A magyar Švejk

A naplóíró Lowetinszky János József 1933 októberében meglátogatta a lebontásra ítélt Tabánt, és keserű búcsút vett a szeretett városrésztől, ahol fél évszázaddal azelőtt ifjúkorának egy részét töltötte. Élményeiről másnap cikket írt, amit el is vitt a „Magyarság” című napilap szerkesztőségéhez, az írás esetleges megjelenéséről azonban nem tudunk.

Az alábbiakban a naplóban rögzítetteken keresztül követhetjük végig az emlékek felidézését és a fájdalmas elválást a düledező sikátoroktól. A poszt végén Lowetinszky ezen a napon írt (szintén naplójában fennmaradt) Tabán-búcsúztató verse olvasható.

1933.10.02.:

Buta álmom volt, mintha nyomban Mari után, annak szeme láttára közösültem volna Szappanosnéval.

¾ 8-kor ébredtem, heverés, olvasgatás. Mari a felettünk lakó Takácsnéval szót váltott, hogy ne rázza a piszkos rongyait pont a mi ablakaink felett, mire ez a – nem tudni, honnan, és nem tudni, miért – ide menekült sluczka nem reagált; majd alkalmilag észre térítem.

Mari kirakta és tisztába húzta a fiúk [az albérlők] ágyneműjét. 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Szellőztetés, Mari rendet csinált, rendbe szedtem a levelezőlapokat. Toilette, testgyakorlatok, összeférczeltem az alsónadrágom repedéseit, olvasgatás.

½ 2-kor ebédelés, elmosogattunk, felöltöztem és villamoson elmentem a Rácz fürdőig, és onnan mentem búcsúzni a hajdan oly kedves és vidám Tabántól, amelyben kamaszkorom pár szép és gondtalan évét éltem át, és amely most a bontó csákány alá kerül.

A Hadnagy utcza balfele lerombolva.

A Kereszt téren – a ráczok hajdani temetője helyén – még áll a rácz kereszt,

a Fehér Sas téren a hajdani budai bírák kő „Pranger”-je [pellengér], amelyhez a deliquenseket [bűnösöket] kötözték.

Köröskörül félig lebontott öreg viskók, szanaszét a házfedélül szolgált szurkos papír, korhadt gerendák, szemétdombok, betört ablakok, roskadozó kapuk.

Itt-ott egy bánatos, gondterhelt arcz bámul a verőfényes tájba.

Elnéztem a Holdvilág utczába, csendes az utcza, közepén csergedező szennyvízzel, amely a kövekbe éles vágányt vájt magának az évszázadok alatt.

Festők és fényképezők szorgoskodnak minden pontján megörökíteni, amit még lehet.

A Kőműves- és Szabó utczán felkeczmeregtem a Naphegyre.

Istenem! hogy megváltozott ez a táj.

Felelevenült előttem Buda utolsó víg szürete 1883-ban, amikor itt pénzügyőr voltam [lásd itt]. Micsoda pezsgő élet volt itt akkor, Uram Teremtőm! Nehéz, rakott kocsikon vígan kaczarászó nép hozta a szőlőt, mustot. Ének- és tamburaszó, kurjongatás, lövöldözés; és ma kihalt, üres utczasorok, ványadt, roskadó léptű nép, és a temető csendje borul az egykor kedves, vidám városrészre.

Elszorult a szívem és bizony nedves lett a szemem ennek a döbbenetes, „sic transit gloria mundi” [’Így múlik el a világ dicsősége’] látványnak a hatására.

A 700 méteres új transversalis [átlós] úton, amely a volt Horgony utcza testén vonul végig, lementem a Döbrentey térre, s a parkon keresztül a „Hungária” forrás ivókútjához, és volt szívem a circa fél liternyi forrásvízért nyolcz fillért adni. Meg sem közelíti a régi ártézi forrásvíz ízét és hőfokát. Itt egy öregebb emberrel eltraccsolva, kissé pihentem.

Azután el a félig lerombolt Görög utczán, eltűnődtem a volt 1. sz. háznál, megismerve annak a szobának a körvonalait, ahol első permanens viszonyom tárgyát – Samoday Esztit – 1884-ben megkaptam [’közösültem vele’].

A Szarvas- (most Szebeny Antal-) tér bal felét már romba döntötték.

A Kereszt- [és] Árok utczák konganak az ürességtől és a léptek zajától.

És micsoda anyagból voltak ezek a házak építve, Te Jó Isten!, csupa nagydarab terméskő, tégla sehol. Lehet itt kő még Mátyás király palotájából is, de azzal kutya sem törődik.

Micsoda oktalan ész agyalhatta ki a Városházán, hogy pont télvíz előtt bolygassák meg az itt lakó szegény existentiák ezreit és raktározzák őket szükséglakásokba Pest legkülsőbb periphaeriáján? Ez lelketlenség és pénzpocsékolás.

És miféle városrendészeti politicus volt az, amely már harminc éve rebesgeti a Tabán lerombolását, és mégis alig öt-hat éve megengedte az otromba „Bethlen-udvar” megépítését. Hej! de kevés ésszel és előrelátással kormányozzák ezt a várost.

Fájó szívvel búcsúztam el ifjúkorom eme legkedvesebb s legvidámabb színhelyétől, a rácsos kapus, holdvilágos, tamburazengéstől hangos volt jó öreg Tabántól. Isten veled, jó öreg Tabán!

1890-ben az elzsidósodott szűkebb szülőhelyemet, a Terézvárost, 1894-ben boldog és szilaj gyermekkorom színterét, a Belvárost sirattam el, mikor nagyrészt csákány alá került. Valyon [sic] mit kell még ezután elsiratnom?

Villanyoson el, haza [VII. ker., Thököly út 37.]. Átöltözve, naplók rendezése, ami ugyancsak hosszú munka volt. Kávézás, olvasgatás. Marosiné is megszabadult a zsidó bagagejától [bagázsijától, itt: albérlőjétől] – Steintől –, akik öreg este költöztek ki. 10-kor fekvés, alvás.

Az idő szép, derült, bánatosan őszies. Reggel 12 f, d.u. 2-kor 19 f, esti 10-kor 14 f volt.

„Áll még a Tabán és őrzi a régi jó idők hangulatát” (filmhíradó 1931-ből)

„Az elmúlásra ítélt Tabánban” (filmhíradó 1933-ból)

Isten veled, jó öreg Tabán,
kinek napsugár volt minden táján.
Kitetted utczára, ablakba mindenedet,
kaczajod, éneked és arany szívedet.
Jó öreg Tabán, Isten veled,
Isten veled!

 

írta: Lowetinszky János József (1933.10.02.)

1923 januárjában, harminchárom évvel azután, hogy Lowetinszky János József (1866-1935) először utazott villamoson, kellemetlen incidens érte a Boráros térnél: ellopták zsebóráját. Hősünk aznapi bosszúságát csak tovább tetézték a munkahelyi sérelmek, este pedig felesége, Mari távolléte miatt aggódhatott.

1923.01.18.:

Ellopják az órámat. Péntek.

Reggel 6-kor fel, nyugtalan éjszakám volt, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, el az akadó villamoson a hivatalba;

a körúton a kocsiban nagy tolongás, leszállok a Boráros térnél, látom, fityeg valamim - még elrestelltem magamat, hogy a gatyamadzagom -, hát uramfia, ahogy jobban megnézem, hát csak az óralánczom díszeskedik ott magában, óra nincsen rajta, azt valamilyen enyveskezű szépen lekapcsolta;

fene egye meg a jó dolgát, különb médiumot is kereshetett volna magának, nem ilyen magamfajtájú szegény nyugdíjast kellett volna kifosztani, igen bántott a dolog, mert ilyenfajta ezüstóra ára ma 18000-20000 korona, ha nem több. De hát mit tehettem, ródliztam kifelé.

A hivatalban ilgetés [sic], confrontálás; Pischely később [késve] jött, az öreg [a főnök] reá is szólt.

Tízóraizás, ennek a bosszúságnak [az óralopásnak] a tetejére jött másik, t. i. hogy az ideiglenesek [közül] a férfiak kaptak egy öltözet ruhát, a leányok egy pár cipőt a Horthy actióból, a választottak és nyugdíjasok meg semmit sem; az a fura helyzet állt elő, hogy a két-három hónapja szolgálók kaptak, s azok, akik éveket szolgának, nem kaptak semmit sem. És igazán méltánytalanság volt, hogy ez a szegény menekült ördög Beér, akinek egy Istene, egy ruhája, ez sem kapott sem, hát disznó kis eljárás. Alemann kiszámította, hogy mi nyugdíjasok három hónap óta 4400 koronával lettünk megrövidítve; na, nyíljon csak alkalom, itt hagyom ezt a bandát, mint Szent Pál az oláhokat. Dolgozgatás, de már csak ímmel-ámmal.

2-kor el, villamoson haza, otthon vetkőzés; mondom Marinak az esetet, nem indult fel túlságosan rajta ; hoztam fel fát, szenet, a demijont [demizsont] meg a kosarat; ebédelés, kis siesta, utána letörölgettem a port a kisszobában, azután a nagy[szobá]ban s végül a konyhában. Kalatovicsné volt itt, elbeszélgetett. Lámpa- és kiöntőcsatorna-tisztítás.

A lábaim okoskodnak, nem olyan ruganyosak, mint szoktak lenni. Mari előkészített az útra mindent, én is. Naplók rendezése. Mari befűtött, olvasgatott és varrogatott. Olvasgatás, megbeszéltük a dolgainkat. Vacsorára theázás.

Mari ½ 9-kor elment tejért, s csak ½ 11-re tért vissza, mert a vonat késett, én meg itt téptem magamat azalatt, hogy mi lett vele. Hazajöttével fekvés s alvás.

Az idő szép derült, hideg, szeles. Reggel -1 f, d.u. 3-kor 3 f, esti 10-kor -3 f volt.

Lowetinszky János József nem szívlelte a Habsburgokat; 1889. augusztus 18-án ezt írta naplójába: „nem bírtam elnyomni gyűlöletemet, mely egy Habsburg ház megsemmisítését kérő imába tört ki”. Ennek ellenére 1916. december 30-án, IV. Károly koronázásakor átvéve a tömeg lelkesedését ő is teli torokból éltette a királyt - amellett, hogy az arisztokrata hölgyek szoknyája alá is belesett.

Az alábbiakban Lowetinszky naplóbejegyzését olvashatjuk a spórolós koronázásról,a kacsóival bájosan integető 4 éves Ottó trónörökösről és a billegő koronája miatt kissé merev Károly királyról.

1916.12.30.:

Koronázunk! Szombat, decz. 30.

Megkoronázzuk IV. Károlyt királynak és feleségét, Zitát királynénak.

Reggel ½ 6-kor fel (K), így nyitottam, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok; miután az eső esett, a sötétkék hétköznapi ruhámba öltöztem, felvéve a jó télikabátot és az astrachan [finom prém] sipkát; reggelizés, Mari rendet csinált s felöltözött, Pimperl Ernő szintén rendbe szedte magát, elmosogattam az edényt s 7-kor el hazulról s villamoson át Budára a Lánczhídon [sic], ott leszállva, a Király-lépcsőhöz; azt hittem nem igen lesz ott ember, hát nagy tömeg gomolygott ott, úgy akarva a lépcsőre feljutni, amit egy kordon akadályozott meg.

Nagy nehezen a lépcsőre jutottunk, onnan lépésről lépésre mentünk előre, az Albrecht útbai betorkolásnál ismét megállt a tömeg, nem gondolkodtunk sokáig, hanem a partan bokrokba kapaszkodva felmásztunk az Elipsis útjára, s onnan csakhamar feljutottunk a Várba; a Dísztér keleti oldalán volt kijelölve a VIII. szakasznál a helyünk; néztünk ide, néztünk oda, míg végre a Vörös Kereszt házának a Dísztérre néző sarkánál [a mostani beépítetlen telek helyén] a járda szélén megállapodtunk, Ernőt előre tolva;

[Lowetinszky koronázási belépőjegye a Várba]

azután néztük a színdús és mozgalmas képet: fogat fogat után vonult díszmagyarba öltözött atyafiakkal, czifra ruhás hajdúk a bakon egy-egy régi banderiális lobogót szorongatva a kezükben, automobilok tisztekkel, főpapokat hozó, parókás kocsisú, hátul 2 czifra huszáros, gyönyörű díszhintók; udvari fogatok udvarhölgyekkel és tisztviselőkkel, száguldozó tisztek, azután fehér pálczás nemzeti színű csokros, díszmagyarba öltözött kamarások, akik mint rendfenntartók szerepeltek; a vár lobogódíszben, a honvédelmi minisztérium ízlésesen feldíszítve, mindenütt szép nemzeti színeink, itt-ott elvétve horvát színekkel és a pármai ház sárga színeivel. Gypsből hevenyészett magas obeliskok a tetején magyar pajzsot tartó alakokkal és a magyar koronával, átfonva fenyő[vel] és babérguirlandokkal [füzérekkel], az ablakok tömve nézőkkel.

9 órakor hangos harsonaszó, 8 vörös ruhás, Árpádházbeli czímeres harsonás fújta a diadalmi indulót, utána jöttek a Mária Theresia korabel aranyozott díszhintók, előttük két-két lipiczai mén lánczolva, sörényét lobogtatva, oldalt egy fekete-sárga liberiába bújtatott udvari f[…]r lépkedett, benne diadémes, hermelin palástot főherczegnők udvarhölgyeikkel, egyik a másik után gördült a koronázó Mátyás templom felé. József főherczegné 4 lovas magyaros fogata kivált közülük.

Ezután jó idő múlva fél escadron [század] honvédhuszár teljes díszben, utánuk gyalog a darabontok fehér köpenyben alabárddal; a kordont a 30. honvéd népfelkelő hadosztály legénysége tartotta fenn, akiket magyar vezényszóval vezényeltek, és rendőrök forgolódtak mindenütt.

9 órakor megdördültek a Gellért hegyen az ágyúk, azután jött a magyar lovas testőrség gyönyörű csapata csupa szürke lovon, az eső miatt leterítve hosszú fehér köpennyel, nyomukba feltűnt a fekete-sárgába öltöztetett csatlósok által vezetett, 2 überreitertől lovagolt 8 fehér lovas díszhintó Rubens festményeivel díszítve s benne ült a király, a királyné és közöttük fehér díszmagyarban aranydíszítéssel, kis kucsmácskával a 4 éves Ottó trónörökös, aki apró kacsóival bájosan integetett; óriási éljen rivalgás, zsebkendők lobogtatása, a király és királyné nem győztek bókolni és köszönetet integetni, azután hosszú pausa következett.

[Habsburg Ottó és a koronázás]

10 órakor megdördültek a Gellért hegy ágyúi, ezt megelőzte 3 szép díszlövés, ekkor tehette le a király az esküt a templomban, az udvari és egyéb fogatok visszajöttek; azután élczeket faragtunk topogva a sárban, az eső megunta az esést, hideg szél fújdogált, amely szétoszlatta a felhőket, az ég kékje is reánk kezdett mosolyogni. Tisza Pista is hajtatott, igen integetett, de kutya sem üdvözölte.

½ 12-kor szállingóztak vissza az udvari fogatok, amelyekből élénken integettek a hölgyek, Augusta főherczegnőt megéljeneztük. A magyar testőrség most már köpeny nélkül vonult ki, fehér ló, zöld nyeregtakaró, piros ruha, a nemzeti színünk, kaczagány, nyusztkaplag kócsagtollal, sárga csizma és fényes, kivont magyar kard; feltűnt a királynét és trónörököst hozó 8 lovas díszkocsi, körülvéve magyar testőrökkel és fullajtárokkal; a királyné karcsú alakja egyenesen, szoborszerűen ült a kocsiban, a kis 4 éves trónörökös vígan ficzánkolt s apró kacsóival hányta az üdvözleteket, míg anyja boldogan mosolygott; azután tisztek, díszmagyaros atyafiak, huszárok, papok, csupa erethi plethi száguldozott a Szent György téren levő koronázási dombhoz; sajátságos iróniája a sorsnak, hogy a koronázási domb azon a helyen áll, amelyiken Hentzi szobra valamikor állott.

Ismét megdördülnek délben az ágyúk, a harsonások már a fogatok előtt mentek el, fél escadron honvéd huszár, utána gyalog egész erdeje a megyék, városok lobogóinak, díszmagyarba öltözött képviselőik a hajdúikkal, azután a főrendek és országgyűlési képviselők magyar díszben, diplomaták pofoncsapott kalpagjaikkal, egy jól megtermett horvát atyafi a hagyományos szűrnadrágban, bocskorban; Skerlecz Iván horvát bán lovát két régi serezsán [horvát határőr] ruhába bújtatott alakkal vezették;

egyszerre óriási rivalgás, lóháton jönnek a főrendek, az ország zászlaival körbefogott „krestos” lován ballagott a király, fején Szt. István koronája bizony billegett, s ezért mereven ült a lovon, de megnyerő mosollyal köszönte a rengeteg ovátiót, megállva itt-ott. Szt. István palástja fedte vállát;

elragadott engem is a lelkesedés, ugyancsak harsogtattam az „éljen a király”-t; mint egy álomkép vonult végig ez a menet, gyönyörű, színdús, káprázatos kép, felejthetetlen emlékeket hagyva szívben és agyban egyaránt. A korona arany fényben ragyogott s nyakig esett a király nyakába s homlokába.

A menetet és a királyt a magyar testőrség vette körül. Az elindulás előtt a Szentháromság térről – ahol a király egy baldachin alatt az esküt letette – idehallatszottak a mi Hymnusunk fenséges accordjai, amelyet a király egyenes parancsára a Gotterhalte [az osztrák császári himnusz] után húztak, így már mégis tűrhető a helyzet; azután jött a menet farka, német tisztek, bolgár tisztek, metropoliták, csatlósok, huszárok, pálczás díszmagyarok; e felett az öreg harang mélabús kongása, Csernoch Jancsi herczegprímás kocsin, a bolgár czár [Ferdinánd] az udvari fogatok egyikén, más előre ment, bezárta a menetet egy fél escadron honvédhuszár.

Eltartott jó negyed órát, míg szemem magához tért a káprázatos színpompától. Kőszeghi főlevéltárnok [Kőszeghy Sándor, Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye főlevéltárnoka] állt közelemben, Korb is előkerült, a menet elhaladtával a Mátyás templom felé igyekeztünk, találkoztunk Kónya Lajossal, Stremplnével, Dankó Micivel, Varga Antival, a gyerekek szeme csak úgy ragyogott az örömtől a látottak felett; a nép mind a gyönyörűen feldíszített Mi Asszonyunk templomához igyekezett, amelynek ajtójában állt a baldachin vörös-fehér-zöld selyemből, amely alatt a király az esküt letette; tribünök is voltak számosan, a nép a zöld guirlandokat [füzéreket] kezdette leszedni, nem voltam rest, s vagy fél guirlandot kézhez kaparintottam, s azon megosztoztunk, hasonlóképp fél girland babért is szereztem, meg fenyőágakat.

[A koronázási útvonalon volt füzérekből emlék]

A templom körüli árkádokban hamarosan bevettük a magunkkal hozott kis elemózsiát, megíva reá Varga borából egynehány kortyot, megbeszéltük az eseményeket; a rendőrség a Dísztérhez vezető utat elzárta, és így a Lovas úti lépcsőn lementünk a Vármezőhöz, s onnan villamoson át Pestre. Varga és Ernő elugrottak a főpostára koronázási bélyegekért, de nem kaptak, nekem egy postáskisasszony adott át 2 drbot, egyet odaadtam Ernőnek belőle.

Villamoson el, haza [a VII. kerületi Garay u. 45. sz. alá], igen ki voltunk fáradva, de egy cseppet sem sajnáltuk. Az apostoli keresztet lóháton gróf Csekonics vitte. Szt. István állítólagos kardja is ragyogott, rozsda nem marta, az országalmát nem láttam. Jó ómen az új királyra a koronázás időjárása: borúsan esővel kezdte, hideg szelesen folytatta, kiderült s enyhe volt; vajh szegény nemzetünkre nézve is így kiderülne uralkodása alatt.

½ 3 lett, mire hazaértünk, vetkőzés, ruha, lámpa tisztítása, czipők kitisztítása, kikészítettem a fehérruhát [alsóneműt] és ékszereket, felraktam a képekre az egyedüli zsákmányt, a guirlandokat; mert hát hogy ez a koronázás a spórolás és túlóvatosság jegyében folyt le, nem volt ökörsütés, pedig ökör van elég az udvarnál, még pediglen nagy; nem volt borok csapra verése, azt megitták a nagyfejűek maguk; nem volt pénzszórás, azt elcsaklizta valószínűleg a mungópárt [a Nemzeti Munkapárt] a pártkassa javára; de legalább egy az volt, úri közönsége a koronázásnak, mentes minden tolakodástól, előzékeny, s nem volt a Vár túlzsúfolva, és ment[es] minden csőcseléktől, bár a jó vidéket azért sajnálattal nélkülöztem. Az óvatosság meg onnan volna, hogy hír szerint állítólag Wienben egy katona merényletet követett volna el a király ellen, s azért nincs megengedve a katonaságnak a kimenés a koronázás, illetve a király ittléte alatt.

Na, így hát mindnyájan jól jártunk: a nemzet kapott egy valamit ígérő királyt (meglássuk, mit vált be), a király kapott egy koronát, és a publikum kapott egy jókora náthát, nyögje egészséggel.

[IV. Károly királlyá koronázása]

Kávézás, Ernő jött Micivel és a Szöghy fiúval, utóbbival elment koronázási bélyeget hajszolni, de nem kapott; heverészés, szundítottam egyet, azután Mari heverészett le, míg a fiúk visszajöttek s nemsokára elmentek. Én meg a naplókat rendeztem, ami derekas munka volt.

A villamoson apró nemzeti, fővárosi, fekete-sárga és német színű zászlócskákat lengetett a szél. A koronázás alatt az összes még meglevő harangok félóráig zúgtak. Érdekes volt, hogy a rendőrség a [lovas]kocsin és automobilokon késve érkezetteket tekintettel késésükre, de tekintet nélkül rangjukra, a Dísztér előtt leszállíttatta fogatjaikról, s így láthattunk nehány mágnás asszonyt selyem czipőben az utcza sarában, felfogva felső selyemruháikat, az alsószoknyák régi és igazi gyönyörű csipkéit bámulhattuk, akik a legnagyobb phlegmával gázolták a templom felé a sarat; megesett ez több kihizlalt praelatussal is. Egyáltalán az aristokratia hölgyei gyönyörű arczélűek és elsőrangú szépségek, szemük csak úgy villogott, jobban, mint rengeteg gyémántjaik.

Az ökörsütés hagyományos szokása devalválódott arra, hogy aki arra reászorult, az elöljáróságok utalványa alapján d.e. 10-től d.u. 4-ig az erre kijelölt helyeken fél liter gulyást és 10 deka kenyeret kapott; na, ez sófli kis koronázásocska volt, de hát ha már panem [kenyér] nem is, de volt circensis [cirkusz].

A koronázáson részt vett a király egyenes rendelkezésére a komaróvi báró Auffenberg Móricz is, talán házizsidaja az új királynak?

Befejezve a naplórendezés nehéz munkáját, ami eltartott 5 órától ¾ 9-ig, vacsorálás, olvasgatás, még megbeszéltük az eseményeket s a látottakat, 10-kor bedörzsöltem magam [a naplóíró rühtől szenvedett ebben az időben], azután fekvés s nemsokára alvás.

Az idő reggel komor, borult, az eső esett d.e. 10 óráig, azután szél támadt és szétszórta a felhőket a koronázási menet tartamára. 2-kor már újból beborult s szemzett az eső, d.u. 4-kor pedig esett az eső csendesen és hosszasan; reggel 3 f, d.u. 3-kor 9 f, esti 9-kor 7 f volt.

Ez volt hát a koronázás nagy napja, adja Isten, hogy felvirradjon Szép Magyar hazánknak és nemzetünknek.

[Fényképfelvétel a naplóíróról, 1913 k.]

Lowetinszky János Józsefnek a hivatali előlépéshez, a kinevezéshez szükséges volt elvégeznie a 4 elemit követő polgári iskola 3. és 4. osztályát - a magyar állampolgárság megszerzése mellett. Mindezt már felnőtt fejjel kellett végbe vinnie, tekintve, hogy az iskolából 12 éves korában, 1878-ban kivette az anyja - megelőzendő a kirúgást (bizonyítványát lásd itt).

A tanulmányokat magánúton végezte az akkor vármegyei díjnokként dolgozó hősünk 1899-ben és 1900-ban - több hasonló cipőben járó  kollégájával együtt a vármegyeházáról - a Budapest Székesfővárosi VIII. Kerületi Német Utcai Községi Polgári Fiúiskolában (a mai Németh László Általános Iskolában). Noha további osztályok elvégzését is tervezte a felnőttként is igencsak bukdácsoló naplóíró, pénz és idő hiányában végül nem tudott rá sort keríteni. A magyar állampolgárságot (és a budapesti illetőséget) végül 1902-ben szerezte meg a pesti születésű, de addig osztrák állampolgár Lowetinszky (lásd itt), munkahelyén a véglegesítésre pedig 1912-ig kellett várnia, amikor is Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kinevezett iroda-segédtisztje lett.

Az alábbiakban naplóbejegyzés-részleteken keresztül a 4. polgári záróvizsgájára való készülésébe, az írásbeli és szóbeli vizsgák izgalmaiba és praktikáiba nyerhetünk betekintést.

1900. március 27. [részlet]:

„8-kor el, haza, otthon vetkőzés, vacsorálás, beszélgetés, theázás, azután 11 utánig tanulgattam az éj csendjében; sok ez már nekem, s mindig több és több terhet veszek magamra, de érzem, hogy nehéz, de ezt a harczot ki akarom vinni a kinevezésig, s az illetőségi ügyet is rendezni akarom, s ha ezt kivittem, Margitának [Margita: a naplóíró 1894-ben született kislánya] biztosítok valamit, azután pihenek egy nagyot.”

1900. április 5. [részlet]:

„Reggel nagy nehezen 7 előtt fel, toilette, s le borotválkozni és hajat nyíratni, feljövet, reggelizés, ellátva magam a szükséges szerekkel, villanyoson [villamoson] el az iskolába, be az igazgatóhoz [Ullerich Gyulához], letettem a tandíjat, azzal be az osztályba, már Kónya és Székely ott voltak; nemsokára bejött az igazgató is, s előadta az összejövetel czélját, a normatívákat;

a tanárok megkezdték a pensumok [feladatok] kiosztását, s megkezdődött a munka; meg is akadtam szerencsésen a váltó-számítolásnál, kétszer is kimentem, amíg Selleytől kaphattam felvilágosítást, azután nekiestem, és el is végeztem azt egészet egy óra alatt, 12-re készen voltam;

az öreg Székely nem bírta megoldani feladatát a számtanból, Kónyát nem láttam, mit végzett. 12-kor el, ezek [Kónya és Székely] hazamentek, én meg Selleyvel átnéztük a kidolgozást, állítása szerint egy volt nem sikerült egyenlet.

Villanyoson haza [a VII. kerületi Garay u. 45. sz. alá], kisvártatva ebédlés, heverés, olvasgatás, aludtam egy kissé. […] ½ 3 előtt fel, tisztolkodás, s villanyoson el az iskolába, ott hozzáláttam a rajzhoz, összetákoltam valahogy, ahogy tudtam; azzal el a testületbe [a Budapest Székesfővárosi Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestületbe, ahol jegyzőjként dolgozott másodállásban Lowetinszky], dolgozgatás […] Selley [haza]jött, levetkőztem, s lefeküdtem az ágyba, heverészve tanulgattunk ½ 12-ig.”

1900. április 6. [részlet]:

„[d.u.] ½ 2-kor el a Zenélőbe, egy kis húst ettem, egy korsó sört reá ittam, Victornak is fizetve egyet, azután villanyoson ki az iskolába, ott beszélgetés.

2 után be a tanári terembe, s megkezdődtek a vizsgálatok; ment a dolog szépen, akadoztam, meg jól feleltem, legjobban nézetem szerint számtan[ból], mértan[ból], algebra[ból], történelem[ből] s németből; a ministeri biztos is jött ½ 4 tájt, mindjárt más képet vett fel a dolog, a nyakgatások hosszabbak és tüzetesebbek lettek, mindazonáltal ¾ 5-re készen voltunk; mi kivonultunk, rövid conferentia után behívtak; kettő megbukott: Szarvasy és Parren; Turcsák és én az ábrázoló mértanból (távlat-tan[ból]) semmi készültséget sem mutattunk, de tekintettel a többi kiegészítő feleletekre, átbocsájttattunk; nagyot lélekzettem: mégsem volt hiába kínlódásom s pénzkiadásaim, elértem azt a lépcsőt, amelyen ha keményen állok, talán tovább is mehetek; elhatároztam, hogy az öt[öt] és hatot [az 5. és 6. osztályokat] az év végén okvetlen leteszem.

Innen el, Selley jött, kért, ajánlanám neki Lajos bácsit a corepetitióra, mit megteszek, bár nem érdemli meg.”

1900. április 10. [részlet]:

„el az iskolába, Ullerich nem volt ott, megyek el, találkozom vele, visszahívott s előadta, miszerint nincs kifogása az ellen, ha szeptemberben teszem le a vizsgát; láttam, hogy ez Selley munkája, látszólag belementem; különben azt vettem ki az igazgatóból, hogy szeretné a dolgot ilyeténképp arangírozva látni; hát utóvégre belemegyek, annál előbb leszek kész, csak attól félek, hogy túlterhel a sok munka.”

[Ullerich Gyula, az iskolaigazgató]

1900. április 17. [részlet]:

„11-kor el Ullerich igazgatóhoz, megkaptam bizonyítványaim: 8 jó volt benne és pedig hittan, magyar, német nyelv, földrajz, történelem, írásbeli dolgozatok, természettan, könyvviteltan; elégséges: mértan, számtan, szabadkézi rajz, mértani rajz, természetrajz – hála Isten, elég szép bizonyítvány, örömmel mentem vele, az igazgató a haladásra biztatott, mit meg is teszek.”

A naplóíró Lowetinszky János József (és környezete) számára csak ifjúkorában lett világos, hogy - noha Pesten született - nem rendelkezik sem magyar állampolgársággal, sem fővárosi illetőséggel. Ennek oka az volt, hogy morvaországi származású, osztrák állampolgárságú apja pesti letelepedése után sem szerezte meg a fővárosi illetőséget, illetve a magyar honpolgárságot.

Korán megárvult hősünk 18 éves is elmúlt, mire több éves huzavona [részletesebben lád itt] után megállapították a budapesti és a morvaországi hatóságok, hogy walterschlagi illetőségűnek és osztrák állampolgárnak tekintendő, így a hároméves, szenvedésekkel teli sorkatonai szolgálatot is a helyileg illetékes 81. gyalogezrednél, Morvaországban kellett végeznie [a katonáskodás időszakából származó naplókat lásd innen kezdve].

Lowetinszky János József az 1890-es évek közepétől egyre aktívabban dolgozott azért, hogy megszerezze a munkahelyi véglegesítéséhez (kinevezéséhez) is szükséges magyar állampolgárságot. Ez végül 36 évesen, 1902-ben sikerült neki (sem a 175834/IV. 1902. számú fővárosi illetőségi bizonylat, sem a 100095/1902 B.M. számú magyar honossági oklevél nem maradt meg).

1902. október 10.:

Péntek. Honpolgári esküt letettem.

Reggel 7 után fel, toilette, felöltözve, siettem el Gazsihoz, az épp fürdött, megvártam, megpumpoltam 30 koronáig, azzal el; reggelizés, elküldtem az udvarost az órámért, dolgozgatás, az órát nem kaptam meg; ½ 10 után átmentem dr. Tatárhoz, ott vártam;

10-kor át a polgármesterhez, de az nem volt ott, 11-re lettünk rendelve; elhoztam a leveleket, rendeztem a naplómat, s 11-re át Matuska [Matuska Alajos] alpolgármesterhez, ott kisvártatva én és egy lovag – valami Seyfried – magyarul, s valami Seiberth [Seitl Engelbert] nevű gépész németül, tettük le a honpolgári esküt, Matuska kezet fogott velünk s üdvözölt bennünket mint új polgárokat, azután szétmentünk, ez volt az egész actus.

Visszamenet, tele a megye [a vármegyeházai hivatal] azzal, hogy Fülöp feljelentette Kertészt, Madarassyt, Bogdánt s Kaprinayt hanyagságért, s kérte elbocsájtásukat; no, ez vastag. Be is mentem nyomban a főügyészhez, s kértem, lépjen közbe, mit meg is ígért, a fiúk meg lementek az alispánhoz, ki megígérte, hogy ez egyszer eláll a büntetéstől, de óvja őket a jövőre nézve.

Dolgozgatás, Szilvay a közig. kiadó János által megkérdeztetett, hogy akarok-e dolgozni délután, bementem hozzá megköszönni az érdeklődést, s bejelenteni, hogy okvetlen jövök.

2-kor el a fiúkkal, megyek az óráért, hát megkapom; a bitang udvaros meg azt hazudta, hogy már beküldték. Felmentem Madarassyhoz, s nénjének visszaadtam a tegnap kért 10 koronát, s bocsánatot kértem az alkalmatlankodásért.

[A pesti vármegyeháza épülete, Lowetinszky munkahelye.]

Innen haza, otthon vetkőzés, ruhatisztítás s elraktam a ruhát, elővettem a hétköznapit s végigvarrogattam (K), beszélgetés, Margit [a naplóíró kislánya] tanulgatott. Olvasgatás, vacsorálás, 9 tájt fekvés, nemsokára alvás.

Az idő komor hideg, az eső többször belekezdett, de nem esett soká, csak szemzett, igazi őszi nap volt.

A naplóíró Lowetinszky János József 1928 nyarán, több mint 62 évesen fürdött először a Balatonban. A háromnapos siófoki kiruccanást magányosan, felesége (Mari) nélkül vitte végbe. Az ingyen szállást annak köszönhette, hogy két évvel korábban - mint a Budapest Székesfővárosi Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestület jegyzője - annak ellenére kiadta Balla Józsefnek a munkakönyvét, hogy a segédi vizsgán megbuktatta a bizottság. A hálás szülők siófoki panziójukban tejben-vajban fürösztötték hősünket, aki rövid balatoni nyaralása során nemcsak vígan lubickolhatott a magyar tengerben, de a strandon alaposan megszemlélhette a női fürdőruhákat is.

1928.07.19.:

Először fürdök a Balatonban. Csütörtök.

Nyugtalanul töltött éjszaka után ½ 6-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, reggelizés, felöltözve, 7-kor rövidesen búcsút vettem Maritól és villamoson át Budára a déli vasúthoz [a Déli pályaudvarra], és ott elhelyezkedtem a vonat siófoki kocsijában, 7.55-kor kirobogtunk, gyönyörködtem a Dunántúl áldott és szép cultúrájában.

Elénk tárult a velenczei tó az ő nádrengetegével, azután jöttek egymásután az állomások. Székesfehérvár az ősi koronázó és temetkezési város, utána az ismert balatoni üdülőtelepek teli hanczúrozó néppel. Valami Baum nevezetű szerelővel diskurálgattunk.

10.40-kor érkeztünk Siófokra, ahol Balla József már várt reám, üdvözlések, elvezetett a már Veszprém vármegyében lévő és Kiliti községhez tartozó Sió sor 4. sz. a. levő pansiójukba; egy emeletes, eléggé impozáns, hűs, árnyas kerttel bíró ház a Sió partján.

Bemutatott szüleinek, bort és ásványvizet hozott, ami felüdített, megbeszéltük a dolgát. 2 tájt a vendégek gyülekeztek, ebédelés, hatalmasan és jóízűen borozgatva szép csendesen. 3 után leheveredtem az I. emelet 14. számú szobámban és aludtam kissé, kicsomagolva a holmimat.

5-kor felkerekedtünk Ballával és elmentünk a nagy strandra. A község kedves benyomást tesz, ápolt, öntözött, jó, karbantartott utak, sok-sok fa, virág, kert; nagyszámú, főként fővárosi nép mindenféle lehetetlen szabású és színű fürdőtoilettekben, úgy a hím- mint a nőnemű; kacsáznak, vihánczolnak, trécselnek az utakon.

Levetkőzve és felvéve a fürdőtricót, nekimentünk az öreg Balatonnak; vize kellemes, langyos, a homokja bársonyos, jó pár száz méterre mentünk befelé és még csak hasig ért a víz, de rövidesen elkezdtek a habok tarajosodni; nem tudom, örömében-e, bánatában-e, hogy meglátott, elkezdett a Balaton – amint a nótába [Hullámzó Balaton tetején] is írva vagyon – „hullámzani”, és mondhatom, respectabilis energiát mozgatott meg tiszteletemre, úgy, hogy alig bírtam megállani, és görgetett ide-oda mint egy hordót; de nagy élvezet volt, és felfrissített, de egyben ki is fárasztott.

A nap búcsúzóban volt, mikor kijöttünk, áldozó vérvörös sugarai végigragyogtak a magyar tengeren, mintegy nyájas biztatásul nekünk, szegény magyaroknak, hogy van nem csak régi dicsőség, de van és lesz még fényben részünk. Tihany, Csobáncz és a többi regényes emlékek tárháza a túlsópart kéklő hegyein jelezte a múltat.

Felöltözve, a sétányon mentünk haza, amely el volt lepve pihenő, üdülő s andalgó néppel, persze zömében pesti semita [zsidó], és csodálatos, a hajdan híres szép zsidó nőknek és leányoknak nyoma sem volt, úgy látszik, a nagy vérkeveredésben ez a faj is degenerálódott; hja! nichts auf dieser Welt is Ewig, selbst der schönste Jude wird schäbig ['semmi sem örök ezen a világon, még a legszebb zsidó is kopottá válik'].

Megnéztük a Sió zsilipjeit, harsogva, zúgva, nagy erővel törtetett a Balaton felesleges vize a zöldes-kékes, csendes Sió medrébe, hogy még egy méteres esésen túlküzdve magát szép nyugodtan és csendesen keresse meg útját atyjához, az ősz Dunához.

Hazatérve vacsorázás, túlbőségesen borozgatás, persze nagyrészt csak magam iszogattam a hegy levét, amely aranysárga és tűrhető zamatú volt.

Az öreg Balláék 21 évvel ezelőtt vették meg az ingatlant és azóta fejlesztették elég tekintélyes pensióvá, van vagy húsz szobájuk, amelyek nagy része el van foglalva, bejáró étkező vendégek is vannak, circa 50-60 ember étkezik náluk.

11-kor fekvés s alvás.

Az idő szép, derült, meleg, kissé szeles. Reggel 17 f, du. 2-kor 22 f, esti 11-kor 18 f volt.

1928.07.20.:

Reggel 8-kor ébredtem, heverés, olvasgatás, 9 után fel, rövidesen toilette, felsőtestteli gyakorlatok, reggelizés, azután szedelődzködtünk és Balla kis unokanővérét, Sávoly Juczit magunkkal víve, el a strandra, átöltözködve, elnéztem az ott zsibongó tömeget, a nők czigarettázva henyéltek az ostoba jazzband curmusik körül, férfi kevés, a gyermekek homokvárakat építve, a vízben nagy labdákat kergetve lubiczkoltak.

A víz hideg volt, s így csak lassan, lépésről-lépésre mentem, amíg a test teljesen le nem hűlt. Balláék csakhamar kimentek, mert a kis Juczika fázott. Én megbarátkoztam a vízzel, vígan lubiczkoltam, elővettem úszási tudományomat, amelyet még meglehetősen bírok, ugyancsak kitempóztam magam. Egynehány vitorlás siklott fel s alá, s nehány ladikon erőltették izmaikat, a petyhüdteket, a pesti boltok czingár sportemberei.

Itt-ott kívánatos idomok villannak elő a többé-kevésbé indiscrét női fürdőruhák alól, de valami különös izgató hatású alig volt. Legnagyobb része ugyancsak elhájasodott Hebron rózsája ['zsidó nő'], akiktől legfeljebb a az öreg Balaton hízott, de férfi szem nem.

Legnagyobb passióm a fövényben tellett, amelybe nyakig ástam magam és dörzsöltem vele magamat; hm! nem valami avatisticus ösztön ez valamelyik keverődzött disznó ősünktől? szent Darwin a megmondhatója. Kitombolva magam, ami felüdített s kifárasztott, 1 óra tájt kimentem.

Felöltözve, elmentünk haza. 2 után ebédelés, jó étvággyal. Balláék ugyancsak kitesznek magukért, odahaza fele ennyit sem eszem, a bor is ízlett, de különösen van egy kútjuk az udvarban, melynek vize vetekedik a Sváb hegyi Disznófej vizével. Elbeszélgettünk, 4 tájott lepihentem kissé.

7-kor fel s elmentem szétnézni a községben; kimentem az állomásra és feladtam az este megírt levelezőlapokat, azután szétnéztem a községben. Van egy egyszerű, de nemes stylű hősök emléke. A piaczot egy nagy víztorony ékteleníti el; a járdái elég jó karban és tisztán tartva; földszintes, polgárias, kedves házak nagy kertekkel, itt-ott egy ódon, zöld zsalugáteres cúria zárkózik el mogorván az épülő villák elől. Villanyvilágításuk van, melynek áramát a Balatonban fektetett cabeleken vezetik át Asszonyfáról, holott felhasználhatnák e czélra a zsilip vízi energiáját is. Kedvesen és idegzsongítóan csendült fel az „Angelus”, s reáborította lassan-lassan az est fekete szárnyait a kies tájra.

Vacsorálás, beszélgetés, borozgatás. Az esti gyorsvonattal megérkezett Balla veje, Sávoly mérnök feleségével, a kis Juczika anyjával, egy igazi racc [?] zsidó szépség, üde, keleti vágású és tűző, fekete szemekkel, picziny szájjal, igen kedves jelenség, azokkal eltöltöttük az időt éjfélig. Azután fel [a szobába] s fekvés.

Az idő de. borult, du. derült. Reggel 16 f, d.u. 2-kor 22 f, éjfélkor 17 f volt.

1928.07.21.:

Aludni nem bírtam, elkezdett villámlani. Kísérteties fakó fényhullámok világították meg perczekre a vad sötét éjszakát. Nyomukban egy óriási orchestrum félelmetes dübörgése, robaja hangzott, félelm[et]es, de szép látvány volt. 1-kor megnyíltak az ég csatornái, s zuhogott a jó langyos eső, mintha dézsákból öntötték volna; a végét nem vártam be, békésen elaludtam.

9-kor ébredve, heverés, olvasgatás, toilette, 11-kor reggelizés, azután elmentem megnézni a templomot; szép román stylű, kissé tömpe tornyú templom. Sajátságos ez az előszeretett a Batthyányiaknak a román stylus iránt, ami még templomot láttam az uradalmaikon, mind ebben a stylusban van építve. Belül egyszerű, de csinos, két stylszerű oszlopos oldalhajóval, két nem igen sikerült frescójuk is van. Megkapta figyelmemet a fehér keresztes gyászlepellel beborított Szt. Mihály lova; ugyancsak régen láttam, azt hiszem, 18 éve, anyósom temetésén.

Innen kimentem a mólóra, kikerülve a szorgalmasan horgászókat, akik ujjongva rejtették el kétujjnyi zsákmányukat. A móló végén gyönyörködve néztem a terméskövek között vígan nyüzsgő ezernyi ezer apró halat, órákig tudtam volna gyönyörködni bennük. Egy motorcsónak kecsesen barázdálta a vizet. Nevettem egy vitorlást, szél hiányában nyolcz evezős lapátolt, hogy be bírja bugsírozni a Sió csendes vizébe.

Hazatérve olvasgatás, 2-kor ebédelés, a hívek [itt: a 'szállóvendégek'] a strandon voltak.

Érdekes nő ez a Sávolyné, vegetáriánus; az ebédje három vajban sült burgonya és vajjal elkészített répa, soha húst nem eszik, csak gyümölcsöt és tésztát, és amellett olyan mint a rózsa. Sávoly mérnök, a férje világlátott, nagy conceptiójú ember, igen jól eltársalogtunk.

4 után felmentem s becsomagoltam, kiosztottam a borravalókat; igen marasztaltak, s Marit hívták nagyon, majd meglátom; megköszöntem a vendéglátást s elbúcsúztam. Balla, a fiú [vagyis Balla József], kikísért a pályaudvarra s ½ 7-kor robogtam vissza.

Egy öreg nénike tartott szóval Kelenföldig, ahová 9-kor értünk; kiszálltam s villamoson mentem haza [a Thököly út 37. sz. alá], 10 előtt otthon voltam, hazavittem Marinak az útra adott két sonkás zsemlyét.

Feszélyezve éreztem magamat a túlságos vendégszeretet miatt, amelynek az az alapja, hogy a fiúnak [Balla Józsefnek] 1926-ban kiadtam a munkakönyvet, bár a segédi vizsgán a bizottság megbuktatta.

Otthon Mari nagy örömmel fogadott, referált a dolgairól; jobban be volt fogva, mintha itthon lettem volna. Ma például kitakarította teljesen a lakást, és tésztákat sütött Daloséknak, akik holnap Mária Magdolna napot tartanak, és erre összecsődítették az egész atyafiságot.

Elmondottam az élményeimet, kávézás, Mari megvacsorált. 11-kor fekvés (K), azután alvás.

Az idő reggel hatalmas, vihar, záporeső, napközben meg szép, derült meleg volt. Reggel 16 f, du. 2-kor 22 f, esti 11-kor 18 f volt.

A naplóíró Lowetinszky János József és felesége, Mari nemegyszer filmszínházakban is megfordultak. Az alábbiakban az 1930-as évekből négy sikerfilmet (a „Tarzan”, „A kereszt jele”, a „Rasputin, a nők démona”, valamint a „Cleopatra” című filmeket) nézhetünk együtt hősünkkel.

A bejegyzésekben szereplő budapesti Glória mozi (a későbbi Sport mozi) a Domonkos – ma Cházár András – utcában, a Thököly úti sarokhoz közel, a Domonkos templommal szemben működött (az épület helyén ma szálloda van); a mozgókép-színház néhány percre volt a naplóíró lakásától (Thököly út 37.).

1932.11.21.:

Éjfél tájt aludtam el, reggel ½ 8-kor ébredtem; heverés, olvasgatás, Mari odavolt tejért. ¾ 10-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Mari rendet csinált, szellőztetett, a csirkét babusgatta, nagy bolondja a baromfinak. Toilette, testgyakorlatok.

Mari a szobában fűtött be, ott forralta fel a tejet. Ahol csak lehet, ott takarékoskodunk. ½ 2-kor ebédelés rövidesen a maradékokból, elmosogattunk. Vetkőzés, fekvés (K), utána felöltöztünk, heverés, olvasgatás, alvás. Mari meg varrogatott. 5-kor fel, beszélgetés.

½ 7-kor csak úgy háziasan átmentünk a „Gloria” moziba, a 23-ik sor 6. és 7. sz., zsöllyében [a földszinti nézőtéren] foglaltunk helyet, és végignéztük a német „Tarzan” filmet. Azért érdeklődtem érte, mert vagy tíz éve a hasonczímű regényt nagy élvezettel olvastam. Hát abból csak egyes episódok vannak. Maga a darab egy eléggé sikerült szerelmi dráma, amely az őserdőben játszódik le nagyon valószínűtlenül. A felvételek azonban pompásak, különösen a majmok, az elefántok, az oroszlán, a párduczcal és trigisseli viadal. A viziló-vadászat, a krokodilusok.

Elszórakoztatott, de nem leltem benne valami nagy kedvemet, Mari sem. 9-kor vége lett, el, haza.

Mari befűtött, Sterr [a naplóíróék egyik albérlője] hozott egy kis disznótoros holmit, egy üveg mézet, négy birskörtét.

Naplórendezés, vacsorálás, olvasgatás. ½ 11-kor fekvés, nem bírtam elaludni.

Az idő borult, de. egy kis eső esett. Reggel fagypont, du. 2-kor 3 f, esti 10-kor 1 f volt.

1933.03.13.:

Nyugtalanul töltött éjszaka után megizzadva ébredtem ½ 8-kor; heverés, olvasgatás. Mari odavolt a tejért. ½ 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Mari rendet csinált, szellőztetés, toilette, testgyakorlatok. Mari az ebédet készítette. ¼ 1-kor ebédelés a maradékokból, elmosogattunk.

Mari felöltözött és elment a Királyfürdőbe, ahonnan ½ 7-re tért haza. Rossz napja volt, a tyúkszeme fájt, a gyomra szintén, még a sört sem kívánta meg, tetejébe még a villamos is majdnem elütötte. Alig ment el, jött Vargáné Mihálka Terus az alamuszi arczával, el is ment nyomban. Szeretném tudni, hogy miért pont a hétfői napot szemeli ki visitjeire. Nemsokára utána Novákné – Mari szabónője – állított be egy üzenettel. Heverés, olvasgatás, alvás.

4-kor fel, rendbe szedtem magam, és átmentem a „Gloria” moziszínházba, és megnéztem a híres angol filmet, az „Ave Caesart” [az amerikai film eredeti címe: The Sign of the Cross]. Izgató, pergő cselekményű dráma, Neró [meg]személyesítője kitűnő, Popeäé szintén, mimikájuk a lehető legkifejezéstelibb. Reális a Popäea híres szamártej-fürdője, látni a fejést, a császárnő fürdését a tejben.

[Poppaea híres fürdőjelenete 3:10-től a videón.]

Kitűnő az Arenában a gladiátorok bajvívása, az éhes oroszlánoknak az Arenába való rohanása és a keresztényekre való rohanása és marczangolása. Igen sikerült a cohorsok felvonulása és ide-oda nyargalása, ami szinte [szintén] élethűen sikerült. Annyira lekötötte a darab a figyelmemet, ismervén némileg a rómaiak életmódját, hogy belekábultam, mire ¾ 9-kor kijöttem.

Mari már befűtött, elpanaszolta élményeit, pont 89 klg a súlya. Farkas Jenő volt itt rövid ideig, azután ő is a moziba ment. Mari leheveredett, nem érezte jól magát.

Naplórendezés, kávézás, olvasgatás. A moziban a földszinti zsöllye 31-ik sorában jobbról a 3-ik székben ültem. Délelőtt a „Juvelit” [?] szipkám leesik a kőpadlóra és vége is volt nyomban. 10-kor fekvés, de aludni nem bírtam.

Az idő szép, derült, reggel ködös, deres. Reggel fagypont, du. 2-kor 9 f, esti 10-kor 4 f volt.

1933.10.10.:

Reggel 7-kor ébredtem, heverés, olvasgatás. 9-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Szellőztetés, Mari rendet csinált és elment bevásárolni. Ruha- és czipőtisztítás, toilette, testgyakorlatok, olvasgatás, elbeszélgettem Fülöppel [a naplóíróék egyik albérlőjével], aki úgy látszik, szeret pletykálni. Mari az ebédet készítette.

½ 12-kor ebédelés, Mari adott Fülöpnek is, mert ma nem küldtek neki. Elmosogattunk, heverés, olvasgatás, alvás. Mari fejet mosott és kimosott még néhány apróságot is. 6-kor fel, felöltöztem, hoztam pemetefű-czukorkát.

¾ 7-kor át a „Gloria” mozgó[ba], 21. sor 8-as helyére befészkelve magam, végignéztem a „Rasputin” filmet, amelynek a „Nők demona” a [al]czíme. A főszereplő, Veidt Conrad remekelt benne úgy alakításával mint masquirozásával, különösen ezt a parasztból lett csirkefogó szerzetet alakította művésziesen és élethűen.

Kitűnő volt a jelenet a beteg czáreviccsel, az orgia a felsőbb osztályokban és az alsó osztálybeli orgia. Kevésbé drámai és nem egész valószínű volt a Jussupov herczegnéli kivégzés. Érthetetlen, hogy valakire három lövést leadnak, még kivánszorog a lépcsőházba, ott is kap egy golyót, s letántorog a kapuig, és még ott is beledörrentenek egy végsőt. Sok érdekes van benne zeneileg is, és maga a felvétel kitűnő, tanulságos.

Az utána következő burlesque inkább untatott, mint szórakoztatott. ¾ 10-kor lett vége; annyit mondhatok, hogy többre becsülök egy tingli-tangli előadást eleven színészekkel, mint ezt a sok összelopkodott valószínűtlenséget. El, haza, ¼ 11-kor fekvés (K), utána alvás.

Az idő borult, de. esős, du. szeles. Reggel 12 f, du. 2-kor 15 f, esti 10-kor 12 f volt.

1935.01.02.:

Nyugtalan és rossz éjszakám volt. 9-kor ébredtem, heverés, olvasgatás. 11-kor fel, rendezkedés, reggelizés, elmosogattam az edényt. Elraktam a ruháimat, ékszereimet és a dohányokat, Mari meg elrakta a süteményeket és a czukorkákat. Szellőztetés, toilette, testgyakorlatok, ½ 3-kor rövidesen a maradékokból felöltöztünk [megebédeltünk].

¾ 4-kor jött Farkas, átmentünk a „Gloria” mozgóba [mozgókép-színházba], Farkasné jött, Kulutovicsék [?] is ott voltak, gratuláltam nekik. Színre került egy „Botrány Rómában” czímű burlesk és utána a „Cleopatra” cz. grand [nagyszerű] film.

Bámulatos ez a technika, óriási tudás kell a rendezéséhez. Élvezettel néztem a régi kor fegyverzetét, épületeit, ruháit, életüket. Milyen zsongás, nyüzsgés, a Kelet színes pompája kavarog a néző szeme előtt. Cleopatra [meg]személyesítője [Claudette Colbert] szép volt és jól is játszotta szerepét. De egy karcsú angol nő nem lehet jó megszemélyesítője a Kelet buja királynőjének, Cleopatárnak. Az actiumi ütközet jelenete nagyszerűen volt inscenálva [megjelenítve]. Belekábultam ebbe a tömegélménybe.

¾ 6-kor jöttünk ki, Farkasék reávettek bennünket, néznénk meg Tibi karácsonyfáját. Kelletlenül bár, de felczihelődtünk. Hát hatalmas egy fa, a fiú excellált [kitűnt] vele, felrakott 29 világítótestet, egy csomó viaszgyertyát, ő maga végezte a szerelést, szép munka volt. Vacsorával kínáltak, én ettem keveset és ittam egy kis bort.

Marinak rossz napja volt, elrontotta a gyomrát, otthon csak egy bögre theát ivott. 9-kor elbandukoltunk haza, mint két Lázár. Otthon befűtöttünk, vetkőzés, fekvés, mind a ketten nagyokat nyögtünk.

Az idő komisz, borult, nyirkos, csatakos, a hó is szilánkolt, de el is olvadt.

Délben befizettem a házbért és adtam két pengő újévpénzt. A másik portás is megkapta a magáét.

Reggel fagypont, du. 2-kor 3 f, esti 10-kor 2 f.

½ 1-ig kártyázás, azután bundára lefeküdve alvás ½ 5-ig, amikor is Fülöp lármájára ébredtem fel, ki ugyancsak bizgatta a bentlevőket, mert majdnem carambolt csináltak. Naplóírás. Rendezkedés, tisztolkodás. 8-kor felváltatva el Fülöphöz, onnan iskolába, az ¼ 10 utánig tartott, azután vártunk a pénzre 11-ig, ami elég disznóság, mert előbb a pályamunkásokat fizették ki, az öreg maga fizetett; haza, rendezkedés, tisztolkodás, ebédlés, a czipőt átküldtem Révészhez. Sanyi s Gyula ástak, egy egész gömbölyű épületre bukkantak s jó mélyen lenn voltak. Szunyókálás, 2-kor el Révészhez, kifizettem, onnan csavargőzösön át Pestre, D[una]partra, Schwarzcal beszélni, a pénzt akkorra ígérte, ha a behívást megkapta. Nagy megszólított a pénzéért, megfeleltem neki. Többekkel beszéltem. Ki a találkára, Eszti már várt reám, pénzt odaadtam neki, egy szép köves aranygyűrűt adott. Pénzt kapva el Wohlmuthoz, Sándornak is kifizettem adósságomat. Beszélgetés, olvasás, a kis Annuskát gusztáltam s a kicsike kezdi magát érezni, úgy mosolyog, talán azt gondolja magában: nini, ez a bácsi valamit akar. Ödön is odajött, fizettem neki is. 7 tájt el Petőfi térre, beszélgetés; Feri kihurczolkodott, Ödön meg Balassa utczában lakik. Franczi megint azt hajtja, hogy augusztusig lesz csak ott, a kölyöknek persze a munka nem tetszik. Bolyongás, fogkefét vettünk. Csavargőzösön át haza, vacsorázás, olvasás, fekvés, alvás.

Az előző bejegyzés: 1890.05.30.

Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, öltözés s át szolgálatba. A helyiségünket ki fogják meszelni, ennélfogva kinn maradtunk. Beszélgetés. Délután dartlizás, Hartmann itt volt, én meg nála. Később kijött Marer volt szolgálója (N. Mari), azzal beszélgettünk, aztán az erdőn át elkísértem őket, mert még egy asszony volt vele, a sűrűbb helyen leültettem az egyiket, s a másikat virágot szedni hívtam, kevés ellenkezés után megadta magát (K.). Rendezvous vasárnapra. Kikísértem őket s vissza, a bódét kitisztítottá tökéletesen, berakódtunk, egész csinos most; vacsorázás, az öreg ismét erre volt. Beszélgetés. Versicz fel lett Tóth nevezetű által váltva s holnap Ecksteinnal tesz szolgálatot, mert Matyó bevonult. Dartlizás. Az idő délelőtt igen szeles, délután azonban lecsöndesedett s pompás idő vált belőle, estére hűvös lett.

Az előző bejegyzés: 1890.05.29.
A következő bejegyzés: 1890.05.31.

Naplóírás. Gyönyörű langy, holdvilágos éj van, a hold hol elbújik, hol pedig ezüst fényben tűnik elő. Szemem vággyal fordul ős Buda hegyei felé, melyek ezüst színű ködben látszanak burkolva lenni. Lelkem a múlt fájó s édes emlékein időz, egész melanchólia szállja meg lelkemet, úgy szeretnék élni, de midőn proletár mivoltomat s a világ nyomorúságos kaszt szellemét látom, szinte megnyugvást lelek ama gondolatban, hogy meg is halhatok, csak egyszerre lenne minden előjáték nélkül ennek a drámának vége. Szundikálás, rendezkedés, tisztolkodás, 8-kor felváltatva, át, ruhát rendbeszedve s kikészítve, mosdás, reggelizés. Gyula s Sanyi ásni mentek, én meg lefeküdtem ½ 11-kor, alvás ½ 1-ig. Ödön is átjött, ebédlés. Öltözés, s át Pestre, előbb Sanyival kártya miatt összekocczantam, Gyulával a lakást N[agy] Fuvaros utczában megnézni, de csak aug. 1-ére [-től] volt kiadandó. Találkára sétálás, beszélgetés, pénzt kapva, Wohlmuthoz, Gyula is odament, a pén… én adtam neki. Weimann is ott volt, de leintett mára; a kis Annácskát fixíroztam, szinte nevetnem kellet, amint veszem észre, Wohlmutnét is bántja valami, rózsát kért tőlem. Rieker és Valszéky is ott voltak, az előbbi ma reggel a brucki eleggyel jött, kézzel-lábbal integetett. 7-kor el, Ödön elénk jött, Ferihez, de az nem volt honn, már nagyobbrészt be van mindenük csomagolva. Széchenyi tér felé, útközben Franczi mesélte jó dolgát, biztattam s intettem jóviselet[re] s kitartásra. 9 tájt, mielőbb ott régészeti diskurzust tartottunk vala, Ferihez, ott Ödön kötelezvényét Ferinek (25 frtról) aláírtuk, s tőle elbúcsúztunk. Propellán át, vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő reggel meleg, délben eső esett, s azután hűvösöcske volt estefelé.

Az előző bejegyzés: 1890.05.28.
A következő bejegyzés: 1890.05.30.

Reggel 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, elemózsiát becsomagolva, el. Szolgálatba. Ott a rákoscsabai s a múlt összeütközésekről folytattuk a détát [a beszélgetést], s felolvastam. Naplóírás. Ebédlés, Gyula kijött, azt állítja, talált valami lakás-félét. Ennivalót is adtam neki, meg pénzt kölcsön. Dartlizás, mutogatás. Hartmann eljött, beszélgetés, politizálás. Gyulát elkísértem az új kórházig, visszajövet majd eltévedtem az erdőben. Fülöpné is itt volt. Vacsorázás, olvasás, dartlizás. 10 óra tájt Marer kocsimester jelenetet rögtönzött Czibula váltóőrnél volt cselédjével [Nagy Mariskával], én is odamentem, s a kicsikét biztattam, Marer s neje nekimentek, szétválasztottam őket, Marer rendőrt hozatott, aki kissé hosszas huzavona után – miközben még Marert letromfoltam – a leányt le is tartoztatták [sic]. Beszélgetés, dartlizás. Az idő meglehetős volt, tikkasztó hőség uralkodott, egész délután be volt borulva, de esni nem esett.

Az előző bejegyzés: 1890.05.27.
A következő bejegyzés: 1890.05.29.

Vagy 3 óráig  dartliztunk, azután egyet nyújtózkodva, szundikáltunk. Naplóírás, rendezkedés, tisztolkodás. Tegnap Versic tegnap [sic] kis prelekcziót kapott Fülöptől s tőlem elbizakodottságáért. Reggelizés. Olvasása a rákoscsabai komédiának, szép história volt. 8-kor felváltatva, haza, útközben egy fráter a világ szeme láttára hevert egy leányon, meg se mozdult, ahogy mellette elmentem. Rendezgetés, tisztolkodás, kártyázás, ebédlés, kártyázás, 2-kor öltözés s át Pestre. Feriéknek Sanyi a koffert átvitte, Gyula is odaát volt, eljött velünk. Ki a találkára, Esztire vártam, el a temetőbe, a folyondár Eszti anyjának sírjánál igen szépen megfogamzott. Pénzt kapva, Wohlmuthoz, Weimann is ott volt. Rieker nem hozott bizonyos hírt a lakás miatt. Gyulának ismét kölcsön adtam. Olvasás, nevetgélés. Weimanné után, beszéltem vele, szorítottam, még egészen nem puhult meg, de azt hiszem, meg fog puhulni. Vissza, Gyulát lakáskereséssel megbíztam. Ferihez, ott kis ideig időzés után el, de ismét visszamentünk, vártunk Ferire, de miután sokáig nem nem jött, el a Széchényi térre, ott pár okos szót váltottunk a jövőre nézve, s belemerültünk a szoczializmusba. Hídon át haza, perorálás [beszélgetés], vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő nyomasztó meleg volt. Délután 2 óra tájt kissé esett az eső, de azután kellemes volt az idő.

Az előző bejegyzés: 1890.05.26.
A következő bejegyzés: 1890.05.28.

Pünkösd, hétfeje. Reggel 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés s át kényelmesen szolgálatba. Nediccssel pár szót váltva, ki, Ecksteinnal beszélgetés. Rákoscsabán nagy vonat-összeütközés történt, hallomás szerint 7 halott, más variátió szerint 30 halott s 7 személykocsi ütközött össze. Hartmannal is beszélgetés. Naplóírás. Dartlizás. ½ 1-kor az erdőbe, ebédlés, olvasás, alvás. 4-kor kerültem vissza. Dartlizás, beszélgetés, Fülöpné is itt volt. Vacsorázás, tej is. Ismét dartlizás, körülbelül 3 óráig.

Az előző bejegyzés: 1890.05.25.
A következő bejegyzés: 1890.05.27.

Pünkösd vasárnap. 2-ig dartlizás, Fülöpnek renkontrje [összetűzése] volt Versiczcel, elhatároztuk, hogy másképpen bánunk el vele. Fekvés, alvás. ¼ 6-kor fel, naplóírás, rendezkedés, tisztolkodás. 7-kor a temetőn át haza, nagy tisztolkodás, rendezkedés, át Pestre, borotválkozás, a lábam meglehetősen fájt. A szürke kalapot vettem [fel], Feriékhez,  Ödön rózsákat megvette, azt s a szekrénykét otthagytam. Ödönnel el Wohlmuthoz reggelizni, s onnan Verseny utczába Riekert keresni, azt megtalálva, vele s Rézivel perrorálva [beszélve] a lakás miatt, onnan vissza, még egy kicsit körülnéztünk. Annáékhoz, ott már ebédeltek, ebédlés, s azután beszélgetés. 2-kor el, Ferihez, onnan szekrényt s rózsákat véve, Feri[vel] s Ödönnel el, az előbbi egy tárczát (valószínűleg könnyű áron szerzette [sic] valahol) akart nekem eladni; várt, míg Esztivel végeztem, ki váratott magára, átadtam neki ajándékomat, sétálás, beszélgetés. Azután bement [lakásába], elemózsiát hozott, avval is megváratott a Szegényház-téren, pénzt kapva, el, Wohlmuthoz, Feri is. Olvasás, Valszéky szivarkával kínált meg. Kopcseket maczeráltam, Weimanné is ott volt, de a sógornője is, pár szót váltottunk vele, igen gyanúsan nézett néha reám, talán valaki beáztatott. ½ 7-kor el, Ödön is odajött Ferihez, ott beszélgetés, tudományos fejtegetés tréfálkozással vegyest. 9-kor el Petőfi térre, dúdolás, azután hajón át, animált hangulatban voltam. Vacsorálás, fekvés, alvás. Az idő igen szép s meleg volt, bár néha-néha beborult, de eső nem esett.

Az előző bejegyzés: 1890.05.24.
A következő bejegyzés: 1890.05.26.

Szombat (Eszti). Reggel 6-kor Jancsi felköltött, fel, rendezkedés, tisztolkodás,a czipőt elhozták, most nem szorított, sőt éppen jó volt. Nedics[csel] s Lankóval pár szót váltva, ki. A szolgálatba kezdek mindjobban belejönni. Naplóírás. Ma Esztinek névnapja van. Telephoníroztak, a besiettem, a pincze ajtaja nyitva volt, nem vevén észre, lezuhantam, úgy, hogy egyik lábamon maradtam függve, ugyancsak megrándult a lábam. Nagy tisztogatást végeztettünk. Ebédlés, olvasás, beszélgetés. Később kártyát szerezve,  dartlizás. Egy ellenőr majd meglepett mellette bennünket. Délben borra adtunk össze. Tejezés, politizálás, szocziális eszmék fejlesztése. Dartlizás. Az idő délelőtt igen meleg, délután borús, eső is esett kevés, volt mennydörgés is, de a várt nagyobb mennyiségű víz elmaradt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.23.
A következő bejegyzés: 1890.05.25.

1-kor lefeküdtem, ½ 5-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás. A pókot menagíroztattuk [etettük]. Naplóírás. Az öreg is itt volt, biztatott a vizsgák letételére. 8-kor felváltatva, ácsorgás, Orbán hivatalnokot felkértem, dispensálna [felmentene] az iskolától, az öreghez utasított, azt is kértem, nem engedte meg. Iskola ½ 9-től ¼ 10-ig. Sokat nevettünk benne. Alá[…]trabban haza, a czipőt elküldtem Révészhez, esti 8-ra lesz kész; rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés. Sanyi s Gyula ástak, csontokat s több más kevésbé (anyagilag) értékes dolgokat találtak. Ebédlés, durákozás. Ezek 2 után elmentek, vihar volt készülőben, de megelégedett kis eső[vel] s mennydörgéssel is. Franczit, ki ideát volt, Esztihez küldtem. Kártyázás a Hausknechtnáli saletliben. Franczi hozott pénz s ruhát is, meg 2 kalapot, egy szürkét s egy barnát, a szürke jól áll. 7 tájt be, az öregek összeczivódtak, hatalmas vacsora (hal-lé), Sanyi anyja panaszolta el baját. Jancsi is bejött, beszélgetés, később Graeffel is beszéltünk. A czipőt elküldték, de bezzeg szorítottak, visszaküldtem. Az öreg is hazajött, ½ 9-kor fekvés s alvás. Az idő délelőtt hatalmasan forró, délután borult, kevéssé esett is. Estefelé igen kellemes volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.22.
A következő bejegyzés: 1890.05.24.

Reggel ½ 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás; Sanyiék meszelnek; gyorsan öltözés s sietve el azon hiedelemben, hogy ½ 8 van, pedig csak ½ 7 volt. Neditsnél pihenő, beszélgetés, Hartmannál d[e]ttó. Szolgálatot átvettük, belomboztuk tornyunkat. Naplóírás. A szolgálatot vezetem magam, Fülöp felügyeletével. Politizálás. Hartmannal adomák elbeszélése. Ebédlés, kitűnő étvágyam volt. Egy pókkal van mulatságunk: legyeket fogdosunk neki s ő azokat megfogja; ez késő estéig is eltartott. Vasúti talányok megfejtése. Hascsikarásom volt. Vacsorázás, 1 ltr frissen fejt tejet s ér [sic] kenyeret vágtam be. Szolgálati utasításokban olvasás.

Az előző bejegyzés: 1890.05.21.
A következő bejegyzés: 1890.05.23.

¼ 1 után alvás. ¾ 5-kor fel. Naplóírás. Rendezkedés, tisztolkodás. 8-kor felváltatva, haza; Révészhez, megbeszélve a dolgot, be; Gyula is ott volt már, Jancsival controverse [összetűzés], megmondtam neki a véleményemet. Tisztolkodás, rendezkedés, reggelizés. Durákozás, de csakhamar abbahagytuk. Épp aludni akartam, jött Franczi, 3 frtot hozott. Ebédlés, a torkom megsértettem. Alvás, 2-kor fel, öltözés, Sanyi már elment. Át Pestre, Ferihez, megnéztem a ruhát, amelyet Franczi gyámjától kapott. Borszékyhez, azzal beszéltem s megköszöntem irántami [irántam való] jóindulatát, gratulált s kezet szorított velem. Wohlmuthoz, kávézás, olvasás, beszélgetés. Sándor is megjött. ½ 5-kor Gazsihoz, de az nem volt ott. Feriékhez, ott eltrécseltem. ¼ 6 után fel, Gazsi ott volt, kedélyes diskurzus, pénzt is adott. Wohlmuthoz, fagylaltozás. Dönczi 7-kor jött, Valszékyt meghecceltük. El, Ödön kihozta a kisszekrényt, igen csinosan csinálták meg, 1.20 [forintért]. Feriékhez, Franczi nem cserélhette be a ruháját. Feri hazajött, Rézi felment a háziasszonyhoz, s Ferinek negyedévpénzét (7 frt) kérte, adják meg, Feri ez ellen fellépett. Franczi meg, úgy látszik, truczra [sic] tette, ma másodszor már, hogy mást hoz, mint mondom. Összeszidtam. Feriék lassan hurczolkodnak a Kisfaludy utczába. 9-kor el, hídon át haza; Sanyival kezdünk megint kibékülni, beszélgetés, hazaérve, vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő gyönyörű volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.20.
A következő bejegyzés: 1890.05.22.

Reggel 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, s ¾ 7-kor szolgálatba kényelmesen lépegetve. Nedicsnél tartózkodás. A szolgálatot átvettük, s mint múltkor nagyjában vezetem. Naplóírás, olvasás. Ebédlés; beszélgetés. Vacsorázás. Fülöp neje is itt volt. Az idő igen szép volt, csak a hőség volt nagy. Este egyik vonat nekiment a kavicsosnak, szerencsére lassan, ennélfogva baj nem történt. Az ijedelemre az öreg is kijött.

Az előző bejegyzés: 1890.05.19.
A következő bejegyzés: 1890.05.21.

½ 1-kor fekvés, 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, naplóírás. 9-kor felváltatva, át. Dunaparton tegnap kisikamlott egy gép, segély-kocsi ment oda. Az erdőcskében egy idősb ember akasztotta fel magát. Gyula is odajött, rendezkedés, nagy tisztolkodás. Kártyázás, bablevesezés. Sanyival czivódás. ½ 2-kor el Gyulával Révészhez a czipő miatt, megbeszéltem. Át Pestre Ferihez, ott Ödönnel beszélve, borotválkozás, s ki a találkára, ott azzal fogadott [Eszti], hogy pénzt s Feri írását elveszítette; üsse bele az ördög a női észbe. Sétálás, pénzt kapva, Wohlmuthoz, ott olvasás, gusztálás, nevetés, mérges is voltam. 7-kor el, a fiúk már vártak, Ferihez, holnapra valót meghozatva, Petőfi térre, onnan a Széchenyi térre, Franczival jux [tréfa]. Lakást proposáltak, azt valószínűleg ki is veendem. 9-kor vissza, s azután gyalogosan át haza; a Sfanó leányok kinn álltak, Róza s a kicsike, aki igen csinos. Sanyinak a fejét hatalmasan megmostam a délbeni történtekért. Vacsorázás, fekvés, alvás. Jancsi, ki játszott Aristophonján [verklijén], bolondot játszik. Az idő gyönyörű szép, de igen meleg volt. Estére kellemes hűvösség váltotta azt fel.

Az előző bejegyzés: 1890.05.17.
A következő bejegyzés: 1890.05.20.

Reggel 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés. Át szolgálatba, Lőwyvel találkoztam, mesélte, hogy Alexi hogy gazdálkodik: 7 hivatalnokot s 19 altiszt-fölösleget jelentett be. Neditsnél pár szót váltva, ki. A szolgálatot Fülöp ellenőrzése mellett én vezettem. Benn voltam Homonnaynál, de az nem volt benn. Naplóírás. ½ 1-kor ebédelni az erdőbe, kényelembe helyeztem magam, evés, olvasás, szundikálás. Fülöp is odajött. ½ 3-kor vissza. Beszélgetés. Az erdő egész megtelt kirándulókkal, csak úgy harsogott az ének. Fülöpné kijött, tésztával kínáltak meg. Vezetése a könyveknek. Délután a főnök is künn volt, úgy látszott, tetszett neki, amit eddig végeztem, az általam írott menetrendet is megnézte. Az idő gyönyörű szép s igen meleg volt. Az akácznak bódító az illata.

Az előző bejegyzés: 1890.05.17.
A következő bejegyzés: 1890.05.19.

1 óra után feküdtem le, ½ 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás. 8-kor felváltatva, be az irodába Homonnayhoz a szolgálati táblázat megírása miatt. Iskola volt, Orbán nevezetű hivatalnok tartotta. Marchot is láttam. 9 után vége levén, haza, ott Gyula is volt. Jancsival Feri ügyében kis vitázás, a szolgálati táblázat kitöltése. Naplóírás, rendezkedés, tisztolkodás, ebédlés. Sanyinak a czifferblattja [arca] feldagadt. Tegnap az idő délelőtt borús, szeles, de délután s éjjel igen szép volt. Az akáczfa-erdőtől – mely most teljes virágzásban van – mámorító illat száll ki. Kártyázás, komolyabban összetűztünk Jancsival. Gyulával át Pestre, Sanyi otthon maradt. Ödönnel találkoztam. Találkára, Eszti várt, pénzt s fehérruhát átvéve, Wohlmuthoz, a kis Annácskát s a tamburás leánykát fixíroztam. Meglehetős heccünk volt. Olvasás, kávézás, 7 után el, Franczi várt reám. Ilkával találkoztam, pár szót váltottam vele. Ferihez, holnapi elemózsiát megvettem. Petőfi térre, vártam Ödönre 8-ig, de nem jött; vissza Ferihez, azzal conferáltunk a jövő felől. Ödön hazajött, a hajóig elkísért, a lakásügyét beszéltük meg. Át, Sanyi még fenn volt. Alvás. Az idő meglehetős szép volt, kissé meleg is.

Az előző bejegyzés: 1890.05.16.
A következő bejegyzés: 1890.05.14. (holnap)

Reggel 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés. Épp el akartam menni, jött Rézi, azzal megbeszélve a dolgot estére, átballagtam szolgálatba. Harangkészülék-javítás. Naplóírás. Tanulmányozás. ¼ 1-kor az erdőbe, ebédlés, olvasás, ½ 2-kor vissza, beszélgetés, menetrendírás. 7-kor Fülöppel megegyezve, az erdőn keresztül be lóvonaton, Ferihez, az instruálva, onnan a Petőfi térre, hol Rézi s Sanyi várt. Ferihez, Rézi is odajött, s megkezdődött a déta [beszéd], szerencsésen más kötelezvény kiállítását eszközöltem ki, azt megírva, vacsorázás, s azzal kaptam magam, s lóvonattal ki. Kiérve, beszélgetés, forgalmi utasításokból olvasgatás, kezdem a könyveket vezetni.

Az előző bejegyzés: 1890.05.15.
A következő bejegyzés: 1890.05.17.

Áldozó csütörtök. Reggel ½ 6-kor fel, naplóírás, rendezkedés, Marhavy felől beszélgettünk. Tisztolkodás, 8 után felváltatva, haza; tisztolkodás, borotválkozás, átöltözés, s Jancsi[val] [és] Sanyival át Pestre, kissé a Nagytemplom környékén tartózkodtunk, amely ünnepies díszben volt, ma szentelik fel. Egyetembe [az egyetemi templomba], s onnan kissé sétálva, Ferivel is beszéltünk, meg a szakácsnéval, akit bakafántos beszéddel tartottam jól. Haza, ebédlés, beszélgetés, s ½ 3-kor át, lóvonatra ülve ki a találkára, Eszti már várt reám. Pénzt kapva, bementem [hozzá], [Bendl] Feri nem volt honn (K.). Wohlmuthoz, ott hecc Kopcsek[kel], Valszékyvel, Gyula is ott volt, Weimann [is], a kis Annácska fixírozás[a], beszélgetés, 7-kor el a Petőfi térre, vártunk Rézire 8-ig, nem jött el. Franczi már ismét nem dolgozik, nem törődöm továbbá vele. A Rézi s Feri közti szerződést megírtam, igazán sajnálom ezeket a népeket, s ha lehet, segítek is rajtuk. Tanácskozás a helyzet könnyítésén. ½ 10 után át [Budára], haza; Ödönnel is beszéltem. Odaát [Budán] egy nőstény akadt a kezembe, azzal egész a Gellért-hegyi útig, rendezvoust adott. Haza, az öregek [Sanyi szülei] színházban voltak, ½ 12-kor jöttek haza, vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő reggel komiszul hűvös, szeles, körülbelül délig, habár engedett kissé, eső ke[zdett esni]. De azután, bár borult volt, meglehetős volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.14.
A következő bejegyzés: 1890.05.16. 

Reggel ½ 6-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, a czipőm jól megkenettem, öltözés, reggelizés, s 7-kor el, szép kényelmesen 8-ra átértem. Naplóírás. Fülöptől kapott szolgálati utasításokban tanulmányozás. Tegnap délután temették Stoczek tanárt [Stoczek Józsefet], a főrendi ház tagját, Vaskorona Rend vitézét, a tanuló ifjúság s tanári kar kíséretében. Menetrendet kezdtünk összeállítani, Jozes is eljött, beszélgetés, délben át az erdőbe, falatozás, heverés. ¼ 2-kor vissza, s nekiálltam a menetrendet megcsinálni, vagy kétszer elhibáztam, de aztán összehoztam végre ½ 7-re. Beszélgetés, olvasás, vacsorázás. 11 után fekvés, alvás. Az idő napközben is hűvös, estére azonban komiszul hideg szél fújt, ez az utolsó fagyos szent hozománya volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.13.
A következő bejegyzés: 1890.05.15.

¼ 1 tájt lefeküdtem s nyugtalanul bár, de ¾ 5-ig aludtam; fel, tisztolkodás, naplóírás. 8-kor felváltatva, beszélgetés  Hartmann felvigyázóval, s át Budára. Sanyi otthon volt, de átment [Pestre] a [Nemzeti] Múzeumba; Jancsinál a telep [?] engedélyezése miatt bizottság volt, itt nem engedik az üzlet folytatását. Rendezkedés, reggelizés, tisztolkodás, azután Jancsinak összeírási ívet kiállítottam, meg kérvényhez támpontjait. Borozás. 2 tájt csavargőzösön át, Ilkához, ahhoz nem mehettem be, mert volt nála valaki, ugyancsak szégyenlettem a dolgot, bolyongás. Esztire vártam, a zápor egy kapu alá zavart. Eszti az eső multával jött, pénzt kaptam, továbbit megbeszélve, el, Wohlmuthoz, Kopcsek is ott volt, meg egy ipsze [ipse], akivel szép heccünk volt. A kis Annát fixíroztam más egyébnek hiányában, csinos kicsike lesz egykor. Egy termetes darab kacsintgatott reám kimenve, nem beszélhettem vele. 7 után Petőfi térre, Franczi is odajött; panaszkodik állapota felett. Később Ödön is, az szinte [szintén], tegnap Feri nejével összeverekedett a szó szoros értelmében. Be Ferihez, különböző dolgokról beszélgetés, ¾ 10-kor át [Budára], haza; vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő reggel szép, de tikkasztó meleg, délben szélroham s zápor, újra kiderült, s 6 órakor ismét eső, azután kitisztult. Sanyi és Kopcsek tegnap a Tábor hegyen voltak.

Az előző bejegyzés: 1890.05.12.
A következő bejegyzés: 1890.05.14.

Hétfő. Reggel 5-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, s 6 után kaptam magam, vasúti hídon át szolgálatba. Útközben Löwyvel találkoztam, kit Engl nem akar szolgálatba beosztani. Jelentkezés az öregnél. A kőbányai őrtoronyba tett szolgálat-tétel miatt, kimenve, egy Ekstein nevezetű izraelita állomásfelvigyázó-gyakornokot találtam, kivel hamarosan megismerkedtem. Azt Fülöp kinevezett állomásfelvigyázó váltotta fel, ki most az én tanítóm leend; derék embernek látszik, beszélgettünk, füstöltünk, naplót írtam, délben a velem áthozott szalonnát fogyasztottam el. Tanulgatás. 8 órakor elmentem a Soroksári útra vacsorálni, 9-kor visszajöttem; szép kellemes nap, kissé szeles ugyan, de az est s éj igen szép volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.11.
A következő bejegyzés: 1890.05.13.

Vasárnap. Reggel 8 után fel, rendezkedés, nagy tisztolkodás, öltözés, Sanyival czivódás, naplóírás. Sanyi elment át Pestre, nem is várt reám. Jancsi neje tegnap megjött. Az idő tegnap igen meleg s változó, az est gyönyörű szép volt. Kártyázás, olvasás, ½ 2-kor ebédlés, hatalmas, 3 után el, csavargőzössel át, s lóvonatra felülve, siettem ki, Eszti épp jött, beszélgetés kis ideig, pénzt kapva, el; borotválkozás s Wohlmuthoz, kávézás, Kopcsek is ott volt, hecc. Weimann szinte [szintén]. Egy öregasszonnyal a dohányfüstölés miatt renkontrem [összetűzésem] volt. ½ 8-kor el, Ferihez, ott vagy 9-ig beszélgettünk, s elmentünk Petőfi térre, ¾ 10-kor haza, vacsorázás, fekvés, alvás. Az idő reggel borultas, de azután szép s igen meleg volt.

Az előző bejegyzés: 1890.05.10.
A következő bejegyzés: 1890.05.12.

Reggel 7 tájt fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, s át Pestre, Franczi gazdájához, az nem volt ott; Feriékhez, ott megírtam Rézinek s Valszékynek a levelet, s betérve Klierékhez, ott beszélgettünk jó ideig. Gyulát Scholznál 2-szer is néztem, de nem volt ott. Krachoz, beszéltem is vele, keddre kérte a szerződés megkötését. Lóvonatra felülve, ki a Vágóhídhoz, s fel Ferenczvárosba, ott a Főnöknél (Pellet) jelentkeztem, tisztességesen fogadott s az orvoshoz utasított. Dunapartra, ott Engl[lel] és Ürményivel beszélgettem. S többekkel, köztük Naggyal is. Schwarzcal beszéltem, megbukott a [altiszti] vizsgán. Feriékhez, Feri is otthon volt, ebédlés, s azután Ödönnel tervelgetőzve, lassan kisétáltunk Esztihez, hová ott beküldtem, az kijött pénzt s ruhát kihozva, el, ruhát Wohlmutnál hagytam, s mentem Dr. Cséryhez; igen derék ember, megvizsgált felületesen s a bizonylatot kiadta. Wohlmuthoz, Gyula is ott volt; ide előre helyezték a zenét [a zenekart], s azt is [azok közül is a] támburánsokat! Olyan vén banya gyülekezet volt itt, hogy még nem fogok ide járni ezentúl sokat. 6-kor el, Gyulával sétálás, Sándort Fürdő utczában találva, otthagytam őket, s Wohlmuthoz a ruhámért, melyet otthagytam; útközben  Ilkával találkoztam, ki haragudott. Petőfi téren várás, fiúk is ott voltak, Sanyi is jött, ¼ 20 [sic!] után haza, evés, fekvés, alvás.

Az előző bejegyzés: 1890.05.09.
A következő bejegyzés: 1890.05.11. (holnap)

Reggel 9-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, naplóírás, reggelizés, öltözés, olvasás, kártyázás; Tegnap Valszékytől két pénzt vettem. A lányoknak megfizettem kamatostul adósságomat. Ebédlés, májat, ugyancsak sós volt. Onnan át Pestre s be Wohlmuthoz, ott meglepetésemre Gyulát [találtam], beszélgetés s nekiálltunk sörözni. Ferinél is voltam kis ideig. Jancsinak a gyűrűjét 5 frtra becsaptam [zálogba]. Iddogálás. ½ 8-kor Jancsi is jött. ¾ 8-kor el, vacsorázás, s azután a Herzfeld-féle Orpheumba, ott pityizálás [iszogatás], s 12-ig ott voltunk, meglehetősen mulattunk. Hídon át, vacsorázás, fekvés, alvás. Sanyi nem jött haza.

Az előző bejegyzés: 1890.05.08.
A következő bejegyzés: 1890.05.10.

Reggel 7-kor fel, rendezkedés, naplóírás, tisztolkodás, reggelizés, öltözés, s át Pestre, borotválkozás, s ki az Üzletvezetőséghez. Ott megkaptam végre az okmányt felvételemet illetőleg., mely 1.20 [forint] napidíj[ra] és Bpest Ferenczvárosra szól. Szegényháztérre, Eszti kisvártatva kijött. Beszélgetés, pénzt kapva, vissza az Üzletvezetőséghez, Góthoz, annak megköszönve pártolását s továbbra is azt kikérve, igen szívélyesen fogadott. Herkovicshez is, onnan fel Preyerhez, az nagyon jól fogadott, mindent átolvasott, a jövőre biztatott, hogy még összekerülünk, s ha szükségem van, jöjjek fel hozzá, igen szívélyesen búcsúztunk el. Zsifkovitshez, az is pár buzdító szót mondott. Terézvárosi postára, Szentes ügyében reklamálás, be Feriékhez, ott 1-ig voltam, azután Franczival a nyomdájába, ott a faktorral beszéltem, igen kedves ember. Annáékhoz, ott nagybátyámmal majdnem összevesztem az okmány miatt. Ebédlés, s el Borszékyhez, de az Bécsbe utazott. Wohlmuthoz, olvasás, beszélgetés; Weimann is ott volt. ¾ 5-kor Gazsihoz, beszélgetés, s azzal el, vissza, Szentes jó későn jött, 1 frtot adott. Ferihez, ott konferálás, Sanyi is odajött; miután nagy vihar volt támadófélben, hazasiettünk. Beszélgetés, esett az eső, vacsorázás, beszélgetés. Ferinél Pista is ott volt, s azt a dolgot kezdte szellőztetni, amit mi már bevégeztünk, képzelhetni azt az érzést, ami ezeknek lehet, Feri egész phlegmatice beszélt róla. Szememet, mely ismét dagad, bekenve, fekvés, alvás, ki voltam fáradva. Az idő egész nap szeles, változó volt, este 7 után hatalmas felhők tornyosultak, minden jel viharra mutatott, a Dunán a csavargőzössel csak úgy labdáztak a hullámok, s később hatalmas zápor is lett belőle. Délután Sanyinál is voltam.

Az előző bejegyzés: 1890.05.07.
A következő bejegyzés: 1890.05.09.