Csütörtök, István vértanú. Reggel nagy nehezen fel, egy víz volt rajtam a ruha, tisztolkodás, s el, Gyenesnél reggelizés, aztán munkába, VI-ba, 214 kocsi volt itt, hó meg óriás, s hideg czudarul; a VI-ban 1-kor végeztem, ¾ 2-ig ácsorgás, s haza, tisztolkodás, s el Ferihez, ott mogorva pofákra találva, valószínűleg a kávé miatt, el Wohlmuthoz, hol Sanyival ¼ 6-ig beszélgettem. Raksányiékhoz; Eszti – ki már jobban van – feljött, de azonnal lement, beszélgetés, s kis idő múlva el, Eszti várt reám, sétálás, beszélgetés, s pénzt kapva, Ferihez, durákozás. ¼ 9-kor haza, fekvés, a kicsike (Mari a neve) nagyon bizalmaskodott, elébb csak egy darabig úgy volt nálam, de aztán badarságaimra hallgatva bejött aludni, nem nagy ellenkezéssel megkaptam, csinos kis leányka (2 K), 11 óra tájt, míg a leány mesélt életéből, benyit egy ipsze, s keresi a leányt, hát a kedvese volt. Képzelhetni most a szepegést, bejön az én szobámba is az ipsze, de reámordulásomra tolta ki a szelet, kis ideig ténfergett még, aztán elment. Alvás.
Az előző bejegyzés: 1889.12.25.
A következő bejegyzés: 1889.12.27.
Utolsó kommentek