Egy budapesti kisember naplói a 19-20. századból: 
Előszó
Jelen szöveggondozás Lowetinszky János József 1916. július 1. és december 31.között keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza. A Bevezetőben – kontextusba helyezve a naplóírót és a naplót – röviden bemutatom, hogy a világháború harmadik évében milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a szöveg olvasásakor.
A naplóbejegyzéseket nem betűhíven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket átírva közlöm. A naplóbejegyzéseket egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, majd a naplóban előforduló személyeket számba vevő jegyzék követi.
Bevezetés
Mit jelentett egy kisember számára a „Nagy Háború”? Milyen (régi és új) színtereken kellett küzdenie a mindennapi életben? Ezekre a kérdésekre (is) választ kaphatunk a napló olvasásával. A háborús napló műfaja nem csak a frontszolgálat, de a hátországbeli élet egyéni megélésének vizsgálatához is fontos forrás. A világháború élményének megörökítése utáni vágy hatalmas változást hozott az írásbeliségben, tömegével ragadtak tollat olyan társadalmi rétegekből is, amely rétegekben kevésbé volt elterjedt az írás. Katonalevelek és katonanaplók nagy számban állnak rendelkezésünkre, a hátország alulnézetből történő vizsgálatához azonban unikális forrásnak tekinthetjük Lowetinszky János József akkurátusan vezetett, „civil” naplóját. Feltételezhető, hogy a naplóban tetten érhető kép és gondolkodásmód több eleme – pl. nacionalizmus, szolidaritás, élelmiszerek és készletek felhalmozása stb. – nem csak a naplóíróra, de tágabb környezetére is jellemző lehetett, és így jobban megismerhetjük a száz évvel ezelőtti kishivatalnokok és kispolgárok közvetlenül alig ismert világát, gondolkodásmódját is.
A naplóíró ugyan nem került ki a frontra, a világháború kitörésével azonban több új „hadszíntér” nyílt meg az ő életében is, és ezekkel az új kihívásokkal a háború harmadik évében is szembe kellett nézni.
1916 folyamán, a háború harmadik évében a napi események közé kevesebb hadi, illetve háborús hírt jegyzett le Lowetinszky mint a megelőző időszakban. Elmúlt már a háború kitörésével járó lelkesedés (illetve sokk), nem számított már újdonságnak a budapesti utcákon a sebesültek jelenléte, valamint a frontbeszámolók borzalma sem. 1916 második felében Lowetinszky már nem is nagyon vett részt szolidaritási mozgalomban. Közgyámi tisztségét is már csak olykor látta le a VII. kerületben. (Ez tulajdonképpen egy önkéntes „szociális munkási” feladatkör volt. A közgyámok feladata volt az információgyűjtés a segélykérőkről, illetve magukkal a segélykérőkkel is elbeszélgettek, majd minderről jelentést írtak a kerületi elöljáróságnak.) Ahogy 1916 elején, úgy az év második felében is többször elismeréssel ír a német katonákról, bár néha már őket is kritikával illette, mint ahogy a fosztogató osztrák-magyar hadsereget is. A naplóíró bevonult, de még frontra nem küldött kollégái és ismerősei a jelen forrásközlés által tárgyalt idősszakban is küzdöttek a katonai szolgálat alóli felmentésért, a behívó elkerüléséért.
Lowetinszky számára a naplóírás változatlanul jelentős időbeli elfoglaltságot, olykor kifejezetten terhet jelentett. A „naplórendezés” órákig tartó délutáni/esti elfoglaltság volt számára, ha közbejött egy-egy program, akkor nehezen pótolható elmaradásai keletkeztek – Lowetinszky nagy bosszúságára. A tárgyalt időszakban is a „napi eseményeknél” nagyobb volt az aránya a „történelmi eseményeknek” – vagyis lényegében az újságokból kiírt politikai és hadiesemények rögzítése – a naplókban.
A naplóíró napi rutinja a következőképpen nézett ki a jelen forrásközlés során közreadott naplók keletkezésének időszakában: reggeli előkészületek, munkahelyen délután 2-ig, ezután otthon ebédelés, heverés és olvasgatás, majd délutáni alvás, naplórendezés, esetleg ismerősök (leggyakrabban Bucskóék, Pimperlék és Nagyék) látogatása (vagy ők látogattak meg ismerőseiket, illetve az egyetlen budapesti rokont, a szegényházban lévő nagynénit), vacsora, majd lefekvés. Új interakciót jelentett Vrkoc Pepi felbukkanása Lowetinszky életében, bár a déli fronton szolgáló Pepivel már korábban is rendszeresen levelezett. Bécsi unokatestvérének fiát előbb Szabadkán látogatta meg a kórházban, majd miután az felkerült Budapestre, a budai kórházban kereste fel rendszeresen a 18 éves fiút, majd miután az már kimenőt kapott, az unokaöccs ment rendszeresen ebédre a naplóíróékhoz. Új elem a megelőző hónapokhoz képest a bőrbetegség következtében szükséges esti „bedörzsölések”, kenőcskúrák is. Lowetinszky rühessége szinte teljességgel végigkíséri a tárgyalt hónapokat: az ősszel felbukkanó betegséget eleinte félrediagnosztizálta a vármegyei orvos.
A tárgyalt időszakban – miután hosszabb felfüggesztés után 1915 decemberében ide áthelyezték a vármegyei főügyészségtől – a naplóíró Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalában, az árvaszéki kiadóban dolgozott, feladata általában a referensek aktáinak utószerelése volt. A sok fáradtsággal, sok létrázással járó munkát nehezen tűrte Lowetinszky. Szinte minden nap lejegyezte a sértett naplóíró, hogy kollégái mikor értek be (rendszerint egy-két óra késéssel)és hogy mikor mentek el (rendszerint jóval hamarabb), valamint azt is, hogy hogyan dolgoztak bent létük alatt – már amennyiben ha dolgoztak. (Míg Lowetinszky nagyon ügyelt arra, hogy pontos legyen – mind a munkában, mind a munkába járásban –, újabb fegyelmit nem kockáztathatott meg.) A naplóból képet kapunk az irattári feladatokról, munkamegosztásról, problémákról és összetűzésekről, összetartásról és széthúzásról, a „felek” (az ügyfelek – olykor privát, felvilágosításért és ügyintézésért fizető ügyfelek is) és volt kollégák látogatásairól és történeteiről. 1916 első felében még többször is vállalt esti/éjjeli különmunkát Lowetinszky a vármegyénél, az év őszén már csak pár nap került erre sor.
Lowetinszky János József és felesége, Mari az 1916 nyarát követő félévben is rendszeresen, szinte heti gyakorisággal leutazott Kunszentmiklósra Retkesnéhez, a naplóíró volt kollégája és barátja anyjához, és mindig élelmiszerrel megpakolva tért vissza az ellátási nehézségekkel küszködő fővárosba. Míg korábban leginkább kettesben, 1916 szeptemberétől lényegében csak Mari járt le egy-egy napra, vagy akárcsak fél napra Kunszentmiklósra. Áruhiánytól, illetve drágaságtól – jogosan – tartva a naplóíróék folytatták az élelmiszer és a készletek felhalmozását, Thököly úti lakásuk belső udvarán csirkéket is tartottak. Igyekeztek mindenből hónapokra, akár egy évre elegendőt beszerezni. Munkájuknak meg is lett a gyümölcse, kamrájuk szinte mindig tele volt. Ugyanakkor a kunszentmiklósi ismerősök is (Retkesné, Fodorné) is gyakran feljöttek Budapestre – és olykor meg is szálltak Lowetinszkyéknél. Társalgásuk központi témája – a háború mellett – az általános drágaság és áruhiány volt (az élet minden területén: élelem, ruházat, tüzelő stb.). 1916 második felében is hiánycikk volt Lowetinszkyék életében a tej – amikor nem volt tejük (heteken át is), azokon a napokon nem is azt írta naplójába a naplóíró, hogy „reggelizés”, hanem csak azt, hogy „feketekávézás”.
Lowetinszkyék nem egyedül éltek lakásukban. A naplóíró és felesége már évekkel korábban megkezdték a kisszoba kiadását albérlő diákoknak. A liptószentmártoni szlovák Murtin Jankó 1915 szeptemberétől lakott náluk,1916 nyarán pedig Murtin mellé egy újabb kosztos albérlő diákot találtak, Kartot. Bár olykor mérgelődött a fiúk viselkedésén, alapvetően jó, olykor atyai viszonyban volt Lowetinszky az albérlőivel.
A korábbi időszakban jól megragadható, az orosz hadifoglyok iránti empátia 1916 második felére megszűnik. Míg korábban szinte barátként kezelte Ostyapenkó Nikolajt, a Retkesnéhez beosztott orosz hadifoglyot, a tárgyalt év nyarán eltávolodott tőle, különösen azután, hogy olyan pletykákat hallott, illetve úgy is tapasztalta, miszerint a fiatal oroszt és Retkesnét gyöngéd szálak fűzik egymáshoz.
Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az 1916-os évháborús hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban. Ünnepek és hétköznapok, koronázás (1916. december 30.), utcai verekedés, kórházi kezelés és munkahelyi intrika – mindezen témák, mindezen cselekményszálak is végigkövethetők az 1916 második felében keletkezett naplóbejegyzésekben.
1916. júliusi naplóbejegyzések: lásd itt.
Utolsó kommentek