Reggelre kelve az eső nem hogy elállott volna, de még jobban dűlt; öltözés, tisztolkodás, nem tudjuk, mi fog történni, párszor felöltöztünk, s ismét leszereltünk; az eső zaját egyszerre a nagy harangnak a félreverése zavarja meg vészjelt adva, azt gondoltuk, tűz ütött ki valahol, míg aztán megtudtuk, hogy egy kis folyam-ér a város mellett folyva az esőzés következtében rohamosan megáradt, s elárasztá az első, úgynevezett zsidó-negyedet. Buriánnal felmentünk a várkastélyba, s ott az üvegházból néztük végig a lenn játszódó jeleneteket. A kastélyban – mely Schwarzenberg herczeg tulajdona, s 1578-ban épült egy sziklaalapra, melynek tartósságát az emberi szem kétségbe vonja – gyönyörű szép, angol mintájú kert van. Haza, a kis Annát kezdtem kordába venni, épp senki sem volt honn, úgy tetszik, mintha még ártatlansága volna [mintha még szűz volna]; egy csókot, még pedig édeset s nem raboltat kibírtam tőle, ígérte, hogy írni fog; lementem a vész-színhelyre, ott nagyszerű látvány tárult szemeim elé, az az ér, kit tegnap csak a posvány víz levezetőcsatornájának vettem, ma rohamos, méter-magas hullámokat hömpölygető folyammá vált. Döntögette a város alsó részének házait. Czölöpöket, házi szereket s állatokat vitt magával, a házak nagyságuk szerént többé-kevésbé víz alatt állnak, 3 híd közül kettőt leszakított; azon az úton, hol mennünk kellene, 1½ méter magasan áll a víz; az eső folyvást esik, viharos szél támadt. A kár nagy lehet. De Vergis [de Vergien?] hadapród kénytelen volt a háztetőre menekülni, a 9-ikből [a 9. századtól] egy tizedes[t] (a neve Smeykal) kihozták a házból a tűzoltók vállukon, amint mondják, Langer főhadnagy látva [ezt], parancsára a vízbe dobták. A 15-ik 16-ikát [a 15. század 16. szakaszát] érte ismét a szerencse a Zsidó utczában beszállásolva lenni [vö. itt], ki lettek öntve, mint az ürgék; magában a városban a nagy tér közvetlen közelében hatalmasan van egy utcza elöntve;
hazamentem várni a történendőket. 9-kor riadót fúvattak, a köpenyt felöltve, ½ 10-kor Nagy-Meseritschből kiindultunk. Csomagolás közben reggel a borjúmon leszakadt egy csat, Kinc varrta fel. Eső, hideg szél, sár, hatalmas hegyek, mintha csak az elemek esküdtek volna ellenünk, de daczára annak vígan vonultunk. Eisenbergben ½ órai pihenő, tízóraizás. Czudar hideg szél s esőben értünk Biteschbe, ott elszállásoltattunk, amint veszem észre, egy asztaloshoz. Mrnyának anyja eléje jött; tisztolkodás, mosdás, rendezkedés, ¾ 10 tájt menage; a lábak át vannak ázva, pénzem még eddig nem fogyott ki. Mrnya kaláccsal traktált bennünket. Az ebédet, csupán azt, amit faszoltunk, még abból is a borsó felét elszedték, megfőzve, ebéd, utána fel a padlásra, a széna közé heveredve, alvás. ¼ 6-kor le, pénzt kaptunk s theát, utána egy korcsmában ½ liter sört íva ki, kártyázás; haza, otthon leányt keresve, a padláson hatalmas hecc volt, fekvés, merengés, alvás (tegnap s ma Mgmls).
Az előző bejegyzés: 1888.08.02.
A következő bejegyzés: 1888.08.04.
Utolsó kommentek