Csütörtök. Reggel ½ 7 tájt Kopcsek riasztott ki az ágyamból bennünket, a vén kecske zöldségre vágyódott; tisztolkodás, rendezkedés, pálinkázás, reggelizés, öltözés, s 7-kor elemózsiát beszerezve, el, s neki a Svábhegynek;
pár pihenő tartása után igen jó hangulatban, különösen Kopcsek, ki folyvást mekegett, a Sváb hegy[i] új templomot megszemlélve, az ős Normafához értünk, melynek már csak két jókora ága van, mely zöldell.
Onnan Mária-Makk felé, éneklés, nevetés. Az utat tévesztve jó ideig bolyongtunk, míg a régi fészekre s volt búcsújáró helyre elértünk, egy régi rombadőlt temploma van, melyet gazdasági czélokra használnak. A korcsmában nagy pihenő s ebédlés, Kopcsek Grojer-sajtot s szalámit vett. Kenyér volt, s ehhez 2 liter – bár savanykás, de jó – bort ittunk meg.
¾ órai pihenő után fel, s ismét Normafához, onnan a „János hegy” legmagasabb ormára, az úgynevezett „Erzsébet” oromra (a királyné 1882-ben ottléte után neveztetett így, emléktábla is van, s egy messzelátó pavilon felállítva).
Onnan kis időzés s széttekintés után, szép panorámát élvezve, csinos serpentin úton le egy kisebbszerű barlanghoz, Sanyi többször lőtt revolveréből, s én is. Onnan hanyat-homlok le a meredek hegyen, disznóul megszomjaztunk, Kopcsek meg én is egy lefolyó esővizes csatornából ittunk. Végre kúthoz érve, 6 pohár vizet én, Sanyi s Kopcsek 3-at 3-at ittak ki.
Átballagva Pestre, Wohlmuthoz mentünk, olvasás, beszélgetés, kávézás, pihenés. Weimann is ott volt, de sógornőstül. Gyula nem volt ott. 7-kor el Ferihez, onnan, pár szót váltva, el, Petőfi térre, Franczi is ott volt, makogott valamit, hogy Feri meghatalmazást akar tőlem, a fiút beküldtem, s őt kihívattam, kijőve, elmondta az ügyet, amely feleségének s sógorának birtokára való pénzfelvételt illeti. Vissza [a Wohlmut-féle kávézóba], Ödön is jött, ½ 9-kor át, be Jancsihoz, ki be volt rúgva, s egy arisztont [verklit] nyúzott.
Onnan ki, álltunk a kapuba[n] Jancsival, az ördög egy csomó csehül ugató csehet hozott, én meg bolond fejjel mondom Józsinak: kiáltsd „Styehó” (csehül „Hallgass”), kiálltja, ezek visszafrontolnak [visszafordulnak], de elintéztük a dolgot békésen, s elmentek. De Jancsi a részeg fejjel kijött, s újra kezdett velük, persze ő az inkriminátor [a hibáztató] szerepét akarta vinni, forgópisztolyát húzogatta, aztán sok hadarás után, miközben én egy atyámfiának a száját nyomogattam, Jancsi a főczinkost fölpofozta, s azután annak esett, akit én tartottam, majdnem általános lett volna már a dolog, én is közbeugrottam, s egyet odaütöttem, az ipsze [ipse] erre megszalad, de Jancsi arcza vérrel volt borítva, még pedig törött üvegtől, s az én kezem is meg volt karczolva; amelyek nem szökhettek, mentegetődztek.
Jancsi képét árnikával kiöblögetve, még egy kis ideig beszélgetve, lefeküdtünk, alvás. Az idő szép volt. Mozgalmas május 1-eje volt.
Az előző bejegyzés: 1890.04.30.
A következő bejegyzés: 1890.05.02.
Utolsó kommentek