Balogh János Mátyás
Előszó
Jelen forrásközlés Lowetinszky János József 1914. június 28. és 1915. június 30. közötti naplóbejegyzéseit tartalmazza. A szöveg értését – a bevezető íráson és a csatolt jegyzékeken és táblázatokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik.
A Bevezetésben kontextusba helyezem a naplóírót és a naplót. Röviden ismertetem Lowetinszky életét és életének főművét, a naplóját általában, illetve a világháború első évében. Bemutatom, hogy milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró budapesti, civil életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a diárium olvasásakor.
A forrásközlés fő részét értelemszerűen maguk a naplók képezik. A tárgyalt tizenkét hónapra vonatkozó naplókból csak a napi események bejegyzéseit adom közzé itt (azonban a párhuzamosan vezetett politikai összegzéseket – ahogy a naplóíró nevezte: „Történelmi események”-et – nem közlöm, tekintve, hogy azok lényegében a „Pesti Hírlap” tudósításainak kivonata). A naplóbejegyzéseket nem betű híven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket csak átírva közlöm, kurzív kiemeléssel, valamint utalással a titkosításra.
Ezt a részt egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, valamint egy rövidebb, egyes kifejezéseket magyarázó, valamint egy hosszabb, a naplóban előforduló személyeket (több mint fél ezer ismerőst) számba vevő lista követi.
„Az 1915-iki háborús esztendőben mint az „Önkéntes Őrsereg” tagja, Lowetinszky János” [oldal a naplóból, rajta egy enyveshát-fényképpel]
Bevezetés
Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk a világháború első évének budapesti hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban. Elemezhetjük, hogy a naplóíró kisember számára mit jelentett a háború, hogy hogyan jutott a hírekhez, és hogy azokat hogyan élte meg. Azt is továbbá, hogy milyen „frontok” jelentek meg életében a háború kitörésével, és hogy ezeken a „hadszíntereken” (maga a napló, Budapest utcái, önkéntesség, szociális mozgalom, munkahely és otthon) mit tapasztalt és hogyan boldogult a dolgozat főszereplője. A napló műfaja nem csak a frontszolgálat, de a hátországbeli élet egyéni megélésének vizsgálatához is fontos forrás. A világháború élményének megörökítése utáni vágy hatalmas változást hozott az írásbeliségben, tömegével ragadtak tollat olyan társadalmi rétegekből is, amely rétegekben kevésbé volt elterjedt az írás. Katonalevelek és katonanaplók nagy számban állnak rendelkezésünkre, a hátország alulnézetből történő vizsgálatához azonban unikális forrásnak tekinthetjük Lowetinszky akkurátusan vezetett, „civil” naplóját.
Feltételezhető, hogy a naplóban tetten érhető kép és gondolkodásmód több eleme – Lowetinszky nacionalizmusa és Habsburg-ellenessége ellenére (és miatti) mérsékelt lelkesedés a háborúért, szolidaritás a hadbavonultakkal, önkéntes társadalmi szerepvállalás, élelmiszerek és készletek felhalmozása – nem csak a naplóíróra, de tágabb környezetére is jellemző lehetett, és így jobban megismerhetjük a száz évvel ezelőtti kishivatalnokok és kispolgárok közelebbről és közvetlenül alig ismert világát, gondolkodásmódját is.
Napló és naplóíró
Lowetinszky János József fél évszázadon keresztül (haláláig) napi rendszerességgel írt naplója (a naplót a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őrzi, jelzete: B 0910/209) minden bizonnyal a 19–20. magyar társadalomtörténet egyik legértékesebb forrása.
A naplóíró Pesten született 1866-ban, itt is halt meg 1935-ben. Szülei cseh-morva származásúak voltak, a korán megárvult Lowetinszky csak 36 évesen szerezte meg a magyar állampolgárságot, így sorkatonai szolgálatát 1866 és 1889 között osztrák állampolgárként Morvaországban töltötte. Itt vált igazán megszokássá számára a naplóírás, amit néhány évvel korábban kezdett meg. A legelső években sokszor csak néhány sorosok a napi bejegyzések, ezek később oldalnyi/több oldalnyi terjedelműre bővültek. A katonai szolgálat alatt a napló struktúrája is megváltozott, összetettebb lett – és a diárium a későbbi években is további „rovatokkal” bővült, részletesebb lett –, a „napi események” mellett megjelentek a párhuzamosan, más füzetbe vezetett „Történelmi események” sora, valamint a napi számadások és egyéb (szintén napi szinten vezetett) statisztikák táblázatai is (pl. adósságról, levelezésről stb.). Összesen 40 kötet, mintegy 20 ezer oldal maradt fenn a naplófolyamból (legalább négy-öt kötet pedig elveszhetett, köztük a „Mon Amours” sorozat füzeteinek nagy része is, ahova a naplóíró a szeretőiről írt.). Maguk a bejegyzések igen sematikusak, pl. az első és az utolsó sorok lényegében minden nap megegyeznek (felkel, reggelizés, illetve lefekvés, hőmérséklet-adatok stb.), ami nem is csak a napi rutint, de a naplóírás rutinját – és olykor ürességét – is jelentik.
Lowetinszky számtalan álláshelyen megfordult az 1890-es évek végéig, míg végül Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye budapesti hivatalaiban kötött ki. A polgári iskolai tanulmányait félbe hagyó naplóíró élete során volt rakfelvigyázó és állomásfelvigyázó, távírász a MÁV-nál és a Déli Vasútnál Budapesten és Horvátországban, volt jegyellenőr a szentendrei HÉV-nél és raktáros egy tejkereskedőnél. A vármegyénél kishivatalnokként – díjnokként, majd kinevezett iroda-segédtisztként – volt alkalmazva egészen az 1920-as kényszernyugdíjazásáig. Ekkor írta magáról egy összegzésnél: „Nagy chauvinista voltam, de a háborús és különösen az utána következő évek kiábrándítottak”. Egy lengyel származású ükapa révén a magyar mellett (noha nem voltak magyar felmenői) lengyel identitása is volt a Pesten született és felnőtt naplóírónak; az osztrákokról és általában a szlávokról – dacára bécsi és morvaországi rokonságának – nem volt jó véleménnyel (mint ahogy a zsidókról sem) a hosszú ideig függetlenségi párti, önérzetes és gyakran nyers modorú Lowetinszkynek. A naplóíró a szerény jövedelmét „mellékesekkel” pótolta ki, és összességében – fiatal korát leszámítva – nem szűkölködött feleségével.
A katonaság megélése és a sorozások
Lowetinszky a katonaságnál töltötte élete leggyűlöltebb éveit 1886 és 1889 között a morvaországi Iglauban. Rosszul viselte a barátaitól és a szülővárosaitól való távollétet, a közelben lakó morva rokonok ellenére is idegen környezetet, valamint az őt betörni igyekvő felettesek önkényét. A három év alatt tucatnyi alkalommal volt Lowetinszky a kaszárnya „dutyijában”, illetve a znaimi körzeti katonai fogdában (vizsgálati fogságban), összességében hónapokat. Ugyanígy a tartalékosi és póttartalékosi szolgálatot (1891, 1893) is összetűzések jellemezték. A világháború idején már idősebb Lowetinszkyt végül nem küldték frontszolgálatra, de a sorozás őt és az ő korosztályát sem kerülte el, erre 1915. szeptember 15-én került sor. Azon időszakában, amelyre a jelen forrásközlés szorítkozik, még csak felmerült a besorozás lehetősége.
A napló mint hadszíntér
A naplóíró tehát nem került ki a frontra, mégis több új hadszíntér nyílt meg életében, illetve Lowetinszky világának több területén jelentős fordulatok következtek be.
A világháború éveiben a naplóban megnőtt a „történelmi események” aránya. Míg korábban négy-öt év „történelmi” anyaga került egy összegző naplókötetbe, ezekben az években minden esztendőre egy kötetnyi politikai eseménytörténetet jegyzett le Lowetinszky – gyakran jóval többet, mint „napi eseményt”. Az újságok (leginkább a Pesti Hírlap) híreinek kivonatolása időben is nagy terhet jelentett a naplóírónak, mindezt munkahelyén csinálta, amiért többször megmosolyogták, illetve megszólták, őt azonban ez nem zavarta – mint ahogy főnökeit sem.
Viszonyulás a Habsburgokhoz
Ferenc Ferdinánd halálhírét „éljen” ordítással fogadta Lowetinszky János József, aki akkor, a merénylet napján Kunszentmiklóson tartózkodott. Éles Habsburg-ellenessége már jóval korábban is megjelent a naplóban, különösen sorkatonai szolgálata idején. A nacionalista Lowetinszky szemét Budapest utcáin a Habsburg-lobogók, fülét pedig a császári himnusz zavarta a merényletet követő időben. Ferenc József születésnapján is csak azért egyezett bele a naplóíró az ablakuk kivilágításába, mert félt, hogy ellenkező esetben betörnék az üveget, és a gyertyagyújtás ügyében végül azt a magyarázatot találta ki magának, hogy az elesettekre emlékezik vele, és nem a király előtt tiszteleg, 1914. szeptember 13-án pedig a Vígszínházban nem álltak fel a Gotterhalte akkordjai alatt.
A háború hírei, a háború megítélése
Lowetinszky a háborút a Habsburgok háborújának tartotta; nagyon foglalkoztatta, de egyáltalán nem lelkesedett érte. Aggodalommal követte az eseményeket, és nem értett egyet a várható magyar véráldozattal. A szerbellenesség (majd az oroszellenesség) végül azonban – az amúgy erre fogékony – naplóíró lelkületét is megérintette, és e révén némiképp már tudott azonosulni a háborúval, és lelkesen fogadta a Szerbia ellen elért hadi sikereket. Az Oroszországgal beállt hadiállapotot követően szinte azonnal, augusztus 9-én elkezdett olvasni egy könyvet XII. Károly svéd király oroszországi hadjáratáról, a Budapest utcáin is megjelenő német katonákat is üdvözölte.
A naplóíró a cenzúra ellenőrzése alatt lévő sajtóban megjelent híreket is óvatosan kezelte. Információit nem csak a lapokból, de a minden bizonnyal sok szempontból autentikusabb hírforrásnak tekinthető, frontról visszatértektől, sebesült katonáktól szerezte. Így értesült a fosztogatásokról, zsákmányolásokról a rossz ellátásról, a fejetlenségről, a tisztek embertelenségéről. A hadsereg élelmezésénél történő visszaélésekről Lowetinszkynek konkrét tapasztalatai voltak egy kollégája, Pál József esetén.
A naplóíró osztrák és morva családjának több tagját is besorozták, volt, akinek lábai fagytak el, egyikük pedig orosz hadifogságba esett. A munkahelyről, a vármegyéből is sok hivatalnokot besoroztak, a naplóban nyomon követhetjük, hogyan történt mindez, hogyan próbáltak kibújni, felmentést elérni az érintettek, így pl. Retkes Anti is, a kunszentmiklósi írnok, a volt kolléga, a naplóíró legjobb barátja ebben az időszakban, rendszeresen járt fel hozzá Svábhegyre, ahol 1915 tavaszán Retkes egysége el volt szállásolva.
A budapesti utcák
Lowetinszky és a városlakók számára gyökeresen megváltoztak Budapest utcái és terei a szarajevói merényletet, majd a háború kitörését követően. 1914-ben Budapesten előbb megjelentek a háborúpárti tüntetők, majd a katonai alakulatok, végül pedig a sebesültek. A felbolydult, közlekedési nehézségekkel küszködő főváros utcáin a naplóíró és felesége is a tömeget képezte – de nem mint aktív résztvevő, hanem mint kíváncsiskodó, a látvány iránt érdeklődő, Marival esténként rendszeres sétáltak a demonstrációk megtekintése végett, majd a sebesültszállító vonatokat is izgatottan várták a Keleti pályaudvaron a Thököly úton lakó naplóíróék. Nagy eseményként élte meg a naplóíró az új trónörökös Budapestre érkezését, naplójában is hosszan beszámolt erről. Később, mikor már nem volt újdonság a katonaság (állandósuló) jelenléte az utcákon, akkor is rendre megjegyezte, hol és milyen katonai csoportokat látott az utcákon munkába menet.
Önkéntes Őrsereg
Az Önkéntes Őrsereget a hátországbeli közintézmények fegyveres őrzésére hozták létre Andrássy Gyula kezdeményezésére. Önkéntes alapon lehetett belépni a fegyveres őrszolgálatra, az intézmény célja az volt, hogy az objektumok őrzése ne vonjon el erőket a hadseregtől, rendőri szervektől. Lowetinszky János József is kötelességének érezte a részvételt, a szervezetbe 1914. október 19-én lépett be. A tényleges őrszolgálatot november 11-én kezdte meg a naplóíró, minek keretében hetente egyszer egy éjjelen át őrködött (többnyire a főpostánál, ahol egy dinamó-géphez való lejáratot kellett őrizni). Ez a fegyveres szolgálat sem járt azonban konfliktus nélkül (összezördülések a felettesekkel, illetve italozás őrködés helyett), ami végül a kötelékből való elbocsájtással járt 1915 tavaszán.
Szolidaritás, szociális mozgalom
A szociálisan érzékeny Lowetinszky szolidaritási mozgalomban is szervezkedett, maga is adakozott, illetve társadalmi munkában „közgyámi” szolgálatot is végzett. Könyveiből küldött a besorozott katonáknak a Pesti Hírlapon keresztül, Mari pedig maga kötött 2 darab hósapkát, 3 pár csuklóvédőt és 3 darab haskötőt a bevonultaknak – adományát szintén az újságon keresztül küldte –; az adakozásról a napilap is beszámolt.
A közgyámi tisztség tulajdonképpen egy önkéntes „szociális munkási” feladatkör volt, a közgyámok feladata volt az információgyűjtés a segélykérőkről (a házmestertől), illetve magukkal a segélykérőkkel is elbeszélgettek, majd minderről jelentést írtak a kerületi elöljáróságoknak. Heti egy-két alkalommal járt ki Lowetinszky a kiosztott címekre, sokszor nem rejtett véka alá véleményét a segélykérőkről.
Munkahely
A naplóíró számára munkahelyi szinten is jelentkezett a háború. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalából is számos alkalmazottat besoroztak, megnőtt így a munkamennyiség is, a szabadságokat is megvonták, továbbá inspekciót (esti ügyeletet) is kellett tartaniuk. A hivatalra jellemző tivornyák azonban folytatódtak, tehát a munkahelyi rutin csak bizony mértékben változott a háború kitörésével. Pl. a naplóból egész más képet kapunk Podobják Jancsi szolgálati jubileumának hajnalig tartó megünnepléséről, mint ami a Pesti Hírlap 1914. július 11-i számának visszafogott híradásából kiderül.
A jelen forrásközlést érintő időszak legjelentősebb munkahelyi eseménye a naplóíró munkahelyi felfüggesztése volt 1915 májusának legvégén, miután gyanúba keveredett, hogy ügyfelek számára szabálytalan szolgálatokat végzett a hivatalban. (Állásába végül csak 1915 végén vették vissza, és akkor is új irodába.)
Háztartás, család
A pesszimista Lowetinszkynek a háború kitörésekor már volt egy kész evakuálási terve háztartását illetően. Megtakarításukat kivették a pénzintézetekből, a papírpénzt beváltották ezüstre. A piacon megjelent a drágaság, a naplóban Lowetinszky gyakran beszámolt az árak változásáról, a hiányról; mindezért és sok minden másért a zsidókat okolta az (ekkor) antiszemita naplóíró, az 1914-1915-ös naplóban igen gyakoriak a zsidó ellenes kifakadások. A naplóíróék nagymértékű élelmiszer felhalmozásba kezdtek, kunszentmiklósi barátjától (ahova rendszeresen, így pl. szüretre és disznóvágásra is leutazott) is bőröndszámra hoztak fel húsokat, diót, lisztet stb. Bizonyos cikkekből már 1914 végére évekre elegendő mennyiséget halmoztak fel a háztartásuk számára. Takarékoskodás mellett a bevételeket is igyekeztek növelni Lowetinszkyék, kisszobájukat albérlő(k)nek adták ki.
Feleségével, Marival leginkább akkor zördültek össze, amikor az megmosta fejét a kimaradások után. Rendszeresen kijártak a temetőbe lányuk sírjához; a gyermek 1909-es halálát a jelen forrásközreadást érintő időszakra sem tudták feldolgozni a szülők. Távoli családjával (bécsi és morvaországi nagynénjeivel, unokatestvéreivel, illetve azok gyerekeivel) gyakori levélváltásokkal tartotta a kapcsolatot Lowetinszky, pesti nagynénjével haragban volt.
Jelen, 1914/1915-ös forrásközlés első bejegyzése: 1914. június 28–30.
Utolsó kommentek