Reggel Esztihez, onnan nagy sírás közt elbúcsúzva, Annához, ugyanaz a jelenet kisebb mértékben; nagybátyámtól már tegnap, keresztanyáméktól kedden [búcsúztam el]; Gazsi 2, keresztapám s nagybátyám 1-1 forintot adtak. Onnan a piaczra. Sanyi anyjától elbúcsúztam, Jancsival ugyanaz a jelenet, végre át, rendbe szedve magunkat, nekiálltunk inni, be is nyakaltunk szerencsésen. Hatalmas duhajkodás közt nekiindultunk eme nehéz útnak, bevonultunk. Sanyi könnyek közt, hozzáteszem, az elsők, amelyeket nála láttam, búcsúzott el tőlünk, szokatlan látvány volt. Ahogy beértünk [a Három Nyúl laktanyába], bezártak, de kisvártatva ismét kiengedtek; kiszöktünk, ismét haza, onnan ismét vissza, aztán Jancsi előbb, s utána én mentünk a transporttal a Valero kaszárnyába, ott minden sarokból zene szólt, káromkodás, lám, egész vásári zsivaj, végre fekvés, alvás.
Az előző bejegyzés: 1886.09.30.
A következő bejegyzés: 1886.10.02.
Utolsó kommentek