Sok év eltelte után hősünk ismét külföldre utazott – ezúttal önszántából, bécsi és morvaországi atyai rokonai meglátogatása céljából, felesége, Mari társaságában. Az elkövetkezőkben végigkövethetjük ezt az éppen 100 évvel ezelőtti, nem mindennapi utazást – nap mint nap. A sorozat tizenkettedik része.
Reggel 8-kor ébredtünk felüdülve, heverés (K), azután felkeltünk, behozták a reggelit, reggelizés, beszélgetés, azután naplórendezés, Mari rendet csinált, toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás; felöltözve, villanyoson bementünk a városba, és pedig előbb megnéztük a Mária Tehrezia szobrot, amelyről szerencsésen elsikkasztottak minden magyar motívumot, hát Zombucsek papa [az emlékmű szobrásza, Caspar von Zumbusch] nem hiába osztrák atyafi;
azután bementünk a szépművészeti múzeumba, gyönyörű csarnoka van, csakhogy túl díszes s fényes, a mienk egyszerű, de impozánsabb; a képtárban tömege a különböző mestereknek, legtöbbnyire német és holland mesterek; Breughel művei különösek s bizarok, de lekötik a figyelmet aprólékosságukkal;
a történelmi vásznak közül V. Ferdinánd hülye czifferblattja magyar lovassági tábornoki díszben, a magyar korona mellette; remek kép Miksa császár lányának [vajában unokájának] – Máriának – az utolsó magyar királyunknak II. Lajossali eljegyzése, amelyen lehetetlen volt elsikkasztani magyarjainkat; megkapó kép volt Matejkó János vászna, „a varsói országgyűlés”, amelyen az első felosztást elhatározták, főalakja a Szaniszló-rend kék szalagjaival Poniatovszky, s mellette a marsall, míg a földön egy tiltakozó schlachtir kitárja mellét, várva kimondott „nye pozvolim”-jának következményeit.
Remekek a II. emeleten a csataképek, hanem a magyar motívumokat mindenütt elsikkasztották, csak a csataképeken nem lehetett; érdekes volt egy csomó arczkép-gyűjtemény sajátkezű aláírásokkal, köztük Széchenyi István gr., Festetich Lászó gr., Metternich herczeg, Narischkin Leo gr., stb., amelyekre egy magyarul tudó szolga figyelmeztetett, akit honoráltam; felharsant a Burgmusik zenéje, Mari gyönyörködve hallgatta a zenét, és nézte a nyüzsgő nagyvárosi életet; megnézve a dolgot, innen elmentünk a városházára, s a Rathauskellerben megebédeltünk, elég jó ételt adtak, meglehetős quantumot [mennyiséget], elegáns, zajtalan servírozás s otthonos fülkék ónémet stylusú faburkolattal s bútorfelszereléssel; a bor savanykás, de jó erős volt, de meglehetős drága: egy fröccs 16 kr., a disznókaraj 1 K 30 fillér, egy császárzsemlye 6 fillér s egy adag uborkasaláta 60 fillér.
Innen villanyoson haza, néztem az épülő új Burgot, amely hatalmas, oszlopcsarnokos, remek kivitelű, gyönyörű művészeti munka, most csak egyik szárnya kész, s azt hiszem, beletelik még vagy 50 év, míg a másik is elkészül, s míg egészen készen lesz, ami természetes is ilyen monumentalis építkezésnél. Otthon nekiálltam s rendeztem a naplómat, Franczka néném jött fel a kis Ferdinánddal, elbeszélgettünk mindenféléről, hozott szegény nekem nagybátyámtól maradt örökségképpen 3 alsónadrágot, Marinak két szép bögrét; elkísértük az öregasszonyt, vettem a fiúcskáknak czukrot, megköszöntem az ajándékot, azután elkísérve őt egy darabra, könnyek között búcsúztunk el, Anna nénémnek két szentképet küldött, szegény asszony sokat kínlódott életében; mi azután Marival bevásároltunk Retkeséknek és Daloséknak, bögrét, tálat, persze bécsi látképeseket, vettem sportcigarettát is a kuvaszoknak; Kern papát elláttam regalitással [ajándékkal], egy német versecskét költöttem Micinek a mi szegény szolgánktól [a naplóíró 1909-ben fiatalon elhunyt lányától] maradt emlékkönyvbe, melyet nekiadtunk. Rendeztem a számadásomat, Mari elment Micivel holnapra elemózsiát vásárolni. Azután elbeszélgettünk, nevettem a kis Lowetinszky János – Ferdinánd fia – csínyeit, s hallgattam ezüstös hangját. Wrkoć [Vrkoć] hazajött, s vacsorát hozatott a vendéglőből, vacsoráltunk és söröztünk. Ferdinánd is hazajött, elugrott Franczka nénémhez, s elhozott egy 1893-ban a königsecki plebania által kiállított családi értesítőt, mely szerint nagyapám Lowetinszkӱ János (írva így: Lowětinszký János) 1798. május 2-án született, a felesége (első) Vybiral Mária volt, az első házasságból elsőnek származott Mária, szül. 1827.; a 2-ik atyám – János –, szül. 1830. május; [harmadik] Anna, szül. 1840.; [negyedik] Antal; [nagyapám] második neje Dorottya, vezetéknév nincs; első gyermek Kati, 2-ik Francziska, 3-ik Ferencz, szül. 1853. és [negyedik] Antónia, szül. 1858-ban. Van még egy okmánya, mely szerint dédapám Lowetinszkӱ Jakab volt; ha még egyszer felkerülök, veszem azt az időt, s Königseckben kutatni fogok. ¼ 11 után fekvés, nemsokára alvás. Az idő kellemetlen, borult, hideg szél fújdogált, 11-től 2-ig esett az eső.
Előzmény: 1910. augusztus 4.
Folytatás: 1910. augusztus 6.
Utolsó kommentek