Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, s el Esztihez, ott reggelizés, öltözés, s el, elöljárósághoz, végezve dolgom, vissza, mert a Weimannnak szánt levelet ott hagytam, azt kézhez kerítve, el Zsifkovitshez Gazsi leveleivel, az megígért mindent, ami meg lehet, onnan ki Patkofskyhez, útközben az üzletvezetőség egy szolgájával találkoztam, azzal ki Góthoz, ott várakozás, beszéltem vele, biztosított, mihelyt lejön az ügy az igazgatóságtól felvétett [sic], meg Scerbovszkyhez is küldött. Onnan el, ki a Városligetbe, azt megkerülve, Sugárútról Teréz körútra, hol Palival találkoztam, kit katonának soroztak a 68. ezredhez, azzal [Muszil] Feri felől beszélgetve, az is egy pár jellemző adatot tálalt ki.
1 óra után volt, megyek Esztihez, elhűltem egészen, mert még [Bendl] Feri otthon volt, képzelhetni a scandalumot, ami most jött; én a pénzkérésre hivatkoztam [akárcsak 1888.02.29-én, akkor sikerrel], emez lakásából kiutasított, megfogott, én ökölcsapással feleltem,
végre megsokallván az eklatot [a perpatvart], dühösen el; sétálás, a Szegényház téren [Kozma] Rézike jött, azzal Ferire vonatkozó ügyünket részleteztem s elintéztem. Sétálás, míg végre Eszti kijött s pénzt adott. Wohlmuthoz, Weimannn is odajött, hát az ördög a sógornőjét is odahozta, ebből se lehetett semmi mára. Dühömben sörözni kezdtem, s hitelbe 5 flaskót kiittam, Kopcsekkel nagy hecc volt.
7-kor el, előbb is el voltam Weimannt nézni, de nem találtam. Franczival Ferihez, ott egy nőstény kezdett nekem gerle módjára búgni, holnapra rendezvoust adtam.
Sanyival s a fiúkkal el, s haza, otthon kis beszélgetés, fekvés s merengés, alvás. Az idő délelőtt változó, esős, délután szép derült volt.
A mai csakugyan peches napom volt. Lauferékkel beszéltem, az öreg [Lauferék apja] 4 hónapja, hogy meghalt.
Az előző bejegyzés: 1890.04.13.
A következő bejegyzés: 1890.04.15.
Utolsó kommentek