1917 szeptemberében a naplóíró Lowetinszky János József életében először leutazott Szegedre. Az alábbi naplóbejegyzések a kalandos le- és visszautat, valamint a másfél napos városnézést örökítik meg.
1917. szeptember 10.:
Leutazom Szegedre.
Reggel 5-kor fel, rendezkedés, Márton atyja nem jött meg; toilette, testgyakorlatok, felöltözve, reggelizés, aztán összeszedve az útravalót, elmentem a 46-os [számú villamos-] kocsival [a] nyugati pályaudvarra, s az 1 órai késéssel induló temesvári vonattal döczögtünk ki.
A vonat zsúfolva volt kofákkal, Albertirsáig kellett állnom, ott megritkult az utasok tömege, és leülhettem olvasgatni. Kiskunfélegyháza [vasútállomásnál] a sok kászálódó kofa kurva közül az egyik kosarával az orromról verte le a csíptetőmet, s keresztülment rajta a beszálló nép, a bal üvegje kitörött, bosszantott a dolog.
Kecskemétnél a magammal hozottakból jóízűen megebédeltem, megkínálva abból 2 apróságot, akik bevonuló apjukat keservesen siratták.
2 órára értünk Szegedre, a híres tiszamenti metropolisba;
nyüzsgés-mozgás a pályaudvaron, de Pált nem láttam, így nekivágtam az útnak; villamosra ültem, azzal elmentem a Széchenyi térig, ott vártam az átszállásra, várakozás alatt kezdettünk barátkozni egy fekete szemű czigányos szépséggel, még rendezvoust is adott a kedves.
A villamossal túlmentem a Maros utczán a felsővárosi ligetig, onnan ismét vissza, a Maros utczánál leszálltam, meg is találtam nyomban Pál tanyáját, akit kihívtak, meg volt lepve, azt állítja, levelemet nem kapta meg.
Beszélgetés, leverve az út porát, bevéve ½ liter bort, útnak indultam, a nem volt[tá], hanem lesszé vált Szegedet megtekinteni.
Szép, asphaltos, tágas, fákkal szegélyezett utczák, csinos házakkal, melyekben az tetszik legjobban, hogy alig 1-2 darab 3 emeletes volt közte, nagyjában földszintes és emeletes házak.
A Széchenyi tér impozáns és fasoraival kellemes korzó út, a parkjait Deák, Tisza Lajos, Széchenyi István, a most szokásos vas vitéz, mi felséges urunk II. Rákóczy Ferencz lovas szobra és Vásárhelyi, a híres mérnök szobrai díszítenek, az utóbbi különösen sikerült alkotás.
A városháza szép épület lampa[...] szerű tornyával, amely azonban egy csepp graciózitást sem mutat.
Átballagtam a Tisza-hídon át Új Szegedre, amely amolyan kiránduló- és szórakozóhely.
Hát az öreg Tiszát hatalmasabbnak képzeltem az ő girbe-gurba ágyában, bizony őszőkesége igen alacsony volt, hátán egy pár uszodával, sandolinozó [csónakázó] fiatalsággal, egy csomó tutajjal, a vasúti hídon éppen robogott be egy vonat, így a tájkép igen szép, kedves, intim.
Visszaballagtam Pálhoz, aki felkészülődött, megízleltette velem a vacsoráját, barna lisztből készült túrós metéltet.
Felöltözve, elmentünk a Korona utczába, ahol Pál mostani duennája [itt: szeretője], Gambik Mariska szolgál, azt jövetelemről értesítendő egy korcsmában vártam, 2 korsó sört bevéve, Pál is, amelyeket én fizettem ki; innen elmentünk egy vendéglőbe bevárandó az asszonyt és Pál szakaszvezető társát, Liszt Károlyt, egy wieni embert, hivatalnok a polgári életben, amolyan komolyan német ember.
Elbeszélgettünk mindenféléről, közben megvacsorálva, kitűnő halpaprikás volt, amelyre a bor szépen csúszott. Megjött az asszony is, bemutatkozások, beszélgetés, vettem neki néhány szál rózsát, ami láthatólag jó benyomást gyakorolt; úgy látszik, ezeknek a háború bevált, alig egy hónapja tett be Pál [a takarékba] 800 koronát, most meg ide adott 410 koronát, hogy vegyek számára 4 vöröskereszt sorsjegyet, s 200 koronát tennék be a takarékba, ezenfelül a 20 koronások csak úgy repkednek, nagyobb üzletekről beszél, amelyeket lebonyolított, de hogy milyenek, arról nem beszél.
Délután megmutatta a train-depot raktárát, amelyet kezelnek, s melynek főnöke Goldmarch főhadnagy, egy budapesti kalapgyáros; hát rengeteg, ami it fel van halmozva, pokróczok, lánczok, patkók, patkószegek, muti-nyergek, vánkosok, kézműves szerelvények és az Isten tudja, micsoda még, de rengeteg tömegekben, t.i. az útra induló train-oszlopok itt lesznek á-tól zett-ig mindennel felszerelve, képzelem, milyen grand lopások mehetnek itt végbe, rokkant és idős kézműves katonák czihelődnek a napot lopva, Pál és Liszt felügyelnek rájok.
Megvacsorálva is, Liszt megérkezte után átmentünk Bohn vendéglőjébe, ahol megittunk 3 liter pankotai bort, amely igen kellemes ízű, emlékeztet a tokaji borra, persze nem az aszúra, de igen ízlett, a fizetést Pál vállalta gavallérosan magára, bár részemet ki akartam venni belőle.
11-kor záróra volt, bementünk még 2 helyre, de úgy látszik, a rendőrség nem tréfál, mert sehol sem adtak semmit, s így elballagtunk haza.
Pál az ő ágyát készített el, ő meg elment az asszonyával; felvés, s nemsokára alvás, igen el voltam fáradva.
Az idő szép, derült, meleg; reggel ködös; reggel 13 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 10-kor 15 f.
1917. szeptember 11.:
Reggel 5-kor fel, kissé kényelmetlen volt a rövid katonaágy; toilette, Pál kávét hozott, rendbe szedve magamat, reggelizés, s 6-kor elindultam várost nézni;
szét is néztem keresztül-kasul, szegénységről itt még nem igen lehet szó, a piaczokon gyümölcs különösen sok volt és szép, baromfi, tej, túró, tejfel, csak hús volt kevés; szebbnél szebb paloták, szép középületek, csinos, most kissé elhanyagolt parkok, benne szobrok, a tegnapiakon kívül még Kossuth Lajos gyönyörű szobrát, Erzsébet királynéét szintén, csinos; Dugovics- […], Rapaics-, Markovics-, Dankó Pista- - igen szép -, Klauzál-, honvéd -szobrokat láttam.
Elmentem a Mars térre, körüljártam a híres Csillag-börtönt, amely 1883 óta modern köntösbe van bújtatva, megszemléltem a szép stylú Rochus templomot, be is mentem elvégezni ájtatosságomat,
azután kiballagtam a Rochusi pályaudvarra, az úton van a közkórház, gáz- és dohánygyár, az út fene hosszú és nem valami beépített, a városi fürdő is igen szép, de szénhiány miatt nem működik;
azután visszatértem a városba, felkerestem az öreg Szegedet, a belvárost, bementem az ósdi belvárosi plébánia-templomba, amely igen elhagyatott, de mögötte már épül a háborútól félbeszakítva az új fogadalmi templom, a templomban egy baihazai Baics síremlékre bukkantam a XVIII. századból.
Tudja fene, az öreg belváros az ő girbe-gurba utczáival, régi cúriáival jobban tetszett, mint a modern Szeged az ő széles körutaival; elbámultam a valóban monumentális zsidó zsinagógán, látszik, hogy nem snorerek ['koldusok'; jiddis] szipolyozták ki a környéket;
gyönyörű épület a közművelődési palota, érdekes a Tisza partján a régi szegedi vár rommaradványa, amelyben annak idején Szegedinacz Pero is volt úr, most egy vendéglő húzta meg magát benne;
gyönyörű a református templom, régi barokk stylú a felsővárosi templom, és az éles, kelepelő hangú harangos szerb templom, míg felségesen búgott le esti 9-kor valamelyik templom gyönyörű hangja;
a vize a városnak nagyszerű, egészséges arthézi, csak az a baja, hogy langyos. Közkutak bőven vannak, van monumentális nagy kaszárnya is, melynek gyakorlótere a híres Mars mező, amazhoz viszonyítva kissé;
igen patriarchikus dolog, hogy a malacok városszerte vígan versenyeznek a villamosokkal, persze kivéve a centrumot;
az összbenyomás igen jó, úton-útfélen Szeged szab. kir. város farkasos czímere; alaposan kifáradtam, míg végigjártam. Meg kell még említenem a szép városi színházat.
A városban pezsgő élet, elegáns üzletek, jó paprikás illat, s ami fő, sok-sok fa utczákszerte, s park parkra, ami kellemes benyomást tesz; szép jövője van ennek a városnak, s segítse is Isten, történelmünkben igen nagy szerepet játszik.
A villanyosok piszkosak, elég gyorsak, praktikusságra vall, hogy a podgyász után is szednek vitelbért.
Asszony és leány nagy számmal, s gyönyörű keveréke a fajmagyarnak a török[kel], rácz[cal] és oláhhal, kaczkiás perzselő szemű, de jó pergő nyelvű menyecskék kontyosan, hátrakötött hajjal, de tisztességtudó és udvarias apraja és nagyja.
Megunva a bolyongást, ½ 11-re visszamentem Pálhoz, s azzal együtt el az altiszti menageba [itt: étkezdébe], ahol egy tányér húslevest, egy tenyérnyi marhahúst s egy tányér nem valami jóízű, de tűrhető burgonyafőzeléket kaptunk, amit bevéve, elöblítettük egy kis borral, azután vissza a depotba, Pál lefeküdt, én megírtam a levelezőlapokat, s fel is adtam őket, megfejeltem az ebédet egy kis maradék süteménnyel, megosztva azt egy öreg népfelkelővel, aki vágyakozva nézett arra, gyümölcsözés, azután jó 2 órai pihenő, elheverészve, zaklattatva a legyektől.
3-kor fel, rendbe szedtem magamat s elmentem a Tiszahídi piaczra szemlélődni, hideg tekintetű, nehéz ruhákban levő sváb asszonyok, tüzes, de szomorú szemű, rikító salaváris [buggyos nadrágú] rácz asszonyok, kaczkiás szögedi menyecskék, sajnos fölös számú zsidósággal saturálva [itt: kb. keveredve] nyüzsgött a kocsik között, melyeken óriási tömegű és különböző nemű gyümölcs- és zöldségféle halmozódott; baromfi, burgonya, káposzta, a vásár komoly csendben folyt le, szétnéztem, kissé cserkészve;
villamoson el Pálhoz, aki már készülődött, vacsorálás: jó csomó mákos tészta; Pál idegesen izgett-mozgott, mert nem tudok csomagolni, azután elmentünk Bohnhoz, ahol Liszt már sörözött, bevettem 2 korsó sört, beesteledvén, visszamentünk és az előre elkészített [... ] [csomagokat] kivittük a Tisza-pályaudvarra, és villamoson visszajöttünk a tegnapi vendéglőbe, megelőzőleg vettem Marinak ½ liter pankotait [pankotai bort], hogy ő is ismerje meg az ízét.
Érdekkel olvastuk az „Est” mai számában [egy] Fazekas alispánunkat dorongoló czikket.
Valami Mikély nevű fogtechnikus szegődött hozzánk, amolyan kedélyes nagyzoló rácz ember, aki elvezetett a tűzoltólaktanyával szemben levő László-féle vendéglőbe,
ahol megittunk 1 liter kitűnő, zöld színű bort, hallgatva a czigány jó zenéjét, egyáltalán a vendéglőkben mindenütt czigány zene szól; elég bőség van, kenyeret jegy nélkül is lehet kapni, a bor elég jó, s a háborús viszonyokhoz mérten olcsó, pl. a kitűnő pankotai literje 6 korona.
Záróra lévén, fizettünk, s Pállal megbeszélve dolgainkat, kiballagtunk a pályaudvara, kivettük a ruhatárban elhelyezve volt csomagokat, s felvittük őket a peronra. Megváltottam a nyüzsgő tömegben a jegyet is.
Az idő szép derült, meleg; reggel 12 f, d.u. 2-kor 2 f, esti 11-kor 16 f.
1917. szeptember 12.:
Elhelyezkedve a peronon, beszélgetés lásd mon amours [cirill betűkkel írva], azután beállított a vonat, nagy tusakodás után fel bírtam jutni egy kocsiba, elhelyezve az elosztónál magam és holmimat, Páltól rövid üdvözlettel búcsúzva; a nép tolongott, a kocsik zsúfoltságig megteltek, s mégsem fért fel mindje; jó ½ órai késéssel indultunk, el is bóbiskoltam, ahogy tudtam, rendreutasítva a muszka foglyokat.
Nagykőrösön beszáll egy néni, felcihelődik nagy keservesen, Czegléden leszáll, a csomagja nem fért ki az ajtón, végre nagy erőfeszítéssel kitolják, de akkor a csomagban levő, babot tartalmazó zsák kiszakadt, s ömlött belőle a finom fehér bab; sohasem felejtem el a nénémasszony hosszú kun képét, amikkor a vonat előtte a most igen drága babbal eldefilált [elhaladt], én sem voltam rest, s összeszedtem vagy 4 kilóra való babot, szedettem egy katonával s a muszkákkal is, ezekét eladattam 3 koronáért, nekik adva a pénzt, aminek megörültek;
beérkeztünk [Budapestre], Városligetnél leszálltam, s a 65-ös kocsin hazacihelődtem a nagy súllyal.
Otthon vetkőzés, beszélgetés, ruhatisztítás, theázás, azután kicsomagoltunk; Pál kitett magáért, 2 esőköpenyre valót küldött, egy csomó abrakostarisznyát vászonból, kefét, lóvakarót, ökörlánczot, szekerczéket, de bőrt azt elfelejtett tenni, pedig az kellett volna leginkább, szóval nagy volt a vásárfia; egy gyönyörű, régi, gyapjú, téli katonapokróczot is elhoztam, melyet Pál majd elvitet.
Vetkőzés, fekvés (K. a l.m.f. [Kéj a legmagasabb fokon]), azután alvás.
1-kor fel, beszélgetés, Mari [a naplóíró felesége] elment a vöröskereszt-sorsjegyek miatt Nagyékhoz. Toilette, beszélgettem a fiúkkal [a lakásban lakó albérlő diákokkal], Kukla tegnap rosszul lett a mensától, nálunk akar kosztolni, nehéz feladat mai napság.
Mari megérkeztével ebédlés, azután elszámoltunk; szilvaíz is lett némi befőzve, és uborka eltéve, szóval igaz hogy nagy a jövedelem, de nagy is a gond és a strapa, de meg van a látszata.
Nagy Gizi volt itt, átadtunk neki sorsjegy-vételre 416 koronát [sic] és Pál [takarék]könyvére 200 koronát.
Martin Jankó is panaszkodik a mensa kosztjának rossz voltára, de hát mit adhatnak ma 80 fillérért?
Szőlőzés, ezt Jokkelné hozta a szőlejükből. Mari a fiúkkal trécselt, ez a Kukla amolyan utolsó gyermek és kákabélű szegény.
9 után fekvés (K. á r. [Kéj á retro]), azután alvás. Hát, ha tekintetbe vesszük, hogy én 52, Mari 44 éves, s elolvassuk a mai nap eseményeit, bizony még elég legények vagyunk mi a talpainkon.
Az idő szép, derült; éjjel bizony hűvös érezhetően; reggel 2-kor 5 f, d.u. 2-kor 21 f, esti 9-kor 16 f volt.
A városképek forrása: delmagyar.hu
Utolsó kommentek