Balogh János Mátyás
Előszó
Jelen forrásközlés Lowetinszky János József (1866–1935) 1915. július 1. és 1916. június 30. között, vagyis a világháború második évében keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza (mintegy 800 ezer karakter terjedelemben).
[Ezt megelőzően mintegy 3 millió karakternyi terjedelemben tettem közzé összefüggő Lowetinszky-naplókat jelen felületen; világháború első évére (1914 június 28. – 1915. június 30.) vonatkozó naplóbejegyzéseket lásd innentől kezdődően; a gyermek- és ifjúkorra vonatkozó részek itt kezdődnek, a korai (1883–1886) naplók itt, az 1886 és 1889 közötti naplók itt; az 1890 és 1891 között keletkezett bejegyzések közreadása itt kezdődik]
A szöveg értését – a bevezető íráson és a csatolt jegyzékeken és táblázatokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik.
A Bevezetésben kontextusba helyezem a naplóírót és a naplót. Bemutatom, hogy milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró budapesti, civil életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a diárium olvasásakor.
A forrásközlés fő részét értelemszerűen maguk a naplók képezik. A tárgyalt tizenkét hónapra vonatkozó naplókból csak a napi események bejegyzéseit adom közzé itt (azonban a párhuzamosan vezetett politikai összegzéseket – ahogy a naplóíró nevezte: „Történelmi események”-et – nem közlöm, tekintve, hogy azok lényegében a „Pesti Hírlap” tudósításainak kivonata).
A naplóbejegyzéseket nem betű híven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre, szavakra, illetve személyekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill-betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket csak átírva közlöm, kurzív kiemeléssel, valamint utalással a titkosításra.
Ezt a részt egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, valamint egy rövidebb, egyes kifejezéseket magyarázó, valamint egy hosszabb, a naplóban előforduló személyeket (több mint fél ezer ismerőst) számba vevő lista követi.
Bevezetés
Mit jelentett egy kisember számára mit a háború? Milyen (régi és új) színtereken kellett küzdenie a mindennapi életben? Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az első világháború második évének hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban (és Kunszentmiklóson).
Az 1866-ban született Lowetinszkyt sem kerülte el a sorozás, erre még 1915. szeptember 15-én került sor. A bevonulást annak köszönhetően kerülte el, hogy – mint munkahelyén nélkülözhetetlen személyt – felmentették. A naplóíró és felesége megkönnyebbülten vette tudomásul a felmentést, bár lélekben felkészült már a harctéri szolgálatra. A naplóíró tehát nem került ki a frontra, a világháború kitörésével azonban több új „hadszíntér” nyílt meg az ő életében is, és ezekkel az új kihívásokkal a háború második évében is szembe kellett nézni.
Az állásból felfüggesztett naplóíró számára 1915 második felében nem tartozott a napi rutinhoz a munkába járás Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalába, ennek ellenére gyakran megfordult a vármegyeházán, hogy érdeklődjön fegyelmi ügye állása iránt, hogy információkat szerezzen, kinek köszönheti magát az eljárást, illetve annak elhúzódását. Hét és félhavi felfüggesztés után végül 120 koronára büntették Lowetinszkyt, és a főügyészségtől áthelyezték az árvaszék kiadójába. Három hét sem telt azonban el, és nem sok híján tettlegességig fajult egy munkahelyi összezördülés Lowetinszky és egy fölényeskedő kollégája között, 1916 első napjaiban azonban sikerült ezt elsimítani egy kölcsönös írásos nyilatkozattal.
Szinte minden nap lejegyezte a sértett naplóíró, hogy kollégái mikor értek be (rendszerint egy-két óra késéssel) és hogy mikor mentek el (rendszerint jóval hamarabb), valamint azt is, hogy hogyan dolgoztak bent létük alatt – már amennyiben ha dolgoztak. (Míg Lowetinszky nagyon ügyelt arra, hogy pontos legyen – mind a munkában, mind a munkába járásban –, újabb fegyelmit nem kockáztathatott meg.) A naplóból képet kapunk az irattári feladatokról, munkamegosztásról, problémákról és összetűzésekről, összetartásról és széthúzásról, a „felek” (az ügyfelek – olykor privát, felvilágosításért és ügyintézésért fizető ügyfelek is) és volt kollégák látogatásairól és történeteiről.
A felfüggesztés, a kényszerű szabadság alatt sem volt azonban tétlen a naplóíró, egyrészt továbbra is intézte magán „ügyfelei” ügyeit (felvilágosítás adása, kérvények írása), illetve gyakran leutazott Kunszentmiklósra Retkesékhez, barátja anyjához. Részt vett az aratási és gyümölcsszedési munkálatokban is, és mindig élelmiszerrel megpakolva tért vissza az ellátási nehézségekkel küszködő fővárosba. A naplóíróék ugyanis folytatták az élelmiszer és a készletek felhalmozását áruhiánytól, illetve drágaságtól – jogosan – tartva, Thököly úti lakásuk belső udvarán csirkéket is tartottak.
Általában elmondhatjuk, hogy a háború második évében a napi események közé kevesebb hadi, illetve háborús hírt jegyzett le Lowetinszky mint a megelző időszakban. Elmúlt már a háború kitörésével járó lelkesedés (illetve sokk), jóval kevesebb volt a budapesti utcákon háborús tüntetés, és a sebesültek jelenléte, valamint a frontbeszámolók borzalma sem számított már újdonságnak. A naplóíró bevonult, de még frontra nem küldött kollégái és ismerősei változatlanul küzdöttek a katonai szolgálat alóli felmentésért, így pl. Retkes Anti is (ő sikertelenül).
Ebben az időszakban többször számol be csodált német katonákkal való találkozásokról. A tárgyalt hónapokban többször is vállalt éjjeli különmunkát Lowetinszky, így a munkából hazaballagó Lowetinszkynek alkalma volt megszemlélni az éjszakai, kéjnőkkel és katonákkal teli Rákóczi utat is.
A háború második évében Lowetinszky már kevesebb szolidaritási mozgalomban vett részt. Közgyámi tisztségét ugyanakkor továbbra is ellátta a VII. kerületben. (Ez tulajdonképpen egy önkéntes „szociális munkási” feladatkör volt. A közgyámok feladata volt az információgyűjtés a segélykérőkről, illetve magukkal a segélykérőkkel is elbeszélgettek, majd minderről jelentést írtak a kerületi elöljáróságnak.) 1915 második felének egyik új eleme volt Lowetinszky számára a kórházlátogatás: ezekben a hónapokban rendeszeresen felkereste a naplóíró Jaroslav Tumát (Lowetinszky morva rokonainak falubelijét) a pénzintézetek lágymányosi hadkórházában.
1915 szeptemberétől ismét albérlő diákoknak adták ki lakásuk kisszobáját Lowetinszkyék, egyikükre, a 14 éves liptószentmiklósi Murtin Jankóra kezdetben szinte gyermekükként tekintettek a naplóíróék. Az első hónapokban még szimpátiával írt róla Lowetinszky, 1916-ra már azonban rossz véleménye lett annak állandó hazudozásai és (szüleivel szembeni) tiszteletlen viselkedése miatt. A bukásra álló, gyakran kimaradó, pénzgondokkal küszködő fiú szülei több alkalommal is felkeresték Lowetinszkyt, és kérték, fogja keményen a fiút. 1916 nyarán Murtin mellé egy újabb kosztos albérlő diákot találtak, Kartot.
A jelen dolgozatban vizsgált időszakban a Kunszentmiklóson Retkesékhez kiosztott orosz hadifogoly Nikolj Ostyapenkó személyében egy további (még ha nem is egyenrangú) „barátra” is szert tett a több szláv nyelven beszélő naplóíró. A hadifoglyokra érdeklődéssel és kezdetben még empátiával nézett Lowetinszky – már csak amiatt is, mert neki is volt rokona oroszországi hadifogolytáborban. 1916 első felének naplóbejegyzéseiben a korábbi időszakban jól megragadható, az orosz hadifoglyok iránti empátia kevésbé jelentkezik, ez nyilván abból is következhet, hogy kevesebb időt töltött ekkor Lowetinszky Kunszentmiklóson. Ekkorra egyébként már a vármegyei hivatalokhoz is voltak beosztva orosz hadifoglyok, többek között az irattár selejtezése is rájuk volt bízva – a naplóíró nagy nemtetszésére.
A kunszentmiklósi ismerősök (Retkesné, Fodorné, Mészárosné) gyakran feljöttek Budapestre – és olykor meg is szálltak Lowetinszkyéknél – cipőt stb. venni. Több naplóbejegyzéséből is kiderül, hogy a társalgások központi témája – a háború mellett – az általános drágaság és áruhiány volt (az élet minden területén: élelem, ruházat, tüzelő stb.). 1916 elején új hiánycikk jelentkezett Lowetinszkyek életében, a tej. Ekkor rendre visszatérő elem a naplóban, hogy hozott-e reggel tejet a sokszor igen szemtelen tejesasszony.
Bécsi és morva rokonaival (elsősorban Vrkocékkal és Lowetinszky Ferenccel) intenzív levelezésen keresztül tartotta a kapcsolatot, egyetlen magyarországi rokonát (feleségén kívül), az apai nagynénit többször is meglátogatta az óbudai „öregek otthonában”, bár továbbra is haraggal gondolt rá. Feleségével, Marival békésen meg voltak – Mari számára nagyon imponált, amikor Lowetinszky felpofozott egy részeg, hangoskodó katonát házuk folyosóján. Viszonylag kevés ismerőssel/baráttal érintkeztek Retkeséken kívül – néhány szomszéddal (Nagyék, Kohlvegék és Dénesék) szorosabb kapcsolatot ápoltak, két családdal pedig összejártak (Bucskóék és Pimperlék).
A világháború második évében is a „napi eseményeknél” nagyobb volt az aránya a „történelmi eseményeknek” a naplókban. A politikai és hadi eseménytörténet „regisztrálása” 1915 második felében is nagy időbeli terhet jelentett a naplóírónak, a „naplórendezés” munkáját azonban megkönnyítette az, hogy ezekben a hónapokban nem dolgozott Lowetinszky. A politikai és hadi eseménytörténet „regisztrálása” 1916 első felében is nagy időbeli terhet jelentett a naplóírónak, amit annál is inkább megérzett, mivel ekkorra jóval kevesebb szabad ideje lett, tekintve, hogy több mint féléves felfüggesztés után 1915 decemberében visszavették munkahelyére. A „naplórendezés” órákig tartó délutáni/esti elfoglaltság volt számára, ha közbejött egy-egy program, akkor nehezen pótolható elmaradásai keletkeztek – Lowetinszky nagy bosszúságára.
Ünnepek és hétköznapok, munkahelyi intrikák és szomszédokkal való összetűzések, rácsodálkozás a főváros rég látott városrészeinek fejlődésére, válás, lopás, öngyilkosság, utcai és konyhai baleset – mindezen témák is végigkövethetők (és végigizgulhatók) Lowetinszky János József lenti, 1915 júliusa és 1916 júniusa között keletkezett naplóbejegyzéseiben.
Jelen, 1915/1916-os forrásközlés első bejegyzése: 1915. július.
Utolsó kommentek