Sok év eltelte után hősünk ismét külföldre utazott – ezúttal önszántából, bécsi és morvaországi atyai rokonai meglátogatása céljából, felesége, Mari társaságában. Az elkövetkezőkben végigkövethetjük ezt az éppen 100 évvel ezelőtti, nem mindennapi utazást – nap mint nap. A sorozat ötödik része.
Reggel ¼ 9-kor keltünk, reggelizés, beszélgetés, czigarettákat csináltunk, azután lebonyolítottam a levelezés egy részét, rendeztem a naplómat, egész irodai munka s eltartott 2 órát; toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás; elnéztem egy dolgozó takácsot amint kézzel, lábbal, fejjel, testtel dolgozott. Kérdeztem, mit keres, azt mondja, hogy 14 órai munkával, ha nem szakad sokat a fonala, 1 frt 31 krt, hát ez elég szép keresetnek [mondható] az itteni viszonyokhoz mérten, de én meg nem tenném, még 10 frt napi kereset mellett sem, annyira fárasztó lehet. Ebédlés délben, azután felöltöztünk, s a gyermekeket itthon hagyva, Annával s Marival Walterschlagon át elmentünk Olšanba – ahova fiatal koromban [lásd itt] templomba jártam. Átmentünk a temetőbe, elhoztam a sírásót, de nem tudta megmutatni, hol pihennek az öregek [Mari néni és Márton bácsi], bár keresztapja volt neki az öreg. Végre én találtam meg a sírokat, amelyek egyik keresztjén az elmosódott írásból kivettük, hogy az öreg Márton bátyám 1887. január 7-én halt el. Megilletődve róttam le kegyeletemet, imádkozva érettük s az elevenekért; az éltető nap sugarai játszottak az enyészet fűborította hantjain, s eszem felfogta a természet bölcs rendjét a teremtés és enyészet rendjével. Felnyittattam a templomot, s megmutattam Marinak a helyet, ahol sokszor könnyek között kértem Istent, hogy szép hazámba visszajöhessek; egész raja az emlékeknek lepett meg, fiatalkorom keserves napjai s bohókás cselekedetei jutottak eszembe, s vonultak el kaleidoszkópszerűleg lelki szemeim előtt: a mohos, füves út, az épületek, a régiek, az ósdi fazsindelyes templomocska – valamikor valamelyik cseh olygarcha kastélyának házi kápolnája –, mindez oly fájdalmas, mégis kedves érzést keltett bennem. Leróva a mindenhatónak hálámat, elmentünk felkeresni Brtnik Albertet, de nem találtam senkit otthon, az emberek künn vannak a földeken, névjegyemre írtam néhány szót, s az ajtórésbe dugtam, innen el, megittunk egy üveg sört – literes és 28 fillér –, innen átballagtunk Hermantschba,
megmutattam Marinak volt szép kertünket, reministentiáztunk [felelevenítettük a múltat], azután el nénémhez [Antónia nénihez], ott aludt tejet kívánt Mari, hoztak nekünk egy 5 literes fazékkal, ettem is belőle jóízűen, azután elmentem Brtnik Ferencz unokaöcsémhez, az nem volt otthon, de jött le a hegyről ökreivel, elibe mentem, nyomban megismert, én is őt, megcsókoltuk egymást, azután ballagtunk beszélgetve egymás mellett; megvette volt jó barátom, Cselonda József – családi neve Witu – házát, szegény sokat ivott s orvvadász volt, s egy alkalommal meghűlve, meghalt; kár érte, nagyon szerettem, s ő is engem. Mari s Anna is átjöttek [Antónia nénitől], bemutattam őket. Beszélgetés, innen elballagtunk hozzánk, a volt szabóm felesége jött át, s beszélt mindenféle ifjúkori dolgomról, szegény jótét lélek. ¾ 7-kor elindultunk, néném és leánya [Anastasia] velünk jöttek, czipelve szemük fényét – unokaöcsémet [Anastasia fiát] –, Ferenczet a hegyre, ott elbúcsúztunk, letörve egy fenyőgallyat ama erdő fájáról, melyet 28 évvel ezelőtt ültetni segítettem, legalább ennyim legyen a szétszórt vagyonból. Nekiindultunk, s derekasan kilépkedve 8-ra odaát voltunk Walterschlagban, ahol a fiúk vártak reánk, pihenés, a nők bevásároltak s trécseltek. ½ 9-kor nekiindultunk, s besötétedett, mire felértünk Theresiensteinba. Vetkőzés, beszélgetés, kávézás, s 10 tájt nagy fáradtan fekvés, s nemsokára alvás. Az idő szép derült s meleg, 17 f délben; kellemes itt, pedig nagyon meleg nyári napnak nevezték. A mai nap kifárasztott, még hólyagot is húzott bal lábamra, Mari azonban elég jól tartotta magát, s elég jól is érzi magát, amit annak tulajdonítok főképpen, hogy Anna tűrhetően beszéli a magyar nyelvet, a gyermekek meg kedvét keresik, s így van szórakozása.
Előzmény: 1910. július 28.
Folytatás: 1910. július 30.
Utolsó kommentek