Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, fegyverreli gymnastika, aztán ki mint czél az újonczoknak távlövészetre, 5 löveget lőttünk mi is, Chlanda hatalmasan meghajszolt bennünket, ¾ 10-kor haza. Az idő borult, de tavasziasan meleg s kellemes. Tisztolkodás, menage, a fegyveremet vettem aztán a kordába hatalmasan; az éjjel Kostyál (1. szd., közlegény) álmában mélyben az ördög által űzve vélte magát, az első emeleti ablakból kiugrott az utczára, s semmi baja sem történt. Gyönyörű stiklit vitt megint ki 3 tiszt (Waschke, Svaller főhadnagyok s Masek hgy. [hadnagy]), 22-én este sétálni voltak, eközben egy Grünfeld nevezetű izraelita kereskedő kutyájának a lábára hágtak, amire az indignácziójának [méltatlankodásának] adott kifejezést, ezek aztán 3[-an] egyre bot[tal] s karddal reátámadtak, szeretném a história végét megtudni; Filkuka állítólag beszélt volna hermantschi s waltinovi emberekkel, talán este felkeresem őket. Chlanda - nem tudom, eszénél van-e - tegnap egy csomó fegyvert, mint mondani szokjuk, beanstandolt, ma pedig azokat obsolválta s a tegnapi tiszta fegyvereket hibásaknak találta, kíváncsi vagyok, mire fog menni, azt beszélik többen, hogy 1-én elmegy s pedig Karthausba [a tiszti iskolába], no, isz tőlem ellophatják, én egy ujjamat sem fogom érte mozgatni; pénz- és kenyérfaszolás, a német legénység böjti szónoklatra megy, tisztolkodás, olvasás. Chlanda engem is templomba küldött, előkészületek, kártyázás, ½ 11-kor el, ½ 2 után visszaértünk, tisztelgési gyakorlatok, az újságot (Mährischer Grenzbote) olvastam, amelyben a fentebb említett história a tisztekkel tüzetesebben van leírva, eszerint a dolog pénteken, 22-én történt, Grünfeld üzlettulajdonos Maschek hadnagy kutyájának lábára hágott, amaz ezért ezt „Dummer Jud”-nak [„buta zsidó”-nak] nevezé, mire az hasonló insultussal felelt, Maschek aztán az üzletben, Waschke s Schwaller kíséretében, kik botokkal voltak felfegyverkezve, felkereste őt, azonnali satisfaktiót [elégtételt] akart, amit Grünfeld az ezredes vagy a polgármester előtt adni ígért, de ők azonnal akarták, s mivelhogy nem adá meg, két tanú jelenlétében korbáccsal s bottal reátámadtak, a jebuzeus [Jeruzsálem őslakosa, ’zsidó’] ki akart menekülni, de az ajtónál visszatartották, s tovább ütötték, végre a rendőrség lépett közbe, amelyek közül az egyik szinte [szintén] kapott a kezére ütleget, Waschke úgy ütötte volna fején a bizonyást, hogy a bot kétfelé tört. Commentar nem szükséges a dologhoz, hanem a végét szeretném tudni, mi lesz; a közlemény a lap márczius 24-ikéni példányában jelent meg „Hausfriedensbruch und Überfall” [„Laksértés és támadás”] czímmel;
parancs után löveghüvelyt tisztítottunk, aztán öltözés, s ki a mosónőhez, s onnan Csermákhoz, ott csevegve, ¼ 8 után el, Novotny[val] s Hrubyval beszéltem, Bargerhez, s onnan a sétányra, ott Kati várt reám, hozott könyvet, de pénzt nem [vö. itt]. Szombatra ígérte; egy ideig sétálva s ¼ 9-kor haza, kávéfőzés, olvasás s ¼ 10 után fekvés, merengés és alvás; délután ½ 3 óta esik; azt beszélik, hogy az ezredes délután mondta volna Waschkének, hogy táviratot kapott, melyben határozottan ki van mondva, hogy az ezred 1-ső octóberben Mostarba megy, csak én ne menjek, mert már torkig vagyok ezzel a rabsággal [a katonai szolgálattal].
Az előző bejegyzés: 1889.03.25.
A következő bejegyzés: 1889.03.27.
Utolsó kommentek