Sok év eltelte után hősünk ismét külföldre utazott – ezúttal önszántából, bécsi és morvaországi atyai rokonai meglátogatása céljából, felesége, Mari társaságában. Az elkövetkezőkben végigkövethetjük ezt az éppen 100 évvel ezelőtti, nem mindennapi utazást – nap mint nap. A sorozat második része.
Elindultunk őseim időleges bölcsejéhez. Kedd. Jobb oldalt feküdtem, hogy el ne aludjak, 4-kor felkeltünk, toilette, tisztolkodás, Kati néném reggelit hozott, reggelizve, Vrkoć segített kihozni a kosarat a Favorit[en]strasséra, ahol a társaskocsira ültünk, s eldöczögtünk s Franz Josefsbahnra; útközben mutogattam neki [Marinak] a nevezetességeket, különösen az István templom tetszett neki. 6.40-kor elindultunk, constatálnom kell, hogy az osztrák vasutak kocsijai tiszták [tisztábbak] és kényelmesebbek; néztem a tájékot, a nép előzékenyebb, közlékenyebb, a vidék culturáltabb, minden talpalatnyi föld művelve, állomás állomásra, népes, nyugodtabb kedélyű nép; tízóraizás, aludtam egyet, olvasgattam. 11-kor Schwarzenauba [értünk], s onnan 11.20-kor elindultunk. 1.12-kor Zlabingsba értünk, ahol Anna fia, József, egy czédulával bírt a sapkáján, várt reánk, kocsival jött elénk, elhelyezkedtünk a kocsiba[n], a téren megittunk egy pohár sört, azután hajtattunk Nova ves[-en] – Újfalu[n] –, Rudoletzon keresztül, s Nova sveten [Nový Svět-en] – Újvilág[on] – át Petrovba – Tehresienstein[be], Anna jött elénk, leugrottam a kocsiról s megöleltük és megcsókoltuk egymást unokanővéremmel; szegény elég jól néz ki, barna szemei még megvannak, Mari a kocsin maradt, s úgy mentünk be, leszállva, kifizettem a kocsit, azután beszélgettünk, uzsonnálás, azután kiszedtem az ajándékokat s kiosztottam, Annának gratuláltam névnapjára; két fia van, az idősebb József, a fiatalabb Adolf, eleven két gyermek; azután átmentünk a család fejéhez, Lowetinszky Ferenczhez [a nagybácsihoz], elszorult a szívem, mikor az egykor daliás alak megrokkanva, könnyes szemmel nyújtotta csókra arczát az idősebbik ág fejének; szeme, hangja még megvan; oly fájdalmasan érintett, mikor zengzetes hangján elmondotta nyelvén [csehül]: „már lassan-lassan készülődnünk kell az utolsó nagy útra”; feleségét soha sem állhattam ki, menye elég jóképű menyecske [Carolina], két fia van, Ferencz az idősebb [szül. 1902], s Emil a fiatalabb [szül. 1906]. Férje [a menyecske férje, vagyis id. Lowetinszky Ferenc fia, Ferenc – szül. 1882] Alsó-Ausztriában van aratni; kiosztottam az ajándékokat, elbeszélgettünk a múltról még, jó ízűeket nevetett szegény öreg – 13 évvel idősebb, mint én –, de én nekem Isten tudja, mintha szomorúság feküdt volna szívemre. 8-kor el, haza, vacsorálás, s 9-kor lefeküdtünk nagy fáradtan, s nemsokára alvás. Anna gondoskodott, hogy ott lakhassunk, ahol ő nyaral. Az idő borultas, esti 8-kor nekiállt esni s esett csak, ergo [pontosabban] zuhogott.
Előzmény: 1910. július 25.
Folytatás: 1910. július 27.
Utolsó kommentek