződtek, segítettem nekik összehordani a kévéket, míg Füstösné kaparta a nagy gereblyével a földet; azután megolvastam a csomókat, Halasi 42 csomót és 12 kévét mondott be, én meg eggyel többet találtam, de nem szóltam; otthon aztán halasi olyformán rectificálta [helyesbítette] a dolgot, hogy ő egy csomóval tévedett, azt hiszem, 1 csomót őkelme el akart emelni. 3 csomó árpát meg az aratók retyesutyáját felraktunk, kis lajtorján felmásztunk a kocsira, és koczogtunk beszélgetve haza, a nagy rónán mindenütt nagy sürgés s forgás van, arat a Nagyalföld népe. ½ 7-re hazaérve, tisztolkodás, ugyancsak fogyasztottam a meggylét czukros hideg vízzel, enni nem igen kívánok, de inni igen, azt hiszem, ez a testnek a hőségeni [sic] elpárolgásától van. Heverés, olvasgatás; az aratók 7 után elmentek kocsin a szenttamási földekre, mi meg elbeszélgettünk. ½ 10-kor fekvés, a szúnyogok a lábamat agyoncsipkedték, alvás. Az idő igen szép, meleg, nyárias, napsugaras; szinte jól esik a testnek ez a napsugárözön fürdő. Délben 21°+ árnyékban.
július 6.: Reggel 6-kor ébredve (K), azután beszélgettünk, 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés; István nyomtatta a két lóval a tegnap hazahozott 3 csomó árpát; toilette, azután segítettem, amit tudtam a nyomtatásnál, míg Mari rendet csinálva, főzött. Naplórendezés, írtam Tóthfalusynak is, majd elküldöm a csomaggal együtt neki. 1-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet. Mari is, rendet csinálva, leheveredett […]ni kissé. 3-kor kocsira ültünk, s Istvánnal kihajtattunk a szőlőbe előkészíteni a permetezéshez. Mari Kolozsvárinéval beszélgetett hosszasan, aki elpanaszolta neki, hogy 43 éves létére újra áldott állapotban van, s ennek daczára az öreggel összeverekedtek, meg is látszott a nyoma a száján; én meg kötöztem, István a vizet hordta, 5 sort kötöztünk egészben, és István már sürgette a hazamenést. Mari elment a Kolozsváriék varsájából fogott halakért, István nagy mérgesen belecsapott a lovak közé, az volt a baja, hogy nem hallottam meg, amikor kiáltott, hogy segítsek neki levenni a vizes hordót. Otthon tisztolkodás; nyitom a kaput, hogy István elmehessen a malomba a megőrölt árpáért, késlekedik, végre kihajtott s megáll, hozott Fodoréktól egy zsákot, hogy minek, azt nem tudjuk. Olvasgatás, beszélgetés, vacsorálás behűtött aludttejet friss kenyérrel, valami nagyszerű volt, be is laktam tőle, még a kávé sem kellett. 9 után fekvés, nemsokára alvás. Határozottan fáradt vagyok esténként, és Mari is, hiába, nem szokta a czigány a szántást. Az idő szép, derült, meleg; délben árnyékban 24°+.
július 7.: Retkesné reggel 6-kor kiment a szőlőbe Istvánnal kocsin, mi még heverésztünk (K), azután beszélgetés, rendezkedés, reggelizés, Mari elmosogatott, tésztát gyúrt, toilettet végzett, beágyazott, szellőztetett. Retkesné hazajöttével segítettem kifogni a lovakat, vizeket hoztam, az asszonyok elkészítették az aratóknak az ebédet, megitattuk a lovakat, befogtunk. ¼ 11-kor elmentek a szenttamási pusztára kocsin kivinni az aratók ebédjét, én meg a teheneknek kedveskedtem csalamádéval, aminek igen megörültek, etettem a csirkéket, a macskák is dorombolva simultak hozzám, a kutya meg örömében nyihog, ha közeledem hozzá; epreztem is reggel éhgyomorra; toilette, rendet csináltam, naplórendezés, azután olvasgatva vártam, míg hazaértek a kocsival. A gazdák kaptak mezei munkára orosz foglyokat, akik most hűségesen őrzik a teheneket és segítenek az aratásnál, ki mit tud. ¼ 1-re tértek haza. 1 után ebédelés, kis siesta, 3-kor befogtuk a lovakat, és kihajtottunk Marival a szőlőbe, Mari is hajtotta egy ideig a lovakat, kiérve, kifogtam, s nekiálltunk kötözni, István meg szorgalmasan permetezett; esti ½ 8-ig lerántottunk 18 sort, István meg majdnem a feléig permetezett, még pedig rendesen és lelkiismeretesen, azután koczogtunk haza; nem tudom, mi lelte az öreg magyart, de ma nem szólt egy szót sem. Otthon vetkőzés, kávézás, s a meggylekvárt fogyasztottam czukorral, már erjedésben van kissé, olyan mint a must. Elbeszélgettünk, s 10 tájt fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, rekkenő hőséggel; délben árnyékban 25°+ volt.
július 8.: Reggel ½ 6-kor fel, toilette, reggelizés, s ½ 7 tájt kocsin Mari[val] és Istvánnal ki a szőlőbe. ½ 8-kor láttunk hozzá a közözéssel [kötözésnek] Marival, míg István permetezett, haladt a munka erősen, verejtékünkkel ugyancsak öntöztük a szőlőt, de ment gyorsan a munka; déltájt már a czipőn át éreztük a homok forróságát, és abba is hagytuk a munkát, 24 sort vágtunk le ketten, egy meggyfa árnyékában letelepedtünk enni, nemigen kívántunk, csak pihenni; kényelembe helyezve magunkat, hideg kávét ittunk s kenyeret ettünk hozzá, azután hevergetés. 1 után Mari ismét hozzá látott, én ½ 3-ig szundítottam, azután én is nekimentem. István húzta a munkát, amiért Mari reászólt, s így segített nekünk kötözni egyszer 6, egyszer 2 sort, s így vált lehetségessé, hogy nagy erőfeszítéssel a 63 sort esti 7 órára levágtuk, és ezzel a szőlő kötözése befejeződött; megjegyzem, hogy a szőlő 1200 négyzetöles. István közben bepermetezett mindent, segítettem neki a kocsi felrakásánál. ½ 8-kor holtfáradtan kocsira ültünk, és hajttattunk haza, miközben az alkony fekete szárnyai reáborultak a síkra, gyönyörködtem a Kecskemét felőli villámlás remek látványában, tűzoszlop tűzoszlopra világított fel a mennyboltban. ¾ 9-re értünk haza, segítettem a kocsiról lerakódni Istvánnak; tisztolkodás, vacsorálás, igen jól esett, de a 3 pohárnyi bor is, s 10-kor lefeküdtünk, de a nagy fáradtságtól nehezen bírtam elaludni, Mari azonban nemsokára jóízűen horkolt, azt hiszem, ez az excursió leszed róla vagy 2–3 kilót. Az idő gyönyörű szép, napfényes, rekkenő meleg, délben lehetett 26°+ árnyékban. Igazi aratási idő.
július 9.: Reggel ½ 9-kor fel, némileg kipihenve a fáradalmainkat, fel, rendezkedés, reggelizés, beszélgetés. 10 tájt Mari elment Retkesnével az aratóknak ebédet vinni; toilette, lábmosás, azután rendet csináltam, s belekezdtem a naplók rendezésébe. Ugyancsak kapkodnak a gazdák a 3 hónapra kiadott foglyokon, akiket a mai horribilis napszám mellett szépen felhasználhatnak. Lehúztam 2 napi történelmi eseményt. Mari déltájt jött haza, hozott dohányt s hüvelyt. 1 után ebédelés. István duzzog, nem evett; ebéd után heverés, olvasgatás, szundítottam egyet. Mari, rendet csinálva, szintén leheveredett. 5 után hozzáláttam, s beírtam a 3 napi történelmi eseményt, nagy munka és terhes, de ha belekezdettem, be is fogom fejezni Isten segítségével, bár nem tudom, kinek a kezébe fog kerülni. Mészárosék jöttek Kissnével, üdvözlés után folytattam a munkámat, megborotválkoztam. Kissné ezalatt elment; beszélgetés, uzsonnálás, quaterkázás. 8 után elmentek, olvasgatás, beszélgetés, az asszonyok csomagoltak, megittam egy bögre tejet. ½ 10 tájt fekvés, de nem bírtam jó ideig elaludni. Az idő változó, nagyrészt derült, délután 2-kor rövid ideig tartó zivatarvillámlás[sal] s mennydörgéssel, meg záporesővel vonult át a tájon; délben 23°+ volt. Reggel köd.
július 10.: Reggel ½ 5-kor fel, Tóth Elemérrel álmodtam, szakálla ritkás, az arcz és szemek beesve, egy halott benyomását tették, s a haja hosszú, lengő, szőke, ritkás volt, csak nem érte valami baj? Czipőtisztítás, toilette, felöltözve, reggelizés, kocsin ki az állomáshoz, s onnan 6.15-kor be Budapestre, a forgalmista értesített, hogy délben a hadi menetrend lép életbe, olvasgatás. ¾ 9-re beérve, villamoson el, haza, a házmesterné üdvözölt, elmondotta, hogy Kerekegyházáról egy kosár jött cseresznyével, de ő nem fogadta el; Bereczné benn is járt, meg még valaki keresett; a megye 23.380/Kig/915 sz. [számú], fellebbezésemet elutasító határozatát tartalmazó levelét adta át, Kohlvégné pedig az egyéb leveleket, amit megköszöntem; szellőztettem, elraktam a hozottakat, azután elmentem a [MÁV fogyasztási] szövetkezetbe, vettem egy süveg czukrot, amit csak kapacitatióra [unszolásra] adtak; megtudakoltam a menetrendet, vettem Tóthfalussynak szivart, újságot, s villamoson el, haza; becsomagoltam a Tóthfalussynak szántakat, összeszedtem a levivendőket, azután villamoson be Hauserhez, telephonáltam Antinak, megbeszélve vele, ami őt érdekelte; el a főpostára, Tóthfalussynak nem lehetett elküldeni a csomagot, mert a 65. sz. tábori posta azt nem szállítja most. Fel a megyéhez, kérdem Weisz Lajcsit, hogy miképp küldhette el a határozatot, egyszerűen azt mondja, vitióval [?] küldte el; megyek a főlevéltárba, kikeresem az actát, nem volt jelezve, hogy vitióval adandó ki, kiállítottam egy vitióst, s azt Hammel nagy előzékenyen csatolta, s a határidős naplóba 19-i dátummal jegyezte be. Csemiczky fogott meg, hogy hogyan vagyok, mondom neki, látod, jó erőben, s nem megfogyva; 1 hónapig volt beteg. Weresmarthynak vége van szerinte, tudja fene, felmerült bennem az a gondolat, hogy itt egy pokoli dolog történt, az öreg [Csemiczky] ugyanis volt gyógyszerész, vagyona nincs, hát a Zsuzsikájával kivetette a hálóját erre a félig hülye urángra [?], összeboronálta, aphrodisiákkal tractálta, az azután a túlerőltetett sexuális élvezetek folytán paralyzist kapott, s elpatkol, s Zsuzsika el lesz látva szép kis nyugdíjjal meg gépírónői fizetéssel, tiszta sor, de hát semmi közöm hozzá; a másik leánya meg saját bevallása szerint ½ 10-kor megy be [a vármegyére dolgozni], ½ 1-kor jön el, és élvezi ennek a sinecurának [gondtalan életnek] a fizetését, s hogy a főügyész nagyon szereti, hát hogyne, amikor atyafia. Megfog Papp Antal, a mostani alispáni szolga, s nagy titokzatossággal mondja, hogy a napokban kihallgatta, hogy az alispán a főjegyző[vel] és Keménnyel rólam beszéltek, s az alispán azt mondta volna, hogy „hagyjátok, már elég volt az eddigi neki”. Találkoztam Kemény főjegyzővel, kérdezi, hogy vagyok, mondom, azt mondja: „már tárgyaltunk maga felől, de nem tudjuk, hogy hová tegyük”, mondom: „ez a legkevesebb”, „mert” – mondja tovább – „a főügyészséghez nem mehet[ek]”, mondom: „elég volt nekem ebből 13 esztendő, de talán Szász Lexi mellé lehetne tenni”, azt mondja: „no, majd meglássuk, majd megteszek, amit csak lehet”, kezet fogtunk, s elmentem a fizetésemet meg a lakbéremet felvenni; innen el, Mészárosnak [cigaretta]hüvelyt venni a nagytőzsdében [dohányboltban], nem rossz, magamnak Kunszentmiklóson veszek, s másnak meg hordozom hazulról; azután váltottam pénzt, s villamoson el, haza; elszámoltam, előkészítettem az útra, szellőztettem; amint jövök haza 1 tájt villamoson, Schmidt előtt, az Aréna út és Thököly út sarkán nagy népcsődület, oda, hát egy munkáskülsejű asszony fekszik holtan egy vértócsában, s mellőle emelnek el egy vérző katonát egy ezredorvos parancsára katonák, és bevitték Schmidthez, valami szerelmi dráma történt, a katona lelőtte az asszonyt, azt meg is ölte, azután magamagára lőtt, de csak súlyosan sebesült meg, s elvitték a mentők; rettenetes látvány volt az asszony vérében. 2-kor el hazulról, az asszony még ott feküdt fedetlenül, kíváncsi tömegtől körülvéve, rendőrök által őrizve. El, Keletire, megtudakolandó a menetrendet; innen el, vettem egy kis magyar sonkát, 11 dekát adtak 1 koronáért; el Bucskóékhoz, ott kértem egy darabka kenyeret, megebédeltem, s megittam 2 korsó jéghideg sört, ami igen jólesett, s elbeszélgettünk. 4-kor a nagyságos segéd urak fájrontot csináltak [’befejezték a munkát’], s elnéztem a két czingár, inczifinczi legénykéket, hogy mindegyikük 79-79 koronát kapott kifizetve Bucskóéktól, hát ha ezeknek ennyi a keresetük, mennyi lehet a mesterüké; hja, Handwerk hat einen goldenen Boden, ugyan azért nem irigylem, mert a magam hivatását jobb szeretem. 4 után elmentem haza. Anti már itt volt, vetkőzés, kényelembe helyezve magam, olvasgatás; a bal lábamat a czipő kidörzsölte, úgyhogy egy nagy hólyag képződött a legrosszabb helyen, ez a betyár foltozó suszter egész csámpássá tette ezt a czipőt. ½ 5 tájt beállított Anti, kényelembe helyezte magát, beszélgetés, körmök tisztítása, egész besötétedett, azután jött egy infernális időjárás, nagy szélvihar, villám villámra, a légűr csak úgy harsogott az egymást követő mennydörgésekbe, s egy özönvízszerű záporeső, de olyan, hogy a csatornák nem levének képesek levezetni a vizet, az az udvaron megállt, a Thököly úton pedig széles áradatként hömpölygött jó ideig végig, a villamosok alatt porzott a víz, mintha hajó szelte volna azt át. Lassan lecsendesedett, s elhúzódott dél felé a felhők sötét tömege, s az eső is elállt ¾ 7-re; felöltöztünk, s kiballagtunk a Keletire, megváltva a jegyeket, ki a peronra, s elhelyezkedtünk az anti[…]viális korszakbeli, alacsony, hadimenetrendes vonat kocsijába, amit nagyon bölcsen cselekedtünk, mert mikorára [mire] a misera plebset beeresztették, az úgy meglepte a vonatot, hogy mozdulni nem lehetett a kocsikban. Monori is jött, meg Szorádiné. 7.40-kor elindultunk, s döczögtünk ¼ 11-ig Kunszentmiklósra, beszélgetve, hallgatva a különböző, ütött-kopott egyenruhás Háry Jánosok igazmondásait, csak tüsszenteni felejtettem el. Hazaérve, hiába kerestük Istvánt, bizony, nem jött ki a kocsival, amikor a legjobban kellett volna, így hát vagy tízen összeverődtünk, s nyakunkba vettük a sáros országutat, és bandukolásztunk hazafelé, időnkint a fekete felhő-kárpitos eget meg-megvilágította egy fakó villám, úgyhogy láthattuk a számban menetet, azután még vakabb sötétség borult reánk, kocsi egy-kettő jött ki, de azt megrohanták. Velünk jött Szemeri is, akit az ördög hozott éppen most vadászni, meg egy kalapos dáma is. Anti lovagiasan vitte Szorádiné 15 klgnyi rézgáliczát [sic] egész a régi temetőig, én meg csetelve, botolva követtem a kosarammal, melyben egy süveg czukor volt, amelyet a hüvelyekkel együtt féltettem az esőtől, szerencsére szárazon, de átizzadva ½ 12-re hazaértünk, sántikálva én, nem is kellett semmi étel, sem ital, nagy mérgesen lefeküdtem. Anti jóízűen megvacsorált, s elbeszélgetett, én meg lefeküdtem, s nemsokára aludtam is. Az idő szeszélyesebb volt minden apeitisinál [?], reggel 6-kor óriási köd hullámzott át a tájon, azután beborult, s esett az eső, később kiderült, forrón tűzött a nap, újból beborult, s esett az eső, újból kiderült, s tűzött a nap, azután zivatar, s újból kiderült; reggel 9-kor 18°+, d.u. 4-kor 21°+ volt.
július 11.: Vasárnap. Reggel 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés, éhes voltam. Anti bement jelentkezni, ruha- s czipőtisztítás, beszélgetés, Mari bevasalta az általa tegnap kimosott ruhánkat; nagymosdás, s tisztába öltöztem, ami jóleső érzést váltott ki; referáltam Marinak, naplórendezés, ami jókora munka volt, csak ki kell mozdulni a négy fal közül, s már van anyag bőven. A községben rémhírek vannak elterjedve a szerbeknek az országba való betöréséről, az éjjel a pályaudvaron hosszú, ágyúkkal, lőszerkocsikkal s társzekerekkel, és valószínűleg munitióval megrakott hosszú vonat vesztegelt, várva a Szerbia felé való szállítását; a fővárosban kék betűs plakátok hirdették a tejnek maximális árát, és pedig 100 ltren [literen] felüli fogyasztók 38 fillér, nyílt edényből literenkénti fogyasztók 40 fillér, s zárt palaczkokban literenkénti fogyasztók 44 fillér maximális árat fizetnek a tejért, na, csak azután legyen, aki behozza, s akit lehet így megrendszabályozni, mert a tejnagykereskedőket lehet, de a kisebbeket nehéz lesz majd ellenőrizni, s lesz elég budapesti – ismerem őket erről az oldalukról –, hogy jóval többet fog kínálni, csak kapjon azt, amivel a szeretett és becses – s sokszor igen drága – hasát csiklandozhassa, na de hát utóvégre élni kell, bár igaz, hogy zsarolni nem. Anti 1-kor jött haza, ebédelés jóízűen, utána heverés, olvasgatás, aludtam egyet. 5 tájt fel, hozzáláttam a történelmi események írásához. Molnár Béla jött, beszélgetés, Szemeri részére kért lisztet adtak neki, vagy 10 kilót. Elmenete után folytattam a naplórendezést. Mészárosék jöttek le Kissnével; végezve a munkámmal, uzsonnálás, beszélgetés, quaterkázás, ezek elmentek ½ 9 tájt, mi meg elbeszélgettünk miután rendet csináltunk, azután fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, de egész nap hűvös szellő lengedezett; délben 21°+.
július 12.: Reggel 6-kor fel, toilette, reggelizés, azután kocsira ültünk, Anti, István és én, s kihajttattunk a bakérháti földekre, ott megigazítottuk szélvihar által széthányt csomókat, azután megindultunk a nyilasokon át Peszéradacs [település, ma: Kunpeszér és Kunadacs] felé, el lehet nevezni ezt az utazás[t] kocsin való csónakázásnak tengelyagyon felüli vízben, buja sás- és fűnyílasokon át húzták a lovak keservesen a kocsit, egy egész zöld tenger volt itt minden, békák milliói, kisebb és nagyobb rendűek, a gólyák méltóságteljesen álltak egy lábukon a boglyáknak tetején, s a boglyákat 5–6 fiatalabb gólya állta körül, egészen úgy nézett ki, mint amikor a mi társadalmi kolomposaink suquettet [?] tartanak, na, nagy gravictetással [?] tárgyalják meg, hogy a körülöttük hemzsegő milliónyi békák – amazoknak mi szegény proletárok – melyik fajtáját miképpen nyúzzák meg; egy-egy sereg vadkacsa húzódik el nagy gágogással, lassan, egyenletes tempóban szeli át az azúrszínű eget egy fejedelmi gépm, a nád és sás titokteljesen zizegnek, és én álmodozom, tudja Isten, milyen régiókban jár az eszem, míg egy-egy irdatlan zökkenéses út eszembe nem juttatja, hogy a sártekén vagyok. Hosszú út után elérjük a peszéradacsi dombokat, ahol egy 19 éves kamasz és egy 13–14 éves fiú felügyelete alatt 2–300 marha legelészget most éppen delelőben, különböző nagyságú s hangú kolompok kedves zenéje tölti meg a levegőt, a jámbor állatok kérdőleg néznek ránk nagy szemeikkel, s nem riadoznak, jó conditióban vannak. Anti meg is találta a „Pirost” és „Galambot”, a két üszőjét, pompás állásuk volt, s a bojtár szerint a múlt hét elején folyattak meg [?], megkapták az üveg bort, azután ismét egy kisebb nádtengeren törtettünk át a másik gulyához, ahol meg „Pasa” és „Bimbó” tinók járnak akadémiába, hogy a jövő évben ökrökként húzhassák a haza és nemzet igáját, ezek is jó állapotban vannak, itt a bojtár vagy gulyás egy 78 éves, Fehér István nevű öregember, aki nagy tisztességtudással köszöni a bort, s elbeszélget velünk a háborúról, s miután Anti káromkodásfélét szólt, szelíden intett bennünket, hogy ne káromkodjunk, gondolom, 50 évvel ezelőtt másképp gondolkodott ő is erről a thémáról. Innen vissza az üszőkhöz, ott a lovak ettek és ittak, mi meg hallgattuk a puszta egyszerű fiainak egyenes és talpraesett beszédét, elhallgattam volna estig is, a többek között elmondták, hogy 2 szökött orosz fogoly is járt náluk, akik enni kértek s kaptak. Innen el, s jobb úton poroszkáltunk haza, ahova ¼ 3-ra értünk, s ahol az a hír fogadott, hogy megérkezett a koksz, haza kell hozni. Mari már foltozta is a zsákokat. Ebédelés, heverés, olvasgatás. ½ 4-kor kocsira ültünk, s kihajtottunk a vasútra, ahol a 80 éven túl levő Peták bátyánk már rakatta ki a wagonból a kokszot, mi is nekiestünk, megtöltöttük a zsákokat, Kovács is segített, azután lemázsáltuk. Anti kosarat szerzett, s abban mázsálva, a kokszot a kocsin kiterített ponyvára hánytuk, azután felrakódtunk én meg Anti fel a zsákokat, István meg segített a vasúti kocsiból a kokszot hányni, mi meg betértünk Fleischerhez egy pohár sörre, ott volt Mészáros, aki a Máv pályafelügyelővel iddogált, azt mondja, hogy valaminek kellett történni az északi harcztéren, mert egy sereg tábornok meg tiszt, meg menekült jött, valószínűleg Bukovinából, s hogy József Ferdinánd seregeit Kraszniknál az oroszok bekerítették s megsemmisítették; a pályafelvigyázó meg azt mondja, hogy Szerbia felől éjjel-nappal szállítják felfelé a csapatokat meg a hadiszereket, annak idején látta, amint Poliszeket [?] vitték egy külön kocsiban fegyveres őrizet alatt fel Wienbe. Nagyon félek ettől a taktikától, az orosz ravasz, elvonja a seregeket a szerb határról, s majd a szerb onnan özönli el a nagy magyar alföldet, ami Ausztria és Németország élelmiszeres kamráját [kamrája], és akkor végünk van. Felmásztunk a kocsira, s ballagtunk haza, otthon Halasi már várt, délre learatott, éppen jókor, hozzáláttunk, és leraktuk a kokszot a színbe; tisztolkodás, kávézás, beszélgetés. Anti 9-kor elment, be a városba, mi meg ½ 10-kor lefeküdtünk, s nemsokára aludtunk is. Az idő szép, derült, délután 4-kor vagy 20 perczig záporeső volt, de utána ismét kiderült, esti 8-kor 16°+ volt.
július 13.: Reggel 7-kor fel, Anti és Halasi már átrakták az árpa-szalmaboglya nagy részét; Anti 4 tájt jött haza; hozzáláttunk, és én is segítettem a boglyát rakni, gereblyézni, almozni, szóval amit lehetett; reggelizés, a boglya rendben levén, s így hely a hazahozandó gabonacsomóknak, vártuk Istvánt, aki Petákéknak kokszot fuvarozott reggel 4 óta, s 10-re ért haza; toilette, azután hozzáláttam a naplórendezéshez, most ez is rendetlenül megy nagyon, mert mindig van valamilyen munka, de hát csak legyen, szívesen dolgozom. Mari rosszul van a legyekkel és szúnyogokkal, de hát ezt ki kell bírni, majd csak elmúlik ez is. ½ 12-kor megebédeltünk, azután Anti, Halasi és István kimentek a kígyósháti földekre rozsért, én meg leheveredtem, olvasgatás, szundítottam egyet. 3-ra hazajöttek az ipsék, s hazahozták a hazahozott csomókat, egész cirkuszi mutatványnak illett volna be, amint a kévéket dobálták, kis pihenő után elmentek ki Bábonyra, mi beszélgettünk, olvasgattunk; a kutya ugat, megyünk ki, hát Szappanos Ferkó hoz egy orosz foglyot, fiatal fiút, napbarnított, nyílt szemű, szőke gyerek, erős, izmos, nekiláttam vele beszélni, s meg is értettük egymást, május 9-én volt 23 éves, a Nikolaj Nikolajevics ezred sorkatonája, Beszarábiában született, a Kárpátokban fogták el, most Mislovicból, Csehországból jött a fogolytáborból, ahol 20.000-en voltak, panaszkodott, hogy keveset kaptak enni, földműves otthon, mondja, hogy a Kárpátoknál halomszámra hevertek a holtak, s rengeteg volt a sebesült; leültettük a kertbe, adtunk neki egy pohár bort meg czigarettát, amit nagyon köszönt. Szappanos elmondotta, hogy valami Papp Benczéné az érkezett 100 orosz fogoly közül a legszebbet választotta ki magának, végignézve valamennyit, hejnye, kurva lelke, talán fedeztetni akarja magát vele? Anti 7-re jött haza, előállítottam neki a muszkáját, aki nagy szakértelemmel látott hozzá a kötelek oldozásához, felugrott a kocsira, s adogattam [adogatta] ám a kévéket, kettőt is egyszerre, egy villával, majd eltemette Halasit. Mészárosék is jöttek, beszélgetés, quaterkázás, el-elnéztem Nicolaj Ostapenkóhoz – ez a neve szegény fejének –, aki igyekezett magát hasznossá tenni, vacsoráltak Halasival, kapott mindenki eleget, itt jó dolga lesz majd szegény fejének; meghatott, amikor vacsorája után keletnek fordulva 3-szor keresztet vetett, aczigarettákat igen köszönte. Mészárosék ½ 9-kor elmentek, István ágyat készített Nikolajnak, és láttam, amint lefekvés előtt térden állva imádkozott nagyokat sóhajtva, talán távoli hazája jutott eszébe, ott meg a hazájuktól elszakított szegény magyarok sóhaja törhetett égnek. Vacsorálás, quaterkázás. ½ 11-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő változó, nagyrészt derült, meleg; d.u. 2-kor napon 30°+ volt.
július 14.: Reggel 7-kor fel; Halasi Istvánnal megfordult Bábonyról, megreggeliztek, azután a kertből hozták haza, illetve be a rozsot; tegnap este is hoztunk be egy kocsira valót, most azután előbb ezt hordják be. Nikolaj buzgólkodik, kiganéjozott a lovak és tehenek alól, hordta be a szalmát, segített felrakni a kévéket, egyszóval szolgálatkész a fiú. Anti hozott is neki czigarettadohányt meg papaírt. Boros Lajos volt itt, elbeszélgettünk vele; reggelizés, naplórendezés, borotválkozás, toilette, Anti benn volt, s újból bement a községbe, fájlalja a karjait, no, itt a muszka majd dolgozik helyette. Beszélgetés, ebédelés, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet; az emberek hordták a rozsot; összeállítottuk Nikolajnak a régi ház konyhájában az ágyat, telehordta magának szalmával, s otthonosan berendezkedett, varrogatta a fehérneműjét, vittem neki czérnát. Uzsonnálás, azután bevezettem a történelmi eseményeket; az emberek hazatértek, jóízűen megvacsoráltak, azután mi vacsoráltunk, beszélgettünk. 9-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő délelőtt derült, meleg, délre beborult, esett az eső, kiderült kissé, azután hideg szél süvített, s fekete felhők tornyosultak, éppen hogy be bírták a rozs-asztagot ponyvával takarni, már megindult a zápor, s esett s fújt erősen, s tombolt a zivatar; délben 26°+ árnyékban, esti 7-kor 14°+ volt.
július 15.: Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés, toilette, felöltözve, elmentünk Antival per pedes apostolorum [gyalog] a szenttamási pusztára Szappanoshoz, a parczellázó lovak intézőjéhez a felezés miatt, beszélgetés, azután megnéztük a feles kukoriczát, amely bizony silány; megolvastuk az árpa- és búzacsomókat, s ballagtunk haza pihengetve; a vonaton Szerbia felé 37 kocsiból álló kórházvonat robogott, onnan meg jött egy vonat katonákkal, németek is voltak köztük. Nagy keservesen 1-re hazaértünk; a czipőimmel van bajom, elcsámpásodott mindkettő, le is vettem nyomban, az emberek szorgalmasan hordják a rozsot, s ma az asztag készen áll, a rozs be van hordva. Ebédelés, heverés, olvasgatás, alvás. 4-kor felébredve (K), azután nevettük a borjú ficzánkolásait, amint az udvarban kiugrálta magát. Hajdú Ignáczné jött el egy orosz nyugtával, amely alá fia neve volt írva, fordítanám le neki, csak elismerése volt annak, hogy felvett 33 embert. Írtam neki egy német levelezőlapot. Nikolaj Ostapenko jól érzi magát, dolgozik kettő helyett és vigyorog. Naplórendezés, levelezést is bonyolítottam le. Tóthfalussy Ferkónak írott lapra a „Fütyörész” [nevű] kutya manupropriáját [’sajátkezű aláírását’, itt: mancsát] is odanyomtam, be is esteledett, mire végeztem. Az emberek vacsoráltak, és egy-egy pohár bort kaptak. Ostapenko Nikolaj illedelmesen a gazdára köszöntve itta azt ki. Uzsonnálás, vacsorára tejet ittam. ½ 10-ig elbeszélgettünk, azután fekvés, nemsokára alvás. A jobb lábam talpát feltörte a czipő, és teli van hólyaggal, kissé hosszú is volt ez a 4 órai menetelés, plane rossz czipőkben. Az idő szép, derült, de hűvösebb, különösen este, igen erős harmat is volt. D.u. 4-kor 21°+ volt.
július 16.: Reggel ½ 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés, beszélgetés; Anti ½ 3-kor kelt, s kiment a Bakérhátra a búzabehordást megkezdeni, hazajöttével újra lefeküdt, behozták a 2-ik kocsival is, de miután esni kezdett, abba kellett hagyni; olvasgatás, toilette, naplórendezés, írtam Lancornak és Pálnak is. Ebédelés, utána heverés, olvasgatás, szundítottunk valamennyien egyet. Anti bement a kokszot kifizetni, én meg beírtam a történelmi eseményeket, s írtam Annának egy hosszú levelet; a kis boczi mint egy szarvas úgy száguldozott a [ló]herésben. 6 tájt Mészárosék jöttek s Novák nyugalmazott csendőrőrmester, uzsonnálás, azután beszélgetés, quaterkázás. ½ 9 tájt elmentek, mi rendet csináltunk, azután néztem, milyen jóízűen falatozik Nikolaj Ostapenko, úgy látom, meg van elégedve a sorsával, enni-innivalót van elég, dohánya van, fekhelye elég jó, s munkával sincs túlterhelve. Anti elment Mészárosékkal, ½ 10-ig beszélgettünk, azután lefeküdtünk. Anti 10-re hazajött, azután alvás. Az idő délig borult, úgy 10-ig esett az eső, azután szél támadt, és kiderült; délben 18°+ volt.
július 17.: Reggel 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés; az emberek tegnap is 4 fordulót tettek, s ma is szorgalmasan hordanak. Anti felkelt, nemsokára hozzáláttunk, s lefejtettük 2 hordóba a bort, előkészítettük a kamrában a rozs helyét, kimosogattuk s megkéneztük a hordókat, szóval rendet csináltunk a kamrában; azután toilette. Mari nagytakarítást végzett; naplórendezés; az emberek is hazajöttek délre, a búza le van hordva a Bakérhátról; ebédelés, utána kis siesta; úgy volt, hogy kimegyünk a szenttamási pusztára, de nem lett belőle semmi, mert az emberek az árpát hordták, a Bakérhátról ma 5 fordulót tettek, ami, tekintve a lovak elcsigázott voltát, elég szép teljesítmény volt. Anti 5 tájt paradéba [ünneplőbe] öltözött, és elment a polgári cassinóba, hívott engem is, de nem mentem. Uzsonnálás, nagyszerűen ettem a frissen sült kalácsból, nem is bírtam azután enni. Nikolaj Ostapenko kezd a helyzettel meg az emberekkel megbarátkozni, fürgén ugrál, segít, ahol mit tud, az öreg Erdei Istvánt „Starovskinak”, öregem, hívja, s gestikulatio útján érintkeznek, s egészen jól megy a dolog. Anti nem jött haza. ½ 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Nem tudom, mi az, de esténként oly álmos leszek, hogy na. Az idő szép, nyárias, meleg; délben 23°+ volt árnyékban.
július 18.: Vasárnap. Anti reggel ½ 5-kor jött haza, és lefeküdt. 6-kor fel, rendezkedés, Retkesné bement piarczra [piacra], reggelizés (K), azután ülő- és lábfürdőt vettem. István oda volt kocsin Mészároséknak 15 drb talpfát hazaszállítani, még Nikolajt is kérték, de ezt Retkesné nem engedte el, igen helyesen, egész helyesen; a fiú – amennyire tőle tellett – tisztában [tiszta ruhában] volt; ruha, czipő, körmök, szipka tisztítás[a]; az oroszok a templom előtti téren gyülekeztek, Istvánt megszállta a nagylelkűség – mert másként szótlan, mogorva kun magyar őkelme – és ajánlkozott, hogy hát ő elviszi a muszkánkat, hogy beszélje ki magát a többi atyjafiával 1 órára, de oda voltak kettőt is; elbeszélésük után ítélve cserkeszeknek is kellett lenni; Singernek oroszai panaszra mentek, hogy az élelmezés rossz és kevés, hiába a zsidó komisz volt, és komisz lesz, most amikor a napszámos 10-12 korona napszámot kér, ő a foglyokkal olcsón dolgoztat, hát még zabálni sem ad nekik jót vagy legalább[is] eleget, valamelyik Tekes vagy Bekes meg úgy […]t nekik mint a disznóknak, moslékot, hát ez lelketlenség, akkor ne csodáljuk, ha barbár hírünket viszik szét a népek között. Borotválkozás, nagymosdás; tanítgattam Nikolajt a magyar szóra, s elég jól is ejtette ki. Mazsolatisztítás, naplórendezés, újságot kettőt kaptam most egyszerre is. Retkesnének valaki azt újságolta, hogy az oroszok visszavették ismét Lemberget, csak nem ette meg a fene a jó dolgukat, hogy ilyen könnyen és rövid idő múlva kiadták a kezükből, óriási blamage [blamázs] lenne úgy mireánk mint a németekre nézve. Mari bevasalta a tegnap mosott ruhát, Antinak is mosott, tisztába öltözködtem. 1 után ebédelés, még pedig hatalmasan, azután heverés s olvasgat-s, s alvás. Mari rendet csinált, s szintén lefeküdt. 5-kor fel, beszélgetés, uzsonnálás; estefelé felkászálódott Anti is, s vacsorált, mi nem, quaterkázás s ½ 10-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő változó, nagyrészt komor, borult, erős hideg szél süvített végig a tájon, az eső délután kétszer is esett; este a nap vérvörös felhők glóriájában bukott le; délben 16°+, esti 8-kor 14°+ volt.
július 19.: Reggel ¾ 8-kor fel, a főügyésszel és Kemény főjegyzővel vesződtem álmomban, Mari meg Mészárosnéval; rendezkedés, reggelizés, Anti felöltözött, és bement a városba, az emberek meg kimentek a szenttamási földekre felezni. Naplórendezés, az asszonyok sütöttek-főztek, Anti meg készült az útra; megkérdeztem tőle, mivel tartozunk, azt mondotta, semmivel, hát majd igyekszünk meghálálni, amennyire lehet. 12-kor felcsomagolva, kihajtattunk a vasúthoz, ½ 11 tájt ebédeltünk meg; heverés, olvasgatás, szundítottam egyet, Mari is, miután rendet csinált; a gabona behordása serényen folyik. 3 után fel, olvasgatás, beszélgetés, uzsonnálás; ma csak két fordulót tehettek, hazajövet jóízűen ettek az emberek. 9 után mi is lefeküdtünk, nemsokára alvás. Az idő egész nap komor, borult, éles hideg szél fújdogált egész nap, estefelé mintegy engesztelésül reámosolygott a nap a rónára, olyan sajátságos melanchóliát keltő színreflex volt a délre nyomult fekete felhőkárpiton a lenyugvó nap aranykévés búcsúcsókja; délben 16°+, esti 8-kor csak 13°+ volt.
július 20.: Reggel ½ 8-kor fel, Retkesné elment a piarczra, beszélgetés (K), azután reggelizés, toilette, testgyakorlatok. Nikolaj kimosta a holmiját. 9-re másodszor fordultak az emberek és a búza be van hordva; rémhíreket mondanak az orosz foglyokról, hogy Szabadszálláson hogyan garázdálkodtak volna; azt hiszem, ami történik, azt most mind ezekre fogják; tegnap délután beállított Mészárosék cselédje, és újságolta, hogy Mészárosné vasárnap délelőtt egy leánygyermeket szült, Retkesné meg ma azt újságolta, hogy az újszülött haldokló félben van, szükségkeresztelést kellett rajta végezni, koraszülött volt, de hát őnagysága ? [sic] epedett ?? [sic] gravidatiós állapotban a férje után, nem valami sympathikus egyéniség; tejet és kalácsot kéretett a cseléddel; úgy nézem, hogy Retkeséknek az a bajuk, hogy túlságosan jószívűek, s ezt mindenfelé kihasználják, s azért nem bírnak haladni, holott Antinak szép jövedelme van, de hát ebbe nem lehet beleszólni; tiszta ruhát váltottam, naplórendezés. 1-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet; felébredve, bevezettem a történelmi eseményeket, azután olvasgatás, beszélgetés; hallgattam Nikolaj elbeszéléseit, a fiú oroszul beszél, de román idiómával keverve, nem bírták még egészen eloroszosítani a beszarábiaiakat, benn van még a román gyökér; elmondotta elfogatásának részleteit, borzalommal beszélt a kárpáti harczokról, s midőn azt mondottam neki, hogy három hónap múlva béke lesz, levette a sapkáját, ájtatosan keresztet vetett, szemei felragyogtak, s nagyot sóhajtva mondotta: „Bog daj”, adja Isten; szegény fiú elmondotta még élénk mimikával, hogy nem bírja megérteni, hogy keresztény kereszténnyel áll szemben, s lövöldöz egymásra, hja, szegény tatár, ezt a felsőbb hatalmak tudnák megmondani; panaszkodott, hogy a fogolytáborban köveket kellett hordaniok [hordaniuk], s reggel meg este kaptak üres theát, délben kukoriczalisztből készített pépet, 1 font kukoriczalisztből készült kenyeret, de hát a mi népünknek is azt kellett ennie. Pénzt, dohányt nem kaptak, a behordás folyt. Jelenlegi sorsával meg van elégedve, a kenyeret kalácsnak nevezte. Megvacsoráltak, én is bevettem egy bögre frissen fejt tejet, s ½ 10-kor lefeküdtünk, nemsokára alvás. Az idő komor, borult, egész délután szitált az eső, csak estefelé állt el, s hideg volt; délben 14°+, esti 8-kor csak 13°+ volt.
július 21.: Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, beszélgetés, reggelizés; Mari hozzálátott a zsákok foltozásához Retkesnével; borotválkozás, toilette, szipkatisztítás. Pál írt egy keserves ajánlott levelet, hogy e hó 14-ike óta be van vonulva, és hogy Szabó meg Visky intriguálnak ellene, előbbi újabb feljelentést is adott be ellene a köpenyegeltulajdonítás ügyében, a fene enné meg a dolgát, megunhatta volna eddig, s majd reá mászok, ha folytatja. Bogdánnak ismét valami baja van, hm, de hamar reá járt a rúd. Naplórendezés, írtam az atyafiaknak a leveleket, hogy ez az adósságom is le legyen róva. Ma a szenttamási pusztáról hordják be az árpát, és ezzel a hordás be is lesz fejezve, hála Istennek, eléggé jól sikerült szárazon hazahozni a termést, van is olyan hatalmas asztag, hogy no, belőle. Az éjjel térdig gázoltam álmomban a Röser bazárban kristálytiszta vízben, s hatalmas záporeső ért, ugyan mi jó érhet, mert ezt Mari jónak tartja. 1-kor ebédelés, utána heverés, olvasgatás, alvás. Mari rendet csinálva, mákot szedett. Retkesné 3-kor lefeküdt, és én folytattam Marival a mákszedést. Nikolaj kapott Anti ruhájából, s mosogatta a fehérneműjét; bevezettem a történelmi eseményeket, azután segítettem az asszonyoknak mákot bugázni, t.i. fejteni, ami úgy történik, hogy a mákfejet kettévágjuk, s a mákszemeket egy felkötött köténybe öntjük, s onnan, ha sok gyűlt egybe, egy edénybe. ½ 8-ra lekészültünk az egész 1 zsáknyi terméssel, lett vagy 10 liternyi mák, azután vártuk Halasit meg Istvánt, akik az utolsó fuvar árpát hozták, úgy 9 órára, látszott a modorukon, hogy nem tetszik nekik az, hogy ellenőrizzük őket, közben Retkesné megbeszélte a gép dolgát, úgy, hogy az holnap jön csépelni, ami nagyon jó lesz. Az emberek megvacsoráltak, azután mi is, elbeszélgettünk ¾ 11-ig, azután fekvés, nemsokára alvás. Az idő napközben gyönyörű szép, napfényes, kissé hűvöses; reggel erős, nagy köd feküdte meg a tájat (a néphit szerint 100 nap múlva erős eső lesz, október 28-án megnézem, eső lesz, igaz-e?); reggel 10°+, d.u. [sic] 12-kor 18°+ volt, esti 8-kor 15°+ volt
július 22.: Reggel 6-kor fel, rendezkedés, Retkesné a padlást tisztogatta, reggelizés, Mari rendbe szedte magát, elmosogatott, azután nagy serényen zsákot foltozott, mi meg a kamrában csináltunk helyet a rozsnak. István meg Nikolaj nagyban dolgoztak, azután a színben készítettek helyet a polyvának, elmentek kocsival szénért, szóval meg lettek téve az előkészületek a cséplésre, ami nagyon jó volna, ha be lenne végezhető, mielőtt ismét bele kezd az idő az esőzésbe. Naplórendezés, toilette, gratuláltunk Retkesnének névnapjához, ezután elmentem Nikolajjal kocsin sódavízért, s hazavittem a Fazekas korcsmába 5 üveget, üreset, söröset. Visszatérve, tisztolkodás s olvasgatás. Retkesnének Mari is gratulált, sírt meghatottságában. Az elmenésből nem lett semmi sem, mert István gazda a lovakat megfürösztötte s pihentette, és inkább ő maga ment el talicskával sódáért, jól tette, reáfért úgy a Kesére mint a Púposra a pihenés. 1-kor ebédelés, kis siesta, azután bevezettem a történelmi eseményeket míg Mari főzni s rendet csinálni segített, s azután kissé leheveredett. 5-kor azután megjött a karaván, Gerényi Sándor gépész jött a gépével, melynek dobját, gépét Baloghék 6 ökre húzta, s személyzete, fűtő, etető, kazalozó, polyvatakarító s miegymás, hozzáláttak a gép felállításához, begyújtottak, és nem sokára megindult jellemző búgásával ez a kis [...], s nyelte-nyelte a beléje dobott rozs kévéket. Halasi meg Boros Lajos is itt sürgölődtek, a személyzet hozzátartozói hoztak ki uzsonnát, vacsorát, mi előzőleg meguzsonnáltunk, azután a mérlegelőre került a sor, az én tisztem a mázsálás és feljegyzés volt, esti 9-ig folyt a gépelés, s feldolgozták a rozsot, a nép szétszéledt, a gépész, a fűtő s Boros Lajos vacsorára gyűltek, megittunk vagy 2 liter hűtött bort is, azt kapott a személyzet is. Nikolaj mintha elemében lett volna, vígan sürgött-forgott s segített vizet hordani, zsákot hordani; a rozsot egy előrekészített helyre öntöttük a kamrában. ½ 11-kor fekvés, nem sokára alvás. Az idő szép, derült s meleg, délben °+ volt.
július 23.: Reggel 2-kor ébredtem fel, de még nem keltem fel, hanem 3-kor fel, felöltözve, ki a géphez, amely már munkában volt, lecsépelték a búzát, azután Halasinak külön rakott búzáját, rozsát és árpáját; reggelizés, azután meg az árpára került a sor, Retkesékére, nyomva akképp mint tegnap, szörnyű fullasztó, mindent ellepő por, zúgás, búgás, a személyzet hanczurozása [sic], reggel kaptak egy liter pálinkát, egy keveset én is ittam, és csodák csodája, amikor azt mindenki megitta, Nikolaj, az orosz, megköszönte, de nem ivott belőle, azért dolgozott serényen, csak úgy izzadt bele; az öreg István pedig szakajtóval lopogatta kedvenczei – a lovak – részére az árpát; a búza és árpa felkerült a padlásra. 10 órára készen lett a gépelés, hasonlított ez kicsiben a háborúhoz, most itt 4 hétig szorgoskodott, gyűjtött, hordott az emberi és állati féreg, beállít ez a gép, elkezd dübörögni, összevissza töri, zúzza a természet utánozhatatlan szép, egyenes munkáját, de végeredményben az új élet eszközét adja, olyan a háború is, tör, zúz, szétforgácsol, de végeredményben rengeteg új existentia megélhetését adja. 11-re elvontatták Sóbujtóék [?] a gépet, dobot s szerkocsit. István elvitte haza a gépelők részét, azután Halasi részét; érdeklődéssel néztem a baromfiak hadseregét, tegnap esti 5-kor zártuk őket be, s azóta délelőtt 11-ig be voltak zárva, micsoda csipegés, gágogás, kotkodácsolás, kukorikolás volt az, amint kiszabadultak és nekiestek a nekik most pompásan terített asztalnak, a csordogáló víznek, ettek is veszettül. Fütyörész őkutyasága is meg volt délig kötve, rengeteg örömmel ugrált el, amint megszabadult lánczaitól; tisztolkodás, ebédelés, Boros Lajos is velünk, quaterkázás. Halasinak elvitte Nikolaj kocsin a polyváját, s ígérte, hogy sört fizet neki, de bizony nem fizetett. Halasi bejött megköszönni a jóindulatot, és elbúcsúzott, volt neki miért, körülbelül ő járt a legjobban, mert lett Retkeséknek összter mázs [?] búza 2.806 klg, rozs 2.999 klg, árpa 2.892 klg, ebből kapott Halasi részként búzából 440 klg, rozsból 325 klg, árpából 440 klgrot, a gépész a búzából a személyzetével együtt 309 klg, rozsból 330 klg és árpából 290 kgot, maradt Retkeséknek tisztán búza 2.057 klg, rozs 2.344 klg, árpa 2.162, persze megfelelő mennyiségű szalma, polyva; hogy már most érdemes-e végigküzdeni a gazdálkodást, lovakat, cselédet tartani, a föld árának befektetését, a veteményárú risicóját, meg az időjárás szeszélyeit viselni, azt ők tudják, de mi nem vállalkoznánk reája, meg sem említve azt, hogy mennyi és milynemű lopás[ank], és cseléd meg munkásbeli vexatúrának [vegzálásnak?] van az ember kitéve, na de a fő, hogy a gabonatermés jó időben, s minden nagyobb baj nélkül be van takarítva, meg is írtam nyomban Antinak az eredményt. Boros Lajos a közreműködésért, amely az emberek noszogatásából, itatásából s ivásból állt, az ellátáson kívül 12 csomó dohányt kapott. Toilette, alig láttam már a portól s piszoktól. ½ 3-kor heverés, még olvasgatás kissé, azután alvás, a földön én, a pamlagon meg Mari. ½ 6-kor fel, naplórendezés, azután uzsonnálás, beszélgetés. Mészáros jött, elmondotta a családi nyavalyáit, s azt, hogy Anti telephonált, hogy be lesznek hívva sürgönyileg, s kéri anyját, menne fel s vinne neki pénzt, amennyit vihet, mert a közeli napokban elmennek a Sváb hegyről; elhatároztuk, hogy én holnap felmegyek; quaterkázás, 8 után elment [Mészáros] haza, mi még fenn voltunk 10-ig, azután fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, erősen szeles; délben 23°+, esti 8-kor csak 18°+ volt.
július 24.: Reggel 5-kor fel, rendezkedés, czipőtisztítás, toilette, felöltözve, reggelizés, s ½ 6-kor el a kocsival az állomásra, s onnan ¼ 6 után [sic!, vsz. „helyesen ¼ 7 után”] vonattal be Budapestre; egy Robl nevű sarajevói czukrász is utazott a feleségét meglátogatni Losonczra, azt mondja, Sarajevóból eltávolították az asszonyokat, gyermekeket, aggokat s betegeket, az élelmezési viszonyok tűrhetők, elmesélte a merénylet alatti s utáni izgalmakat, melyek szerint a törökök voltak a legjobban tanalisálva [?]; egy bácskai sváb is jött velünk, szegény egyik szemére meg volt vakulva, a másikon alig látott, elmondotta, hogy náluk Zimony vidékén a gabona sok, s hogy a szerbek tegnap és tegnap egy hete nehéz ütegekből is ágyúzták a part menti községeket, húsuk van elég. Soroksárnál egy vonat vitte a turbános török atyafiakat meg bosnyákokat, akik stoicus egykedvűséggel bámultak maguk elé; a vörös zászlót csillagos félholddal, a horvát tricolort és a vörös-sárga-vörös bosnyák lobogót lengette kocsijaikon a szél. Megérkezve, miután senki sem vette pártfogásába ezt a szegény vak embert, a megfogtam a kezét, kivezettem, konflisra ültettem, s elvitettem az Illés utcza 15. sz. alatti szemklinikára, igen köszönte, s még kezet is csókolt, ijedten kaptam el a kezemet. Azután hazaballagtam, otthon szellőztetés, átvettem az érkezett leveleket, kiterítettem a magammal hozott hajmát [hagymát], átöltöztem, villamoson be a VII. ker. Elöljárósághoz, ott kiállítottam és átadtam a jelentkezési lapomat; innen be a megyéhez, nem beszélhettem a főjegyzővel, mert italmérési felszólamlással volt elfoglalva. Hankovszky fogott meg, hogy Felnagy Illés ügyében befizetett 8 koronáról nem találják a nyugtát, hát ha be van írva, be is van az fizetve, a végjelentést ő készítette, mit tudom én, hol hányta el a nyugtát, meg is mondottam. Nagy és Wlassits szorgoskodtak ott, Engel helyén is volt egy alak, de hogy kicsoda, azt nem tudom. Elter volt éppen benn, engem keresett, megnyugtattam. Azután villamoson ki a fogaskerekűhöz, s 12-kor fel a Svábhegyre. Anti nem volt ott, Tordainál vártam kissé, azután kaptam magamat, s felmentem, jó is volt, mert annyi volt a munkájuk, hogy az ebédet felvitették. Anti kijött, s megbeszéltük a dolgainkat, azt hiszi, hétfőn mennek Sidbe, a Szerémségbe, s hogy az oroszoktól elvett fegyverekkel lesznek felfegyverkezve; referáltam neki a gazdaság állásáról, átadtam neki 100 koronát, azt mondotta, anyja jöjjön fel holnap a gyorsvonattal, s még hozzon 100 koronát, menjek Czuczor Jancsi apostagi református lelkészhez, és az kérje meg az ő meg Mészáros érdekében Hetényi orsz. [országgyűlési] képviselőt, hogy őket helyezze el ide, illetve helyeztesse a környékbe; szóval a kényelmesebb oldalát keresik a háborúnak. Elbúcsúzva, felsiettem a fogaskerekűhöz, azzal le, s villamoson el a megyéhez. Agorasztó főjegyzővel beszéltem, azt mondja, míg az italmérési adófelszólamlásokkal el van foglalva, addig nem folytathatja le a vizsgálatot, ez is szóba hozta a Felnagy-ügyet, megmondottam neki, hogyan áll az ügy, értesíttetni fog. Megittam Verbőczinél 1 pohár sört, vettem dohányt Nikolajnak, s villamoson el, haza; ebédre süteményt vettem Szaiczuknál; telephonáltam Hauesernek az újság továbbküldéséért. Berczi hadnagyi uniformisban tekézett Hantzmann Józsival. Otthon vetkőzés, kényelembe helyezve magam, ebédelés, utána heverés s olvasgatás, szundítottam egyet. 5 után fel, ruha- s czipőtisztítás, előkészítettem az útra, harmonikázás. ½ 7-kor felöltöztem, lezártam mindent, és siettem ki Keleti p.udvarra, ahonnan 7.05-kor elindultunk; utazott velünk valami Rarkó vagy Markó nevezetű 38. gy.e. beli [gyalogezredbeli] szakaszvezető, akinek 3 kitüntetése volt, s Kunszentmiklósról valami Szőke gépész, 18 éves, [egy] Juliska nevű leányát [leányt] vette el a háború alatt a leány unszolására, intelligens fiatalember, volt a szerb és orosz harcztéren, 3-szor sebesült meg, ez azután élénk színekkel ecsetelte a háború borzalmait, szerinte előnyünk az, hogy amíg mi a Mannlicherekből [a monarchia hadseregében rendszeresített ismétlőpuskából] 3 lövést teszünk, addig az oroszok csak kettőt, hát ez tényleg előny; tartott szóval Kunszentmiklósig, megérkezve, a kocsi még nem volt ott, de jött, felültünk, akarunk fordulni, hát a púpos elvágódik, egy víz volt, ez a gazember István meghajtotta, csakhamar talpra állt, s koczogtunk haza, a katona velünk; otthon elmondottam a helyzetet, Retkesné persze sírt egy sort. Kiss Géza, Kovács Laczi, Mészáros sürgönyileg be lettek hívva, s ma az esti vonattal be is vonultak, na, lesz itt felfordulás a nemzet között. Kávézás, vigasztalgattuk Retkesnét. 11-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő d.u. 3-ig szép, derült. azután beborult; 5-6 között nagy szélvihar dúlt, azután mennydörgéssel rövid ideig tartó záporeső, azután hazajövet bámultam amint a Dunántúl a felhők fekete kárpitját meg-meghasogatta egy-egy nagy tűzcsóvájú villám, s mennydörgött, de mi szárazon értünk haza. Délután körmöket is tisztítottam. Reggel 18°+, d.u. 2-kor 23°+, esti 7-kor 17°+ volt.
július 25.: Vasárnap. Reggel ½ 8-kor fel, rendezkedés, reggelizés, megbeszéltük a teendőket, borotválkozás, toilette. Nikolaj megkapta a 100 gramm dohányt, egy öreg dohánytárczát, aminek megörült, s István elvitte őkelmét borotválkozni. Retkesné ide-oda ment, nyugtalan volt, kirántottak Antinak csirkét, zacskót varrtak a pénznek, én meg felöltözve, lementem a községházára Baky Miklósnak megmondani, ha Anti telephonál, küldjön be; benéztem Bartókhoz, azután el a főszolgabírói hivatalba, ahol Sztaraynak mondottam meg, hogy vigyázzon az esetleges telephonüzenetre, ott volt Baky Kálmán, Szabó állatorvos, aki szintén be van vonulva, de hetenként 2 napra; egy gépírókiasasszonyká[val] elbeszélgettünk, azután el, haza; az orosz foglyok csoportokba verődve vígan séra moráztak [?] a kút körül, kunjaink meg kékbe öltözve komoran és mogorván szítták agyarra kapva a pipáikat. Retkesné fel volt készülve, Maritól kért s kapott még 100 koronát, elmondottam neki, hogy Sid a Szerémségben van az I[…]i vonalon, elég nagy, van mindenféle hivatala, szóval nem kell félni, megnéztem a helységnévtárban. ¾ 12-kor jött a kocsi, s mentek ki a vasúthoz, vetkőzés. Nikolaj boldog, hogy megborotválkozhatott, egész csinos fickó lett; naplórendezés. Mari adott az embereknek ebédet, 1 tájt meg mi ebédeltünk meg jóízűen, azután kis siesta, és folytattam a napló rendezését; öreg István igen megörült a tegnapi „Pesti Hírlapnak”, melyet – kettő lévén – odaadtam neki. Tegnap este Ferenczvárosban rengeteg számú fiatal orosz foglyot vittek az egyik vágányon, míg a másikon nagy énekszóval, zászlólengetéssel vitte a vonat a mieinket a nagy vágóhíd valamelyik pontjára, c’est la guerre [’ez a háború’]. Mari kimosta a ruháinkat, azután toilettet végzett; ruha, czipők, körmök tisztítása; ülő- és lábfürdőt vettem. Mari ellátta a baromfiakat, meg[…] Istvánnal, vacsorát adott nekik, azután kávéztunk, czigarettát készítettünk. Beszélgetés (K2), azután még írogattam a naplómba, míg Retkesné haza nem jött, elmondotta, hogyan és mint járt, hazahozta Anti felesleges holmiját, s hogy azt az utasítást kapta, menjen át Apostagra Czuczorhoz ő, megértettem a czélzást, de nem szóltam. 11-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő délelőtt komor, borult, az eső esett délig, délután derült, szél lengedezett és estére Luna asszony [a hold] széles arcczal mosolygott le erre a nyomorúságos sártekére, Mars uram meg udvarolva neki a közelében tündöklött; reggel 13 °+, délben 17°+, esti 8-kor 14°+ volt.
július 26.: Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, Kiss Gézáné jött, beszélgetés, reggelizés, felöltözve, megbeszéltem a Czuczor ügyet, s ½ 9-kor nekivágtam az útnak, és mentem ki a vasúthoz, és onnan el a viczinális vonattal Apostagra, a vonat 10-kor indult, s döczögtünk Szalkaszentmárton, Czubony őrház, Dunavécse s Apostagra, a tájat szemléltem, egészen más, mint a kunszentmiklósi. 11-re megérkeztünk, nekivágtam az útnak, s némi kérdezősködés után eljutottam az ósdi református templomhoz, ezen kívül van lutheránus és római katolikus templom is. A paplak is meglett, s megtaláltam benne lelkészét, Czuczor János, akit régebben futólag ismertem, bemutatkoztam, előadtam neki Anti kérelmét s helyzetét, végighallgatta, s megígérte, hogy amit lehet, megtesz a képviselőnél, Hetényinél – nota bene, ha jól emlékszem, Strauss volt valamikor –, bár megjegyezte, hogy az még a saját fiai érdekében sem tartotta ildomosnak eljárni, kértem, értesítené Antit levélben az eredményről. Meghívtak ugyan ebédre, de tudom azt, hogy az ilyen magam fajtájú […]nek csak kellemetlen az ilyen rögtönzött ebédeltetés, nem fogadtam el; a papné marasztalt ugyan, de Czuczor nem nagyon, megkérdeztem tőle, merre megy az út Dunavecsére – mert elhatároztam, hogy megnézem az atyafiakat ott –, s szépen nekivágtam az útnak; nagy örömmel üdvözöltem az öreg Danubiust, amely itt méltóságteljesen hömpölygette szőke hullámait, a túlsó parton meredeken emelkedtek s magasan a partok. 40 perc alatt értem Dunavecsére, elég csinos, tiszta nagyközség, egy templommal, csinos községházával, benne a főszolgabírói s járásbírósági hivatal, odamentem, de nem volt ott senki, megtudakoltam Torkos Ferencz [Torkos Pista apja?] lakását, s elmentem oda. Torkos igen megörült jöttömnek, bemutatkozás, beszélgetés, borozás, ½ 3-ig eldiskuráltunk mindenféléről, s azután búcsúztam. Torkos kikísért az állomáshoz, bemutatott az állomási elöljárónak, beszélgetés míg a vonat megjött. ¼ 4-kor II-od osztályon elindultunk, s döczögtünk haza; írtam az állomáson Antinak, azután beballagtam, az itthon levő Mészárost – ki 8 napos gyermekét temette el –, kihívattam, s megmondottam neki az eredményt, azután dohányt véve, el, haza, otthon vetkőzés, kávézás, ettem valamit, elmondottam az utam eredményét, olvasgatás, beszélgetés. Duzmath Imre jött el, ismét valami pere volna, tanácsot kért, azután Balogh Imre jött el, elhozta az ő oroszát, t.i. Csupor Sándortól, mert éretlen vaczkor gyümölccsel meg miegymás rossz vaczakkal táplálta foglyait, azok panaszára elvették őket, s szétosztották a kisebb gazdák között, így D[…]né is kapott 2 drbot közülök, és így most Nikolajnak jobb a helyzete, mert van kivel beszélgetni; ez a két áthozott nem orosz, hanem lengyel, intelligensebb kinézésű, egész jól megértettük egymást; odessai születésű, 27 éves tartalékos, Roskiewitz Zsigmond a neve, polgári életében hentes, megörült a kapott czigarettáknak, elmondotta, hogy a Kárpátokban esett fogságba, jelenlegi helyzetével meg van elégedve; ez is panaszkodott, hogy a mislovetzi fogolytáborban az élelmezés kevés volt, római katolikus, latin betűkkel ír és olvas, nevemet egész jól ejtette ki; elbeszélgettem velük, nevettük Nikolajt, mert kijelentette, hogy ha az ő „Stary-ja” (István, a kocsis) éjfélig haza nem jön, hát éjfélig várja a vacsorával, amin még a savanyú István ábrázatja is felderült, s nevetett; egyáltalában különös, megható viszony fejlődött ki az öreg, szófukar, mogorva kun és a fiatal, életvidám s fürge orosz között, szinte elválhatatlanok. Vacsorázás, beszélgetés, quaterkázás. 10-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő d.u. 2-ig derült, meleg, azután beborult, estefelé az eső is szitált; reggel 15°+ volt.
július 27.: Reggel 7-kor fel, rendezkedés, reggelizés, beszélgetés Marival, toilette, czigarettát készítettünk. Retkesné benn volt a községben tegnap, reggel Kiss Gézáné volt itt, aki trécselés közben azt állította, hogy Monornének viszonya van Bauer Mózessel, s ebből telik a nagy flanczra s a költséges utazgatások[ra] s toilettre, no, meg a takaró [?] Monori Alphonse úr bőséges pénzelésére, hja, fene erkölcsök is vannak ezen a világon. István Nikolajjal segített Balogh Imrének behordani viszonzásul, hogy a cséplőgépet segítette idevontatni. 11-kor valami Gergelyné hírt hozott Kiss Gézánétól, hogy Retkesné menjen fel azonnal gyorsvonaton Antihoz; elmentem Barczenhez a kocsit megrendelni, de az gabonát hordott be; visszamentem, Retkesné már felöltözött, s gyalog ment [az állomásra]; folytattam a munkámat. 12-kor a főszolgabírói hivatalszolga kereste Retkesnét, hogy jöjjön fel a napokban a főszolgabíróhoz, hm, olyan sejtelmem van, mintha ez mimiattunk történnék. Mari főzte az ebédet, etettük a teheneket, kacsákat, Mari meg ki is ganéjozott, s meg is itattuk a teheneket. Mi mindent tanulunk meg öreg napjainkra. ½ 2-kor ebédelés jóízűen, utána heverés, olvasgatás, szundítottam egyet. 4-kor felébredve, olvasgatás, 5 után folytattam a napló rendezését, Mari rendet csinálva, hevert és olvasgatott, uzsonnálás, az emberek hazajöttével csalamádét vágattunk, elláttattuk a teheneket, beszélgetés, olvasgatás, és vártuk Retkesné hazajövetelét, ami 10 órakor történt meg; az egész dolog Kissné vaklármája volt, a zászlóalj ugyan készen áll a menésre, de ma még nem ment; Anti megbeszélte az anyjával a hogy és mint lesz, meg hogy miféle jelekről fogjuk megtudni, merre van. 11-kor fekvés, nemsokára alvás. Az idő szép, derült, meleg; reggel 17°+, délben 20°+, esti 8-kor 17°+ volt.
július 28.: Retkes Antit viszik Slavóniába. Szerda. Reggel ¼ 3-kor fel, rövidesen toilette, felöltözve, reggelizés, azután kocsira ültünk, s mentünk Istvánnal Szalkaszentmártonba, a malomba; az úton Kese okoskodott, István meg sűrű ostorcsapásokkal igyekezett jobb belátásra bírni; a hold ezüstös sugarai világítottak szelíden, azután lassan derengeni kezdett, az anyaföld olyan mint egy ébredező csecsemő, azután felbukkant a nap, fénnyel s élettel borítva el a tájat. 5-re értünk a malomhoz, felállítottuk a zsákokat az ajtóhoz, nemsokára nyitottak, s éppen az egyik tulajdonost – Takácsot – fogtam meg, és kértem, absolválna engem mihamarabb. Juhász főmolnárnak mutatkoztam be, azt is megkértem, meg is ígérte; megindult lassan a nyers motorú, élénkebb kezdett lenni, emberek, asszonyok hozták az őrletni valót, egy pár orosz fogoly segédkezett a malombélieknek, bárgyú arczvonású[ak] és kékszeműek. Megvártam, míg a 3 zsák búza a koptatótból kikerült, s le lett mázsálva, 239 klg volt, ennek 10%-át a molnár vám gyanánt vette ki, ez ¾ 8-kor volt, azután őrléshez vitték, én meg kiheveredtem az út szélére, az árokpartra, s olvasgattam. István megreggelizett, s aludt egyet. Be-benéztem a malomba, ¾ 11-kor megettem a magammal hozott palacsintákat, amikor jelentik, hogy meg van őrletve, bementem, glédában álltak a zsákok, I. és II. liszt, meg korpa s 2 klgnyi dara is lett. István örült, hogy ilyen hamarosan megszabadultunk, aminek Hübnere gondolom abban volt, hogy a főmolnár 1 ltr bort s egy segédje 40 fillér borravalót kapott. Felrakódtunk, s 11-kor elindultunk, a lovak vígan koczogtak hazafelé, azt vélem, nem kaphattak eleget enni vagy abrakot, és azért makraczkoskodtak, most jól voltak lakva, tehát nem vol semmi baj sem velük. A vasúti állomáshoz hajtattam, megtudandó a vonatok indulását, azután dohányt véve, haza hajttattunk. Otthon nem is akarták elhinni, hogy ilyen hamar megjöttünk; nagy a bánat, Anti telephonált, hogy ma este 8-kor indulnak Ferenczvárosból, s erre mennek, illetve ezt Kovács Laczi telephonálta meg, és azt ide leüzenték, s most nagy sütés-főzés ment végbe, hogy az útravaló elkészüljön, annyira, hogy ebéd nem is lett főzve; vetkőzés, kávézás, beszélgetés. Retkesnét azért hívatta a főszolgabíró, hogy Anti a tegnap említett jeleket megtelephonálta neki és azt közölte vele, ha ugyan így van, de ha nem így van, [akkor] sem érdekel; fekvés s alvás. ½ 4-kor fel, borotválkozás, toilette, azután naplórendezés; bosszankodom a postásra, mert nem hozza rendesen a lapokat, azok azután összetorlódnak, s munkát ad, míg az ember ismét á jour [napra kész] lesz. Mari czigarettákat készített, viszek belőle útra Antinak is. Ruha- s czipőtisztítás, kávézás, azután felöltözve, már 6-kor ki kocsin az állomásra, holott a telephonüzenet szerint csak 8-kor indulnak a hadfiak Ferenczvárosból, s legjobb esetben ½ 11-re érhetnek ide, de meg sem kíséreltem a megszelesedett Retkesnének azt plausibilissé tenni, utóvégre egyetlen gyermekét viszik, s nem venném a lelkemre, ha netán nem találkozna vele, s nem láthatta volna utoljára, ha valami baj éri. Felvettük Kissné és Kovácsné gyermekeit, az asszonyok meg jöttek gyalog, kiérve, lebzseltünk ott beszélgetve, valami Groszné mutatkozott be, ennek is megy a férje, én azután gyönyörköd[tem] a leáldozó nap által előidézett színpompában, volt ott skarlát, bíbor, narancs, lila, karmazsin színárnyalattal volt az ég alja bevonva, amivel szemben élénk contrastust képeztek az alkony s a Kecskemét felől tornyosuló fekete felhők; az öreg Lovásszal politizálgattunk aztán, nézve a jövő-menő vonatok sürgését, forgását, hallgatva a férjeiket ma meglátogatott szalkaszentmártoni asszonyok sopánkodásait, akik bár ma reggel búcsúztak el az uraiktól, mégis most is itt várták őket, sőt hangoztatták, hogy utánuk mennek Szabadkára, ilyen a bolond asszonyi nép; végre 11 óra után megcsendült a jelzés, mondom az asszonynépnek, no, ez hozza a vonatot, s csakugyan, ½ 12-re berobogott a katonavonat, csendesen, hangtalanul, s siklott előre, már azt hittem, meg sem áll; tudva, hogy a törzs elöl van, szaladtunk előre, és csakugyan, jól számítottam, mert Anti hívásomra jelentkezett, elbúcsúzott anyjától, vigasztalva azt, azután Maritól is, mi is elbúcsúztunk megcsókolva egymást, észrevettem az utánunk sompolygott István gazdát, aki erre az alkalomra kicsípte magát, s meghatottan vet búcsút a gazdájától, kezet is akart neki csókolni. 2 percz, mely alatt sírások, búcsúcsókok, stb. hangzottak, átadtuk a kihozott ételt, italt, elbúcsúztunk Mészárostól is, akinek, akinek a felesége nem tudja, hogy az ura elindult, s megindult a vonat jókívánatok [jókívánságok] özönétől kísérve, neki a vak éjszakának, az ismeretlen s kétséges sorsnak; vigasztaló volt még, hogy a hold fellegek mögé bújva némileg megvilágította a tájat. Felczihelődtünk a kocsira, az öreg István megilletődötten hajtotta a lovakat; különös, de nekem sympathikus ez az ember. Az idő d.u. 1-ig szép, derült, azután borult; d.e. 9-kor erős szél támadt, s csak éjjel állt el; reggel ½ 3-kor 14 °+, esti ½ 7-kor 18°+ volt.
július 29.: ½ 1 lett, mire hazaértünk, becsuktam a kaput, vetkőzés, s fekvés, hamar alvás. Reggel ¾ 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, beszélgetés; tegnap éjjel Groszné volt igen rosszul, mert a férjét nem találta a vonaton, és az ma nem is jelentkezett, úgy járt Lovászné is, az sem találta meg a fiát; Kiss Gézáné nagyban lobogtatta a zsebkendőjét; toilette, István meg Nikolaj fát vágtak. Peták Sándor jött, beszélgetés, 5 heti sanatóriumbani léte alatt megoperálták a vakbelét, s most jól érzi magát, jött a kocsit meg lovakat kérni holnapra, hogy mennének el neki Szalkszentmártonra őrletni, amit meg is kapott. Elmenése után naplórendezés. 1 tájt ebédelés jóízűen, azután heverés, olvasgatás s alvás. Mari rendet csinált, és követte a példámat, Retkesné pedig elment Tekes temetésére. 5-kor fel, hozzáláttunk, s kigyomláltuk a kertet a paréjtól és dudvától, már majd megfojtotta a virágokat, lett vagy 50 klg amit kiszedtünk, Mari kapált is egy darabot; kávézás, beszélgetés, olvasgatás. Retkesné 8-kor, én meg 9-kor feküdtünk le, nemsokára alvás. Az idő délelőtt derült, délután borult, az eső is szemzett este felé; reggel 16°+, d.u. 1-kor 21°+ volt, esti 8-kor 15°+.
július 30.: Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés. István reggel 2-kor elment Petákéknak őrletni Szalkszentmártonba; beszélgetés, reggelizés, czigarettákat készítettem, azután naplórendezés, kezdődik a hazafelé való szedelőzködés. Retkesné kenyeret sütött, Mari a holmit szedte össze. Előkészítettem a havi zárszámadást is. Reggel (K) is volt. ½ 1-kor ebédelés jóízűen, utána heverés, olvasgatás, alvás. Mari előkészített a hazamenésre. 3 tájt fel, még olvasgattam, Balogh Imréné jött át, olvasnám el a fia leveleit, elbeszélgettünk. István is hazajött 5-re, s elmondotta élményeit; nekiálltam, s felkapáltam a kis kertet, amiben Nikolaj is segített, egész másképp nézett ki. Kávézás, beszélgetés, megbeszéltük Retkesnével a teendőket, megköszöntük a vendégszeretetet, s megkérdeztük, mivel tartozunk. ½ 9-kor fekvés, s nemsokára alvás. Az idő komor, borult, a szél többször reákezdte a nótáját, azután ismét abbahagyta; az eső is többször esett, szóval inkább ősz mint nyár volt. Reggel 15°+, délben 16 °+, esti 8-kor14°+ volt.
július 31.: Reggel Mari 5-kor kelt s csomagolt, én ½ 6-kor keltem; czipőtisztítás, toilette, felöltözve, reggelizés, azután felrakódva, elbúcsúztunk, és kocsira ülve, elhajtattunk Fábiánékhoz, ahol Mari húst vett nekünk, Bucskóéknak és Dénesnének; ki a vasútra, megváltottam a jegyeket. István kapott 1 K 20 f-t, Nikolaj 50 fillért. 7.56-kor felczihelődtünk, az emberek felrakták a holmit, a kalauz kapott 40 fillért, hogy szemet hunyjon a nagy kosarakért, azután mentünk hazafelé; kiálltam a peronra, s énekelgettem és fütyörésztem. 10-re megérkeztünk, hordárral kivitettük a holmit, Mari fogott egy konflist, arra felrakódtunk, és hazahajtattunk, alig rakódtunk le, jött Dénesné, persze tereferélés, amikor elment, elmentünk Bucskóékhoz a húst elvinni, beszélgetés, az asszony ismét beteg; déltájt haza, vetkőzés, Mari a főzéshez látott, én meg heverészve olvasgattam. ½ 3-kor ebédelés. Mari rendet csinált, azután elraktuk a hozottakat, egy zsák finomliszt, mák, burgonya, zöldbab, tej, tejföl, túró, vaj, egy pár csirke, egy kenyér, tojás volt a rakomány; elhelyezgettünk mindent a helyére, Mari azután toilettet végzett. ½ 7-re felöltöztem, s kisétáltunk Pimperlékhez 200 Kor ezüstért bankót kérni, Pimperlné nagy gavallérosan ide adott 200 korona értékű bankót kölcsön; elbeszélgettünk, úgy látszik, czivakodnak, mert Samu az asszony ellenzése daczára lovat vett, és pechjére keheset, most az eladót keresi Pomázon; a gyermekek megvannak, Ernő az egri convictusba fog őszre kerülni, Mici, mint mindig, most is vézna, Rózsa olyan mint egy kis medve, hízik. ¼ 9 után el, haza, az úton Pimperllel találkoztunk, elmondotta az esetet, s azt mondja, nem tehet egyebet, minthogy kivesz a pénztárból 300 koronát, s azt mondja majd a feleségének, hogy ezt az összeget behajtotta a ló eladójától, így hát majd egymást lopják. Hazaballagtunk, rosszul éreztem magamat, meghűltem a vasúti kocsi peronján; vetkőzés, fekvés, s nemsokára alvás. Az idő változó, délelőtt borult, többször elkezdett esni az eső, de csakhamar elállt, délután derült, de szokatlanul hűvös volt; reggel 15°+, d.u. 2-kor 21°+, esti 9-kor 16°+ volt.
A folytatás: 1915. augusztus
Utolsó kommentek