április 1.: Kedd. Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, s pár szót beszélve, el, katona ügyosztályba, Szentes ügyében magamat informálni, onnan át Budára, reggelizés, s Józsival fel a várba munkaigazolványa miatt,[1] ott jegyzőkönyvet vettek fel, onnan a Zrínyi utczába, hol végre kikapta, vissza Budára, s onnan ½ 3-kor el, át Wohlmuthoz, olvasás, kávézás, 5 után Gazsihoz a hivatalba, holnapra rendelt, vissza, beszélgetés, Szentest felvilágosítottam ügye felől. 7-kor el, s keresztanyámékhoz mentem, nem akarnak kirukkolni, más utat s módot kell keresni. Kis evés, s Ferihez, Sanyi már nem volt ott, el, a Kerepesi út[on] s Körúton át, haza, fekvés, merengés, alvás. Az idő igen szép lett volna, azonban hűvös északi szél rontotta el, mely egész nap fújt.
1890. május
május 1.: Csütörtök. Reggel ½ 7 tájt Kopcsek riasztott ki az ágyamból bennünket, a vén kecske zöldségre vágyódott; tisztolkodás, rendezkedés, pálinkázás, reggelizés, öltözés, s 7-kor elemózsiát beszerezve, el, s neki a Svábhegynek, pár pihenő tartása után igen jó hangulatban, különösen Kopcsek, ki folyvást mekegett, a Sváb hegy[i] új templomot megszemlélve, az ős Normafához értünk, melynek már csak két jókora ága van, mely zöldel. Onnan Mária-Makk [Makkorsmária] felé, éneklés, nevetés. Az utat tévesztve jó ideig bolyongtunk, míg a régi fészekre s volt búcsújáró helyre elértünk, egy régi romba dőlt temploma van, melyet gazdasági czélokra használnak. A korcsmában nagy pihenő s ebédlés, Kopcsek grojer sajtot s szalámit vett. Kenyér volt, s ehhez 2 liter – bár savanykás, de jó – bort ittunk meg. ¾ órai pihenő után fel, s ismét Normafához, onnan a „János hegy” legmagasabb ormára, az úgynevezett „Erzsébet” oromra (a királyné 1882-ben ottléte után neveztetett így, emléktábla is van, s egy messzelátó pavilon felállítva). Onnan kis időzés s széttekintés után, szép panorámát élvezve, csinos serpentin úton le egy kisebbszerű barlanghoz, Sanyi többször lőtt revolveréből, s én is. Onnan hanyatt-homlok le a meredek hegyen, disznóul megszomjaztunk, Kopcsek meg én is egy lefolyó esővizes csatornából ittunk. Végre kúthoz érve, 6 pohár vizet én, Sanyi s Kopcsek 3-at 3-at ittak ki. Átballagva Pestre, Wohlmuthoz mentünk, olvasás, beszélgetés, kávézás, pihenés. Weimann[-né] is ott volt, de sógornőstül. Gyula nem volt ott. 7-kor el Ferihez, onnan, pár szót váltva, el, Petőfi térre, Franczi is ott volt, makogott valamit, hogy Feri meghatalmazást akar tőlem, a fiút beküldtem, s őt kihívattam, kijőve, elmondta az ügyet, amely feleségének s sógorának birtokára való pénzfelvételt illeti. Vissza, Ödön is jött, ½ 9-kor át, be Jancsihoz, ki be volt rúgva, s egy arisztont [verklit] nyúzott. Onnan ki, álltunk a kapuba[n] Jancsival, az ördög egy csomó csehül ugató csehet hozott, én meg bolond fejjel mondom Józsinak: kiáltsd „Styehó” (csehül „Hallgass”), kiálltja, ezek visszafrontolnak, de elintéztük a dolgot békésen, s elmentek. De Jancsi a részeg fejjel kijött, s újra kezdett velük, persze ő az inkriminátor szerepét akarta vinni, forgópisztolyát húzogatta, aztán sok hadarás után, miközben én egy atyámfiának a száját nyomogattam,[1] Jancsi a főczinkost fölpofozta, s azután annak esett, akit én tartottam, majdnem általános lett volna már a dolog, én is közbeugrottam, s egyet odaütöttem, az ipsze [ipse] erre megszalad, de Jancsi arcza vérrel volt borítva, még pedig törött üvegtől, s az én kezem is meg volt karczolva; amelyek nem szökhettek, mentegetődztek. Jancsi képét árnikával kiöblögetve, még egy kis ideig beszélgetve, lefeküdtünk, alvás. Az idő szép volt. Mozgalmas május 1-eje volt.
Szólj hozzá!
1890. június
június 1.: Vasárnap. Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, reggelizés, s ½ 8 előtt el, 10 percczel 8 után értem ki. Új menetrendünk van, ami is elég kalamitás nekem, amíg betanulom ismét. Olvasás, dartlizás, naplóírás. Az idő tegnap délelőtt s délután is szeles, estére azonban gyönyörű szép lett. Versicz már nem tesz velünk szolgálatot, helyettesíti őt egy Tóth nevezetű bugris. Ebédlés, olvasás, kártyázás, Fülöpné is itt volt gyermekekkel, beszélgetés. Vacsorázás, Jancsit (Samodayt) láttam, ő is a brucki eleggyel[1] jött; vacsorázás, ugyancsak nyomott az álom, szunyókálás. Az idő egész nap hűvös, szeles s borul volt. Délután 4-kor kezdett csepegni, míg végre ½ 6 tájt tisztességesen kezdett esni, s esett még most is 12 óra[kor].
Szólj hozzá!
1890. július
július 1.: Kedd. Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, s el, ép a L[ajos].Mizseihez értem, jókor felugrottam, s ki. A szolgálatot vezettem. S[z]lamek panaszolta el a baját, havi zárszámadást csináltam. Naplóírás. Ebédlés, olvasás. Tegnap Eszti egy csomó gallért is hozott, az[okat] Sanyi, Gyula s Franczi között osztottam szét. Házbérre s illatszerre, gőzfürdő-jegyre hagytam [pénzt] Ödönnél. Ebéd után a távírászatból álltunk neki tanulni- Beszélgetés, magyarázgatás. Este Fülöpné is itt volt, a kis Karcsival elmulattam. Merengés, vacsorázás, olvasás, kártyázás. Tóth fel lett innen váltva, helyét Gruber, ki a gyakorlatokról hazatért, foglalta el. Az idő gyönyörű szép volt, a hold teljes pompájában díszlett, napközben a forróságot csillapította kissé egy déli szelecske.
Szólj hozzá!
1890. augusztus
augusztus 1.: Péntek. Reggel 3-kor fel, tanulhatás, naplóírás, rendezkedés, tisztolkodás; miután iskola nem volt, a 15-össel haza, ott Eszti volt, piperézte magát, nem igen jól hatott, hogy ott találtam, s ezt ki is mutattam. Pénzt odaadva neki, magamnak szükségest visszatartottam, beszélgetés. Lakást volt kénytelen kivenni. Tisztolkodás, fekvés. Gyula, ki már megint nem dolgozik, jött, annak kabátom[at] s kalapomat adva, elküldtem dohányért a Fővámházba; alig akarok aludni, jön Franczi lamentábilis [panaszkodó] pofával, hogy ő beteg, nem tetszik nekem a fiúnak egész magaviselete. Alvás, 1-kor felébredtem, ebédet hozattam, s ettünk, ez persze a vendégem volt. Heverés, olvasás, mérgelődés. Gyula 3 tájt jött meg, dohányt hozott, igen szépet, örültem neki. Franczinak a fejét megmostuk; öltözés, s el fürdeni a Rákos patakjába, ott lubiczkolás, öltözés s haza, tisztolkodás. Azután el Wohlmuthoz, útközben Ödönnel találkoztunk, kulcsot odaadtam neki. Wohlmuthoz, ott kávézás, a kicsikével [Meiler Annával] kacsintgatás, beszélgetés, s el ¾ 8-kor. Ödönnel találkozva, kulcsot elvettem. Sétálás s haza. Rendezkedés, csomagolás, virágöntözést. Franczit túró[ért] s vajért küldtem, a gazember ott is csal, kiutasítottam. Beszélgetés, vacsorázás, heverés, eszmecsere, alvás. Az idő ige szép s meleg volt, az éj valami kellemes s holdvilágos.
Szólj hozzá!
1890. szeptember
szeptember 1.: Hétfő. Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés s reggelizés, ma kezdem meg a szomszédunkkal [a szomszédnénél] a kosztolást.[1] Mizseivel ki. Amigó 8 után jött. Paskovszky oda nyilatkozott, hogy az öreg rossz néven vette volna, hogy tegnap elmentem. Nem igen hiszem. Naplóírás, délben tanulás, kopogás. Ebédelés, olvasás; egész más az élet itt, a hivatalnokok egész kollegialiter vannak az emberrel. Tanulás, délután kijöttek a tanfolyamhallgatók is a sürgönyök leolvasására, azt hiszem, rövid idő múlva belejövök. Hartmann-nal délelőtt beszéltem s az 5 frtját megadtam. Az öregnél is voltam benn. ½ 8-kor el Fülöphöz, ott beszélgetés, vacsorázás, világító anyagot [petróleumot] elvittem. Számháber is ott volt, beszélgetés, dohányra pénzt adott. Azután el, az Á vágányon be Rendezőbe, ott Orbán volt. Sürgönyöket silabizálva, dolgozás. Az idő meglehetős szép volt, napközben forró is lehetett, de én nem éreztem.
Szólj hozzá!
1890. október
október 1.: Szerda. Bevonulásomnak [a sorkatonai bevonulásnak] 4-ik évfordulója. Reggel ¾ 7-kor fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés s el, reggelizés, a mizseivel ki, szolgálatot átvettem. Amigó azzal kedveskedett, hogy önálló szolgálatra be vagyok osztva, a beosztás szerint is. Dolgozás, délelőtt nem volt annyira, szőlőzés, ebédlés, de délután kezdődött a munka, mérgelődés, czivódás az Kl-i s Dp-i [a Dunaparti Teherpályaudvar] állomásokkal, s koronául Gv [sic] egy marha nagy sürgönyt ad le, 5 transitó sürgönyt hátralékban vettem, s 8-kor le Rendezőbe, ott Orbán volt. Ott ami dolog volt, félig-meddig elvégezve, vacsorázás, dolgozás. Így múlt el az idő, majdnem folytonos munka közt éjfélig. Az idő kellemes s gyönyörű szép volt.
Szólj hozzá!
1890. november
november 1.: Szombat. Mindsz[entek]. 3 órakor lefeküdtünk, ½ 7-ig aludtam mint a bunda; fel, dolgozás, naplóírás. ¼ 9-kor szabadultunk csak el, fel az állomásba vonattal, s onnan Pf-be szinte [szintén] vonattal, s onnan Esztihez. Reggelizés, czihelődés, tegnap a Verseny utczából kirámoltak. Sándor is jött, reggelizés. Előkészülődés, mosdás, öltözés, s el, Sanyi[val] s Gyulával a temetőbe, mamánál [a naplóíró anyjának sírjánál] is voltam, de nem vittem ki semmit, szegény vagyok, de jövőre lesz. Kriptákat végignéztük; szinte gyűlöltem ezt a fogatokban érkező, gyászruhába bújt majomsereget, mely a máskor elhagyott kripta[kat] és sírokat ma déli növénnyel ékesíté, s osztá ott – ha igaz – krokodil könnyeit, s miért?, hogy meglegyen a látszat. Sétálás, még bekísértem Sanyit s Gyulát, borotválkozás, s haza, ebéd, utána fekvés, alvás. ½ 4 után fel, Ödön is hazajött. Tisztolkodás, kicsípve magam, el, egyet kerülve a temető felé, s Wohlmuthoz. Eszti a temetőbe ment. Wohlmutnál Sanyi s Gyula is voltak, az utóbbi az én contómra. Ödön is odajött. Beszélgetés, Rieker is ott volt. A csehet összeszidtam. ½ 7-kor el, séta, 7-kor vissza Sanyiért, azzal sétálás Kör- és Sugárúton, haza, Gyulával találkoztunk az útban [?], ma Toncsihoz ment hálni. Haza, már feküdtek, persze nem tetszett, hogy nem voltam [voltak?] a temetőben, mérges lettem, de uralkodtam magamon. Sanyit lekísérve egy darabra még, azután haza, előkészülődés, vetkőzés, fekvés (K), beszélgetés, alvás. Az idő reggel csípős, hideg, esős, borult, délutánra kissé kiderült, s valódi halottak napjára illő idő volt, olyan, hogy ilyenre nem egy hamar emlékszem, de volt is tolongás kint. Ma temették Irlingert, a híres munkásvezetőt.
Szólj hozzá!
1890. december
december 1.: Hétfő. Olvasás, bólintgatás, künn remek tisztaságú éj volt, gyönyörű szép, s nem is igen hideg. Úgy 6 tájtott [sic] kis álomra hajtottam fejem, de folyvást zavarogtak, körülbelül ¼ 8-ig aludtam. Munkálkodás, 8-kor el, fel az állomásba, útközben Lévay ismét az Orbán-féle komédiát hozta szóba. Különben Skopálnak beadták csúnyán a maszlagot. Az beteget jelentett, ezek Cséryt kihívatták s megvizsgáltatták, s Cséry szolgálatra képesnek jelentette ki, ezért 4 frtal megbüntették. Pf-be a 45-össel, s onnan haza. Reggelizés, előbb hajat nyíratni s borotválkozni voltam. Gyula 2 frtot hozott haza. Pénzt odaadtam, ez elment dohányért s a házbért kifizetni. Előkészülődés, tisztolkodás, mosdás. ½ 12-kor fekvés, olvasás, kis ideig alvás. ½ 3-kor fel, ebéd, utána heverés, később tisztolkodás, öltözés s el Wohlmuthoz, ott maradtam 6-ig. Ott volt Rieker, Kopcsek, Sanyi, Szentes, Weimann[-né]. Sanyi mesélte, hogy Eszti akczióba készül lépni a tejesasszonyka [Weinmann-né] miatt, hogy levelet akar íratni neki. 6-kor el, sétálás, rumot s theát vettem, azzal haza, otthon kiselőadást tartottam, lekczióztattam Esztit; vacsorázás. Gyula is hazajött, kiről különben Rieker azt mondta, hogy a pénzt hétköznap kiveszi, s azért nem hoz haza. Majd végére járok ennek a dolognak is. Theázás, durákozás, bolondozás Mari nénivel. Aztán egész harcz fejlődött ki, egész belemelegedetem, fekvés, alvás. Az idő komor, kissé hűvös, de máskülönben kellemes volt.
Szólj hozzá!
1891. január
január 1.: Csütörtök. Éjfél után valóságos viszorkánytánczot [sic] vittünk véghez, hanczurozás, kalappal ivása a theának, míg végre ½ 2-kor a fekvésre gondoltunk; fekvés, de rosszul lettem, kisiettem a konyhába, s megtiszteltem mind azt, mind az Újévet egy hatalmas borjúval vagy rókával, ahogy vesszük, azután jobban lettem, alvás. 7 után fel, sietve, rendezkedés, tisztolkodás, nem reggeliztem, s el az 506-ossal ki. Szolgálatot a rendezőin átvettem. Gratulálások jobbra, balra, persze csak egynehány frázistól akar az ember szabadulni. Dolgozgatás. Ebédlés, csak levest, mert a többi kihoztam magammal; olvasás, szundikálás, roppant álmos voltam. Győry már délután 4-kor elment. Az öreg tegnap reggel jött meg. Este én és Fruhbauer maradtunk együtt. ½ 12-kor lefeküdtem. Az idő szép, de csúnyául fagyos. Skopál […]artot elővette, s ugyancsak ragalirochu[…] csak utóhatása nem legyen aztán. Alvás.
Szólj hozzá!
1891. február
február 1.: Vasárnap. Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, és el, az 506-ossal ki. Szolgálatot átvettem, a Pf-i vonalat, egyszerre elszakadt, utána az R-, Su-i, az összekötő éppen úgy van, később azonban megjavult. Ebédlés. Bágyadtnak érzem magamat. Olvasás, nem igen sok dolgom volt. Naplóírás. Pénzfaszolás, az órajelért az 50 vasat levonták. Az öreget megkértem, engedne, nem engedett, azonban Lichtensteinnek a hazamenetelre adott engedélyt, de ezt aztán visszavonta. Győry [miatt] és emiatt igen dühös voltam. 8-kor vacsorázva, le R-be [Rendezőbe], ahol Lévay volt. Dolgozgatás, olvasás, beszélgetés. Az idő komor, zord s hideg volt.
Szólj hozzá!
1891. március
március 1.: Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés és el Su-ba, ott Loynál voltam, Skopállal is beszéltem, 506-ossal ki szolgálatba. Fruhbauernek tegnap szabadsága volt. Pethő jött a mi parthienkba [csapatunkba]. Ktg-asztalt átvéve. Dolgozgatás, ma vasárnapias volt a szolgálat. Pénzt felvettem. Dolgozgatás. Ebédlés, olvasás, dolog lazán volt. Jelfogóim, egyik a másik után romlott el. Mindent kivezetve. A Dpartiak [a Dunaparti Teherpályaudvaron dolgozók] 27-én vizsgán voltak. Nappal Nagy Iván volt szolgálatban, kit előléptettek, s most két csillagot hord. Éjjelre Orbán jött szolgálatba. Naplóírás, olvasás. Fennmaradtam, olvasás. Az idő napközben meglehetős volt. Éjjel csúnya fagyok és köd.
Szólj hozzá!
1891. április
április 1.: Szerda. Fenn voltam, bár pilláimat nyomkodja ez az égetni való Álom, szemeimet alig tudom nyitva tartani, de végre mégis sikerült a dologban [a munkában] fenn maradnom. ½ 3-kor fekvés, alvás. ¾ 6-kor fel, szolgálatot átadva, pénzt felvettem. Hartmann[nal], Szlamek[kel] és Birinyivel beszéltem. Pf-be, haza. Hazaérve, reggelizés, tisztolkodás, rendet akartam csinálni, hát czivódás támadt kicsikék [apróságok?] miatt [Esztivel], phlegmatice véve a dolgot, olvasás, felöltözött és elment. Alvás. ½ 1 tájt jött vissza, végre is megsokallottam a dolgot, s egy kis czirógatás után kibékültünk; magamnak is rosszul esik a dolog, alvás. Ebédlés, fel, öltözés, és azzal el, a körúti rendezvous-kávéházba, ott vártam, s alig 10 percz múlva jött Léni, hosszas beszélgetés fejlődött, úgy látszik, ezt a játszmát is megnyertem, mert igen engedékeny[en] és olvadékonyan beszélt. Elkísértem a lóvonathoz, s azzal el. Zálogczédulát váltottam ki. Éppen jött Sándor és Szentes Ödönnel együtt a kávéházból. Ez [Eszti] tegnap itt volt, s sermont csinált. Haza, útközben még a szatócshoz is betértem csillapítani [nyugtatni a tartozás miatt]. Haza, vetkőzés, rendezkedés, vacsorázás, olvasás, beszélgetés. Fekvés, alvás (d. u. K [sic]). Gyula ugyancsak rosszul lehet rajta [sic], mert titokban kenyeret vágott le, s az ételmaradékot megette. Az idő bár derült, de csúnya, hűvös, szeles volt egész nap.
Szólj hozzá!
1891. május
május 1.: Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, reggelizés, és ½ 7 után el, gyalog és blank ki. Tegnap is blank voltam. Ut-i vonalat vettem át. Pénzfaszolás, dolgozgatás, volt sürgönyöm elég ma, alig bírtam kibonyolódni. Ebédlés, kihoztam magammal. Aughoffer tegnap rosszul lett. Naplóírás. [id. Rákhely] Lajos volt szíves dohányt hozni nekem. Hartmann is maczerál, kisebb adósságaimat megtérítettem. De a nagyobbakkal nem tudom, mit fogok csinálni. Fruhbauerrel a telephonnál voltunk, valami bolondot kérdezett, mire feleltem neki, komisz RK-nak, az öreg, ki épp bejött, meghallotta, mennydörgözött, hogy az nem gyerekjáték. ½ 7-kor a szolgálatot átadva, hazamentünk Fruhbauerrel, beballagtam a körúton, Népszínház utczán fel, egyáltalában bolyongtam, 8 órára haza, otthon vetkőzés, vacsorázás. Azután rendbe akartam a financziális helyzetet kicsekozni [?], de biz az nem ment, mert bolonddal az ember nem beszélhet, ez [Eszti] meg tökéletesen megbolondult ismét. Rendet csináltam a ruhával, olvasás. ½ 11-kor fekvés, alvás. Az idő gyönyörű, az első májusi naphoz méltó.
Szólj hozzá!
1891. június
június 1.: Hétfő. Korán fel, tisztolkodva, dühösen el, kénytelen voltam egy boxot kiosztani [Esztinek?]. Átöltözés, és ki gyakorlatra a Svábhegyre, disznóul meghurczoltak bennünket, kevés pihenő volt. A pihenő alatt fizették a zsoldot. ¼ 2-kor tértünk haza, ételre, semmi étvágyam sem volt. Egy flaskó sört ívva ki, lefeküdtem aludni 4-ig. Fel, gyakorlat az udvarban ½ 7-ig, már dühös voltam, s lehető leglegerebben [leglezserebben] tettem mindent, a hadnagy reám szólt, brusque [hevesen] adtam meg a magyarázatot. 7-kor ki, séta a Ligetben. ½ 10 tájt haza, evés, alvás. Szép meleg idő volt.
Szólj hozzá!
1891. július
július 1.: Szerda. Reggel fel, rendezkedés, öltözés, reggelizés, s azután Benczúrral ki az 506-ossal, a Kö- és Ktg-vonalakat vettem át. Dolgozás. Pénzfaszolás, a 13 napot csakugyan levonták, elég zsiványság. Pár pohár sört ittam meg, Hartmann fizette meg. Dolgozgatás. Ebéd tájt meg Szlamek és Rákhely fizettek sört, ott künn ebédeltem, s ittunk, beszélgetés, sörözés. ¾ 2-kor be, dolgozás. Naplóírás; derekasan besöröztem. Dolgozás, czudar meleg van. ½ 7-kor ezek elmentek. Győry is künn volt. Vacsorázás, két kézre való munkánk volt. Éjjelre Weisz jött. Az idő szép és meleg volt. Loisch is feljött, fizetett sört. Én maradtam fenn.
Szólj hozzá!
1891. augusztus
augusztus 1.: Szombat. ½ 3 tájt fekvés, ½ 6-kor fel, dolgozás, mosdás, 8 óra 12 [perc]kor Fruhbauer, 8 óra 23-kor Lichtenstein [jött], és Ferenczy nem is jött ki. 9 után haza, miután Benczúrra vártam, Hartmann[-nal] és többekkel beszéltem. Haza, rendezkedés, mosdás, fekvés, reggelizés, olvasás, alvás. 2-kor fel, ebédlés, olvasás, heverés. Öltözés, 4 után egy kis sermon, szerfölött dühbe jöttem az oktalan érvelésre, de uralkodtam magamon. El a kávéházba, beszélgetés, olvasás. Eszti is odajött, 7-kor el, E. utánam jött. El voltam határozva nem menni haza, de meggondoltam a dolgot; elmentem a czipészhez, fizettem, onnan a körúti kórház mellett elmentünk a Dparti [Duna parti] útra, ott Sanyit hazakísérve, elmentünk Kopcsekkel haza, kinek pénzt is adtam. Vacsorázás, miután vacsoráztam, levetkőztem. Olvasás. 10 után fekvés; gyűlölöm már az egész életet. Az idő változó volt. Benczúrral reggel cognakoztunk hazamenet.
Szólj hozzá!
1891. szeptember
szeptember 1.: Reggel fel, rendezkedés, tisztolkodás, öltözés, reggelizés és el az 506-ossal, Benczúrral együtt mentünk. Ut-i vonalat vettem át, alig kezdek bele a munkába, Kö-vel czivakodtunk, telephonon megígértem, hogy felpofozom, ha átmegyek, éppen ennél a kritikus szónál jön be az öreg, az meg reám mordult, hogy miért beszélek ily hangon telephonon, már ez a második eset, hogy megfogott az öreg. Dolgozás. Beszélgetés. Itt Nagy Ivó, lenn Weisz volt. Délben ebédlés, első sorban folyton zavartak az állomások, másodsorban azt izenteti a málházóval a vendéglős [Hirschler], hogy ő másként nem ad, ha csak előre nem fizetik, és harmadsorban az étel komisz volt, de erre szakadt a türelmem, s ahány zsidó szent volt, minddel előhozakodtam, s üzentettem, a vendéglős jöjjön ide, de bezzeg nem merte a czifferblattját ide tolni, hanem a leányát küldte, annak meg megmagyaráztam a standpunktot, és kijelentettem, hogy küldje ide a vendéglőst, ha van valami követelése irányomban, az csak a málházót merte küldeni; később, hogy az öreg lejött, annak az esetet elmondtam, Fruhbauer közbeszólt, hogy 1 órai szabadságot kérne erre a czélra, hogy ebédelhessünk egy órát. Dolgozás, roppantul dühös voltam. Fruhbauer sans gêne [nem zavartatva magát] kapja magát, elmegy dohányért. Aughoffer se szó, se beszéd, 1 óra 5 p[erc]kor elmegy, 1 óra 10 p[erc]kor visszajön. Jancsi tegnap, hogy pénzt kapott, egyszerre egészséges lett s tegnap óta nem is jött haza. Furcsa rend, mondhatni. Simonyi berúgva jött haza, nejével beszéltem. Nem tudom, miféle élvezet az, hogy az ember 1-én ha pénze van, berúg; sört hozott nekem. Dolgozás. ½ 7-kor a rövid tourosok [szolgálatosok] eltávoztak, Lajos jött meglátogatni, volt munkánk elég. Csakhogy nem ijedtünk meg egyhamar. Gábor jött éjjelre. Dolgozás. Naplóírás. Azután nekiálltam a vacsorázásnak, tejet, 1 litert, bevéve [?]. Tolnay fia volt itt egy sürgönyt feladni, egy pár vasig becsapódott. A zsidó [Hirschler, a vendéglős] kezd a 48-ból engedni, s nekem akar engedményeket tenni. Dlhopolskynét láttam, igen nyájasan köszönt „ist nur zu zudringlich” [’ez mégis csak túlságosan tolakodó’]. Pfliegler is volt, sérvkötőt kell viselnie. ¾ 11-kor feküdtem le, a legyek, mely óriási számban vannak, nem hagytak aludni. Az idő szép volt. A napnyugvások különösen szépek most.
Szólj hozzá!
1891. október
október 1.: Csütörtök. Az éjjel fontos mozzanat volt az órákra nézve, ugyanis behozatott a zónaidő, ez annyiban határozott, hogy a mi óráinkat 16 percczel kellett előre igazítani, mint hallom, éjfélkor órajel volt és 12 ütés, remek lehetett. Fel, öltözés, rendezkedés, reggelizés, és el, Benczúrt utolérve, már azt hittük, elkéstünk, és bámulatunkra még a mizseit is ott találtuk, abba belehelyezkedtünk, egész vagon vasúti volt benne, kocsitoló-had, nem mulasztottam el esetleges jegyzőkönyv miatt náluk is propagandát csinálni. Kijőve, vártam az öreget, de nem jött, végre Győry és Jakab azzal jöttek, hogy az öreg azt mondta, hogy én és Pfliegler maradjunk itt, ami meg is történt, az öreg többször volt itt, de egy szót sem szóltunk. Ktg-, Kö-vonalakat átvettem, dolgozgatás, Gábor jött ide, lenn Nagy Berczi volt. Pfliegler tegnap 24 frtot elmulatva, ma is mámoros volt, szerencsésen Záborszkyval a dohányomat elszívták, utoljára nekem sem volt. Közbe-közbe naplót redigáltam. Délben az öreg épp idebenn lévén, [Aughoffer] Dini hiányzott, az öreg kikelt, úgy mond: „egyszer lehet 24 órában valamire használni, és akkor sincs itt”, ez egyszer nagyon is igazat mondott. Pénzt kapta, Pf miatt levontak 50 kr[t] és sapkára 1 frtot, nem állhattam ellen a vágynak, ebédet hozattam, még pedig nem tudom, mi lelt, levest, pörköltet, palacsintát ettem; a bitang zsidó [Hirschler, a vendéglős] kapott az alkalmon, és levonatta, amit a múlt hóban nem fizettem ki, mert rossz volt; csakis, mert nem akarom, hogy az öreggel ilyen kicsiség miatt ne legyek kénytelen összezördülni, hallgattam, de majd megkapom én a zsidót és visszafizetem neki a kölcsönt. Jancsi is egész nap fröccsözött, Gábor csodálkozását fejezte ki a komédia felett. Képzelhető, hogy ezeknek ez nem tetszik, hát mi meg ilyen pimasz zsidótól mindent eltűrjünk, hát ha a Jehovája lejön valamennyi prófétája kíséretében, még akkor sem. Naplót végre rendeztem, sokat nevettem Jancsinak. Fruhbauer Jóska, ha nem hazudott, akkor ma Veszprémben van, és belebújik a honvéd-monturba [mundérba]. Dolgozgatás, Jancsi burleszk ötleteinek sokat nevettem, egy török volt itt egy sürgönyt feladni, nem is várta be, ami neki visszajár, hanem elszaladt. Fleiszner [Fleischer] sört küldött, 2 flaskót, azt kiittuk. Este a szolgálatot átadva, a mizseivel haza, vetkőzés, vacsorázás, fekvés és alvás, merengés, alvás [sic]. Az idő meglehetős szép volt; most Pflieglerrel teszek szolgálatot.
Szólj hozzá!
1891. november
november 1.: Reggel ½ 8-kor fel, tisztolkodás, öltözés, megpróbáltam észre hozni [téríteni] ezt az állatot, de nem ment, mert csökönyös, mint az Isten lova. Reggelizni, ott is tartozásom kifizettem. ½ 9-re értem fel, Ungárt hazaküldték, annak is az 1 frtot megadtam. Willner jött helyette, az se sokkal jobb. Ma reggel a betegség jobb volt, azonban délutánig ismét a tegnapi stádiumba lépett a dolog. Ebédelni mentem, dessertet véve fel, Boros látogatott meg, annak is pénzt adva, ajánlatot tett a Józsefvárosban lévő nősténnyel. Dolgozás, nem igen erőltettem meg magam. Jakab reggel a magán sürgönyöket hozta fel, de ki kell velök menni Fe-be, mert hiányos. Naplóírás. Loy kért, maradnék ma itt helyette, ami Obrechtnek nem igen látszott tetszeni. Az elosztással igen késtek, úgyhogy 6 óra volt, mire el bírtam menni. Gondoltam, kocsira ülök, olyannyira rosszul éreztem magam, de teljes lehetetlenség volt, bevánszorogtam tehát gyalog a kávéházba, ott nagy nehezen helyet és kávét kaptam, sütemény már nem volt, egy grogot is bevágtam. Gyula is mérgesített még. 7 előtt el, Kopcsek is ott volt. M-hez – igen rosszul voltam, tehát kedvem sem a legjobb – nem is szóltam hozzá, miután avégett is dühös voltam, hogy tegnap megy el, és ma már ismét honn van. 8-kor el, ezek egy darabra kísértek, a hideg csak úgy rázott, nagy nehezen haza értem; vettem útközben gyertyát, azzal fel, tisztolkodás, vetkőzés, fekvés, borogatást raktam fel, folyton hánykolódtam, igen rosszul éreztem magamat. Az idő délelőtt komor, délután kissé szép, igaz halottak emlékeztető napja volt, egész nap azonban komiszul hideg.
Szólj hozzá!
1891. december
december 1.: Kedd. Reggel fel, tisztolkodás, öltözés, és el a zálogházba, ott ½ órai várás után megkaptam az órám, amely azonban nem járt, elmentem vele Müllerhez a Gránátos utczába, az 40 kr[-ért] megcsinálta; onnan a barátokhoz mentem, és imám végezte után reggelizni. Wohlmuthoz, azzal haza, tisztolkodás és el, Zsivkovics felügyelőhöz, aki azonban gyűlésben volt, onnan gyorsított lépésben a Vigadóhoz, és csavargőzössel át Budára; a fürdőbe, fürdőzés, tornázás, delejezés, tyúkszemet vágattam és borotválkoztam. Öltözés, s át, vissza Zsivkovicshoz, ott majdnem 2-ig kellett várnom, bejutva, előadtam ügyemet, hidegen fogadott, utalva arra is, hogy későn értesítettem. Dühösen mentem haza, fránya népsége, de különben jobb, mert tudom magam mihez tartani. Ebédlés, Marina anyja levelet írt, hogy menjen haza, azt elvittem magammal. Tisztolkodás, és lóvonattal ki a Murányi utczához, néztem [a] 19. számot, mint Rézi mondta, egy faviskó van benne, nagy keresésre Garay utcza 19. alatt megtaláltam a lakást, de nem volt honn senki. Onnan Frühaufhoz, Gábort nézni, azonban csak Ferenczyt láttam. Elmentem uzsonnálni. Kifizettem tartozásomat, s azzal el Bü-be, hol a távírdában Gábor már várt, beszélgetés, ½ 5-kor lementünk a tárgyalási terem elé a folyosóra, s ott ácsorogtunk rövid megszakításokkal fel-alá 6 óra 20 p[erc]ig, amikor is Gábort behívták [a fegyelmi bizottsághoz]. Még a legmegrögzöttebb rabokkal sem bánnak így. 20 percz múlva körülbelül engem küldött be Gábor, ki kijött, s bíztatott, hogy jól megy a dolog. Benn a tanácskozási teremben vagy 8 [?] -an voltak az inquisitorok, az elnök Giannoni [sic; Gianone] volt, ott volt Leitner, Krenner, a többit nem ismertem. A kérdésre, hogy mint történt az eset, elmondtam azt folyékonyan, élénk hangon, izgatottságot nem észleltem magamon legcsekélyebbet sem; Leitner irritálni akart, de nem engedtem magamat, Krenner egynehány közömbös kérdést vetett fel, azután Giannoni intézett még kérdéseket, és ezzel vége volt a comédiának. Gábor a Portióban várt reám, azzal el, egész megizzadtam. Frühaufba, bementünk, hol Gábor erővel carambolt akart játszani, Ferenczyvel váltottunk pár szót, neje is ott volt; elmentünk Gáborral a Népszínházig, ott felültem a villanyosra s el Marihoz, az nem volt honn, miután gyanítottam, hogy Schoelleréknél lesz, gyalog odamentem, egy fiút küldtem be, erre meg kicsődült a háznépség, köztük egy csinos kicsike, aki a ház leánya, és felküldött Mariért, pár szót váltottam vele; vártam Marit, ki lejött és ismét fel is ment öltözködni, jó 20 perczet várakozhattam, míg lejött, azután megmostam neki fejét emiatt, és elmentünk megnézni az új lakást, ott csak Rézi volt honn; meglehetős szobácska, csak berendezni kell majd. ½ óra múlva elballagtunk, reávettem Marit, hogy bejön hozzám, de miután azok még fenn voltak, sétálás, ismét visszamentem, s Leopoldnénak megmondtam, hogy később jövök haza, és a konyhában csinálja meg az ágyat, én meg Marit nagy unszolással bevittem Wohlmuthoz azon szándékkal, hogy iszunk egy grogot, de bíz abból 6 lett, igen jól mulattam, czigányozás [cigányzene]; Wohlmutné igen nagyon megnézte Marit, képzelem, holnap tele lesz vele a kávéház; az utolsó poharamat eltörtem. Az idő borult, száraz volt, délután ködös, estére esős, nyirkos.
Szólj hozzá!
"Történelmi napló" - 1890
Történelmi s egyéb emlékek, 1890.
összeböngészte: Lowetinszky Ján.
[január]
Augusta császárné, I. Vilmos porosz király özvegye meghalt 1890. január 7-én.
Az „influenzának” nevezett járvány 1889. deczemberben lépett fel Oroszországban, a déli tartományokban sok áldozatot szed.
Éhínség Spanyol- s Görögországban.
Az 1879-iki honossági törvény 1890. január hó 3-án lépett életbe. Ez által Kossuth Lajos is hontalanná vált.
Preyer 1890. január 10-én adta át az állomásfőnökséget Alexinek.
Odrus Juliskát 1890. január 20-án kaptam meg. 4 h[ónapos]. áldott állapotban volt.
1890. január 21-én lettem a szolgálatból [a] forgalom csökkenése miatt elbocsátva, ugyane napon voltam először Alexinél bent.
Szólj hozzá!
"Történelmi napló" - 1891
Emlékezetes Események!
Történelmi jegyzetek
C. Lowetinszky Ján. Józs.
1891.
[Január]
1891. január 1-ére a Duna tökéletesen befagyott. Január 4-én vagy 40 ember alatt beszakadt a Petőfi téri átjárónál a jég, 18-at a tűzőrség mentett meg.
Születésnapomat ünnepel[…] Sanyi becsípett.
Január 9-án adtam le mint szma[…] kezelő az első pénzt Szold pénztárnoknak, s vezettem először a Kö Per[…] Bü és Bki vonalon a szolgálatot.
Forgalom teher a déli vasútakon egészen minálunk, csak a személy és gyors-tehervonatok közlekedhetnek Gv-ig.
Eddigi egyike legnehezebb távírdai napjaimnak, vagy 300 sürgönyt dolgoztunk fel 4-en egy nap alatt. Pethő, Lichtenstein és Kocsi. A torlódás okozta ezt a rumlit, ugyancsak izzadtam belé. Megkaptam az első bund[…] 1715 […] ezen évben az első 50xa [?] büntetés le nem adott órajelre.
A forgalom tökéletesen befagyott, a Steg ma szüntette a segély-útirányt is, nem tudtunk mozdulni semerre sem, elküldött vonataink visszatérnek, a hó óriásilag esett.
Ybl Miklós, a Bazilika és Opera építője 22-én jan. meghalt.
Valami Mária Imaculata szintén elpatkolt, hála az égnek.
Simor János herczegprímás, fia Simor Antal csizmadiamesternek, született 1813. aug. 23., Székesfehérváron. 1836. okt. 28-án Ürményi segédpüspök szentelte fel, s primziáját Székesfehérváron tartá. 1842-től 1846-ig bajnai plébános volt, 1848-ban esztergomi érsekségi titkár 1850-ig, 1857-ig Bécsben, 1857. július 5-én foglalta el a győri püspöki széket. 1867. január 20-án nevezték ki prímásnak. Május 16-án installálták. 1873. decz. 22-én kaptam meg a bíbornoki rangot. 1874. január 13-án adta reá a király a bíbornoki biretumot, ami hazánkban legelőször történt. 1886. oct. 28[-án] ülte 50 éves papi, 1882. június 29[-én] 25 éves püspöki jubileumát, végre legfőbb érdeme, hogy meghalt ismét egy ilyen vén világcsaló – meghalt 1891. január hó 23-án, reggel 7 óra 30 p[erc]kor.
Belgiában [Belgiumban] a flandria[i] gróf ifa, Balduin herczeg, jövendő trónörökös, szintén elpatkolt.
Meghalt gróf Csáky László, derék hazafi, 48-as évekbőli kormánybiztos.
Budapest a világvárosok sorában a 9-ik helyet foglalja el, előtte sorrendben Moskva, Edinburgh, Konstantinápoly, Sz. Pétervár, Bécs, Berlin, Párizs és London. Összes lakosságának száma 505.600 lélek, tíz évvel ezelőtt volt 370.000, a növekedés 135.000 lélek tíz év alatt.
1820-ban helyezte át Nagyszombatról Esztergomba a káptalant, mely 277 évig oda volt, Rudnay prímás, s ugyanakkor kezdé meg a Bazilika építését. Az alapmunkálatok 1824[-ben], az alapkőletétel 1822. april hó 22-én, nagy ünnepélyességek közt ment végbe. Kopácsy folytatta a nagy művet, ez 1847-ben elhalván, a prímási szék 1849-ig betöltetlen maradt, akkor Scitovszky ült bele, ki folytatta az építkezést, és annyira vitte, hogy Ferencz József jelenlétében a Bazilikát 1756. aug. 31-én felszentelte. Simor székfoglalója után igyekezett a művet bevégezni. 1869. novem. 1-én volt a zárkóletétel, tehát 1822–1869-ig, azaz 47 évig épült, 3 millió forintba került, emlékül portálejának [sic] homlokzatán a prímások czímerei kőbe vésve a következő feliratokkal:
Rudnay – „Coepit” (kezdé)
Kopácsy – „Continuavit” (folytatá)
Scitovszky – „Consecravit” (beszentelé)
Simor – „Consumavit” (bevégzé)
Magyarországnak eddig 74 prímás[a] és érseke volt, köztük 23 bíbornok ezek közül Simor, Kopácsy, Rudnay, Károly Ambrus, Bakácss Tamás (+ 1521), Vitéz János (+ 1472), Széchy Dénes (1465), Demeter (1386), Benedek (1261), Márton vagy Mártyr érsek, a czisztercziták magyarországi rendjének megalapítója (1161), ezek fekszenek az esztergomi székesegyházban.
A pozsonyi székesegyházban Battyány [sic] József (+ 1799), Barkóczy (1765), Esterházy Imre (1745), Csáky Miklós (1757), Keresztély Ágost (1725), Kollonics Lipót (1707) és a 102 éves korában elhunyt Szt. [sic] Széchényi György érsek (1695), Lippay György (1666), Pázmány Péter (1637), Fejérközy István (1596), ki csak 4 hónapig viselte a méltóságát, s a pápától még megerősítést sem nyert.
A nagyszombati székesegyházban a protestáns elődöktől származó, Lamoirmain jezsuita, Rudolf császár intimusa által megtérített Losy Imre (1642), ki Lipót császárt tartotta keresztvízre. Forgách Ferencz (1595), Kutassy János (1661), Verancsics Antal (1549), Oláh Miklós (1568) és Váradi Pál (1549), Ferdinánd kegyencze.
Mária-Cellben Szelepcsányi György, ki 1682. okt. 23-ikán a püspöki zsinaton a gallikán egyház ellen szólalt fel, Martinuzzi György Gyulafehérváron, ki mint kukta kezdte pályáját Corvin Mátyás udvarában, s Alvinczon Castaldon orgyilkosa által lesújtatott, s 70 napig holtan, sebektől borítva feküdt eltemetetlen.
Hyppolit érsek (1520) Ferrarában, IV. (Német) János (1489) Salzburgban, Hohenlohe György (1423) Passauban, Bánffy Lukács (1179), Vancsa István (kinek halálozási idejét nem tudjuk), Telegdy Csanádnak (1350), Monoszlói Miklósnak (1366), Kanizsay Jánosnak (1420), Lépes Györgynek (1429), ezek temetkezési helye ismeretlen. Palóczy Györgynek (1524), a Mohácsnál elesett Szálka László (1526) sírhelyeik szintén ismeretlenek.
Scitovszky temetése 30000 frt került.
A pallium, melyet a pápa mindig, bíbornokok s prímások bizonyos időben s helyen hordhatnak, temetésük alkalmával velök együtt temettetik el.
Simort 1891. január hó 28-án Samassa prímási helynök temette nagy fény[nyel] és pompával vittek megint ki egy nagyobb csókát; jelen volt a király képviseletében Frigyes főherczeg, József főherczeg fia. Fejérváry, ki szánon ment, a avval fel is fordult szerencsésen.
IV. Kun Lászlót 1290. július 10-n gyilkoltatta meg kedvese, a kun származású Júlia féltékenységből.
Oportó[ban] és Liszabonban kaonai lázadás, melyet azonban elnyomtak.
Porosz vasutak beszüntették [a] forgalmat árvíz miatt.
Barosst az osztrák lapok megtámadják a vasúti tariffa miatt, melyet az osztrák ipar sérelmesnek talál. Ez az új árutarifa III zónába van osztva, s 1. januárban lépett életbe.
Mi meg ünnepeljük, feliratok, küldöttségek üdvözlik, különben derék ember is, értve közéletben tett intézkedéseit.
Simor körülbelül 7 milliónyi vagyont [hagyott hátra], amelyből az aranypénz a pápáé, a többi 3 részre osztatik fel: 1 rész alapítvány, 1 rész testvéreié, a harmadik rész pedig az államé.
Szólj hozzá!
Kronológia - 1890-1891
1890.01.02.: fájdalom a bal oldalában
1890.01.03.: a Közraktárakba rendeleik kisegíteni (2 napra)
1890.01.03.: leszakad reggel alatta az ágy, a nagyszobában alszik
1890.01.07.: megdagad a bal szeme, nátha, fejfájás
1890.01.09.: levelet ír a Kis Újság szerkesztőségébe
1890.01.10.: Preyer átadja Alexinek az állomásfőnökséget; a naplóíró kérvényt ír Preyernek pártfogásért
1890.01.16.: az első találkozás az apróhirdetésen keresztül megismert Metykó Katicával
1890.01.18.: a raktárban megismerkedik Odrus Júliával
1890.01.19.: az áldott állapotban lévő Odrus Juliska „meghódítása”
1890.01.21.: elbocsájtják állásából a forgalom csökkenése miatt
1890.01.22.: a naplóíró szállásadóját, Borosnét – mint zugbordélyost – megbüntetik
1890.01.23.: A Sáros [mai Gellért-] fürdőben Sanyival és Gyulával
1890.01.30.: a Rudas fürdőben
1890.01.31.: hiába próbál pénzt kérni Samoday Jancsitól, nem éri el, napokkal később sem
Szólj hozzá!
Névjegyzék (1890-1891)
Névjegyzéke a naplóban előforduló személyeknek
Abeles: állomásfelvigyázó/hivatalnok a MÁV-nál
Abeles: pénztárosnő a MÁV Budapest-Ferencváros pályaudvarán, 1891 augusztusában lett Győry jegyese
Ács: vizsgáló kalauz a MÁV-nál
Adler Henrik: hivatalnok Budapest-Ferencváros pályaudvaron
Affi: kutya
Albert: faktor az Athenaeum nyomdában
Alexy Lajos: főellenőr hivatalnok a MÁV forgalmi osztályán, majd a Dunaparti Teherpályaudvar főnöke
Almássy: asztalos-előmunkás a Ganz-gyárban; 1890 augusztusában részegen sértegette a naplóírót
Alt: százados 1891-ben a 86. gyalogezred 8. századánál
Altdorfer Rezső: a Kőbánya-hízlalda vasútállomás főnöke, felesége 1890 novemberében halt meg
Amigó: távírász Budapest-Ferencváros pályaudvaron, lánya 1890.09.11-én halt meg
Anesininé: a naplóíró keresztszüleinek ismerőse; a naplóíró 1890. január 5-én egy kérvényt írt számára 1891 márciusában már halott volt Anesininé
Anesini: a naplóíró keresztszüleinek ismerőse; 1890 júniusára már meghalt, állítólag az ital miatt
Anna, a kis Anna, Annuska: Meiler Anna
Anna, Annáék: Lowetinszky Anna
Anna: a naplóíró bécsi unokatestvére, Kati néni lánya
Anna: Mátyás Anna
anyám: Lowetinszky Jánosné
apám: Lowetinszky János
Aranka: a naplóíró budapesti ismerőse (később Straszky kedvese?)
Szólj hozzá!
Fogalmak (1890-1891)
A naplóban előforduló egyes fogalmak és rövidítések magyarázata
Bü: a MÁV Budapesti Üzletvezetősége
csavargőzös: kompjárat a Dunán Pest és Buda között
dartli: kártyajáték
durák: kártyajáték
Fe: Budapest-Ferncváros MÁV vasútállomás
Szólj hozzá!
Lokálok, vendéglők (1890-1891)
A naplóban felbukkanó lokálok és vendéglősök neve
Bellevue: vendéglő az Andrássy úton
Bosnyákovics: vendéglős
Eisner: kocsmáros
Fritz: vendéglős
Frühauf: vendéglős
Szólj hozzá!
Kossuth halála és temetése (1894)
A függetlenségi Lowetinszkyt mélyen megrendítette Kossuth halála. Természetes, hogy a holttest Budapestre való érkezésekor és a temetésnél is jelen volt. Az alábbi naplóbejegyzés-részletek ezeket az eseményeket rögzítették.
1894. március 20.: […] Kossuth Lajos apánk, Magyarország szemfénye, elméje, világító fáklyája szomorú, sötét korszakunknak, esti 10 óra 55 pkor [perckor] hunyta le szemeit, kihűlt a hazájáért dobogó nemes, nagy szív. Isten, Magyarok Istene, nem fogod megtagadni, hogy a Magyar nemzet legnagyobb fia ne jelenjék meg felséges színed előtt. Béke poraira.
1894. március 21.: […] Megdöbbenve vettem a hírt, hogy Kossuth apánk tegnap este Turinban meghalt; a házak sokán gyászzászló lobog, a katholikus templomok, a Máv épületei minden gyászjel nélkül meredeznek, elég gyalázat. […]
1894. március 30.: Péntek, Kossuth hazaért. […] a Podmaniczky utczánál már kérdeztek, van-e jegyem, előmutattam, ezt vagy 5-ször ismételtem, a Nyugati p.u.[-ba] előmutatás mellett be, ott huzamos ideig unalmaskodtam, rövid eszmecserébe bocsájtkoztunk, lovagiaskodtam két hölggyel szembe[n], egy suhancztól egy babérlevelet szereztem kéréssel a koszorúból. 4 tájt hozták ki Kossuth apánk koporsóját, s elhaladtam, előttem a legnagyobb magyar porhüvelye, könny tolult szemembe, midőn kalapom emelve kegyeletem credóját leróttam. Gyászkocsikban jött a család, Kossuth Lajos s Ferencz, s Ruttkayné, kik előtt szinte [szintén] kalapot emeltem, mit az öregasszony viszonzott, mentem a menet után, amint azonban elhaladt, a nép áttörte a kordont, s egybevegyült velünk, én egy öreg, díszruhában levő mágnás mellé kerültem, előttem egy csinos kicsike mosolygott többszörösen reám, cordonokkal fogtak elébbünk vagy 7-szer, de mindannyiszor át lett törve, rendre utasítottam a rendezőket, hogy nem csináljanak botrányt, aminek lett is foganatja, mert felhagytak az észnélküli kísérlettel. Szomorúan kongtak-búgtak a lipótvárosi harangok (tehát mégis meghunyászkodtak a papok), mintha ők is velünk érezték volna gyászunkat. Az utolsó cordonnál a kicsikét kénytelen voltam, megvédendő, átölelni, a Dohány utczánál kiváltunk a tömegből, s én atyjával haladtam beszélgetve a Kerepesi úton a Körútig, útközben kölcsönösen bemutatva magunkat, elválásnál kérdést intéztem esetleges látogatás felől, mire készségesen megadták a választ, hogy igen, különösen a kicsike. […] Mari [a naplóíró felesége] felkészült, s 9 tájt elmentünk a ravatalt megnézendő, a Múzeum körúton óriási tolongás, féltettem Marit, s óvtam, ahogy lehetett. Egyszerre egy lökéssel a népáramlat nekisodort bennünket lovaknak, de baj nem történt, s haladtunk kettesben, fel a rendezők csoportjai közt a lépcsőn, fel, s a plateau-n egy pillantást vetve a ravatalra, mely előtt kalap levéve haladtunk, a másik felén ismét le, a lépcsőzet borítva volt szebbnél szebb koszorúkkal, őrt 48-as honvédek s díszmagyar alakok álltak. […]
1894. március 31.: Szombat. Kossuthnét s leányát tem[etik] […] Mikulich 10-kor elment a ravatalt megnézni, s 1-kor tért vissza. […] Csillagék nem bírtak férni a ravatalhoz, de megnézték Kossuth nejének s leányának temetését a terézvárosi templomból (katholikusok levén). […]
1894. április 1.: Vasárnap. Nemzetünk gyásznapja. Kossuth apánk hűlt tetemeink a haza földjébei temetése. […] 1 tájt el, éppen látom a menetet jönni, szaladva mentem a temető sarkához, ott jó helyet kapva Hetesynével, ki szinte [szintén] ott volt; beszélgetés, jött a menet, ennyi pompát még nem láttam együtt, s miután részletesen le nem tudom írni, utalok az eltett újságokra. 2 tájt vége levén a menetnek, bementem szétnézni, a városban visszajövet a Kossuth család éppen tért vissza, meghatottan emeltem kalapot, s mint egy iskolásfiú szaladtam, hogy még egyszer láthassam őket. […] otthon ebédelés, beszélgetés, Mari szegény sírt, hogy neki itthon kellett maradni, de hát az anyai kötelesség az első [gyermekük január 15-én született]. […] Az idő bár enyhe, de mégis mintha az ég is gyászolt volna, borongós volt, a napnak igen kevés sugara aranyozta be Magyarország gyászoló szívét s nagy halottunk egyszerű koporsóját, amelyet nemzete fejedelmin is túli pompával temetett el. Isten vele.
1 komment
1914.08.01.
Címkék: 1914.08.01.
Szombat.
Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, megöntöztem a virágokat, Mari elment piaczra, hazajöttével nekiálltunk, és kiporoltuk ketten a pokróczokat; toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás, felöltözve, reggelizés,
azután lementem a házmesterhez, csak az asszony volt itthon, kifizettem 198 koronát, aláírattam vele úgy a mostani mint a májusi negyedbérek felvételét, meg hogy csöveket nem adtak, meg a repedt ablakokat;
azután villamoson be a hivatalba, a kocsik gyéren és zsúfolva közlekednek a munkaszünet felfüggeszt[…], az utakon egyenruhás és egyenruhátlan emberek serege élénkíti [sic]; Kirkó Béla ülnök 3 óráig jött vonaton Monorról. Felvettem és szétosztottam a fizetéseket, a magáét [a sajátját] és Ferenczét a főügyész vette át. Tóthnak be kell vonulni, behajtottam, amit lehetett. Nemere ismét megszökött, szép kis firma; naplórendezés, azután folyt a munka, ami volt. Postát készítettem, aláírattam a főügyésszel. Hankovszkynak is be kell vonulni, a tisztviselők a folyosókon izgatottan tárgyalják az eseményeket, senkinek sem ízlik a munka. Én az enyémet elvégeztem, expediáltam, aláírattam, reponáltam, postát készítettem.
Pálné volt benn a fizetést felvenni, azt mondja, Pál az éjjel itthon hált, s ma megy Budaörsre, s onnan holnap Újvidékre, kérte feleségét, venne neki csizmát. Székely Lajos átadta neki a fizetést, s Székely Berti volt olyan szívtelen, hogy kölcsön adott 5 koronát levonta a bevonult katona családjától, disznó egy firma.
Megebédeltem a hazulról hozottból.
½ 2-kor tisztolkodás, s le a Verbőczibe, ahol Csermiczky, a leánya, Weisz, Weiszné, Hammel, Újfalusy s Podobják Kálmán voltak, megittam 3 pohár sört, elbeszélgetve.
½ 3-kor átmentem Budára a Rácz fürdőbe, és azt a szokott módon kihasználtam.
5-re mentem ki a kis korcsmába, ahol Mari már várt reám, megittam egy pohár sört, azután ballagtunk a Rákóczy úton haza, az útvonalon csak úgy nyüzsög a nép, Baumgartner jött velünk a Károly körútig, beszélgetve. Csak úgy […] a sok egyenruhás és egyenruhátlan ember a Keleti felé, és a Keletitől tolong, ez a góczpont. A Szegényháztéren lóavató bizottság működik, s ugyancsak szedi a ficzánkoló paripákat.
Otthon vetkőzés, olvasgatás. Németország 12 órás ultimátumot adott át Oroszországnak, na, akkor mégis ette már a fene az egészet, és benne vagyunk az Európai háborúban. Mari trécselt a szomszédokkal. 10-kor fekvés (K), azután alvás.
Az idő igen szép, nem túlságosan meleg, éppen hadviselésre alkalmas. Reggel 19 f, d.u. 2-kor 20 f, esti 10-kor 15 f volt.
Az előző bejegyzés: 1914.07.31.
A következő bejegyzés: 1914.08.02.
Szólj hozzá!
1914.07.31.
Péntek. Általános mozgósítás.
Reggel 7-kor fel, rendezkedés, toilette, megöntöztem a virágokat, testgyakorlatok, tisztolkodás, felöltözve, reggelizés, azután ballagtam be a hivatalba, a Kis Rochusnál [a Rókus kápolnánál] a bakák ugyancsak faszolták a teherautomobilon hozott komisz kenyeret, amely elég jól nézett ki, illetve elég kívánatos volt.
Marinak rossz álmai voltak, meglátjuk, beválnak-e.
Naplórendezés, előkészítettem a havi zárszámadást is. Tóth tegnap alig volt benn 10 perczig, a főügyész mondotta is Engelnek, ha velem beszél, a te dolgodban jár el, ha veled beszél, az én dolgomban jár el, ez így nem mehet; hát nekem csak annyiban van közöm ehhez a dologhoz, hogy amit Tóth el nem végez, azt az én nyakamba sózzák, Tóth meg vígan manipulál és gseftel [’üzletel’, ’seftel’], s viszi a maga dolgait ezeknek a neve alatt, és ez mégsem járja. Folyt a munka, aláírattam a főügyésszel, szétnéztem a hivatalokban. Pálról semmi hír sincsen.
2-kor tisztolkodás, és villamoson el, haza. Otthon vetkőzés, beszélgetés, ebédelés, utána heverés, olvasgatás, s alvás. Mari rendet csinált, s bevasalt a mángolt és tarka ruhát. Felébredve, elraktam a fehérruhát, kávézás, elmosogattam;
háborús hírekről ordítottak a rikkancsok, nem volt nyugtunk ide haza, felöltöztünk, s ½ 8-kor elmentünk hazulról.
A falragaszokon tényleg elrendelték a mozgósítást, és pedig az általánosat, a népfelkelők be vannak hívva, Oroszország mozgósított, Németország és Hollandia szintén, azt hiszem, elkezdődött a leszámolás a pangermanismus és panslavismus között, melynek majd mi fizetjük meg az árát, szegény magyarok.
A Rákóczy úton, az Erzsébet körúton óriási néptömegek gomolyogtak éltetve a háborút, hazát, királyt, lehurrogva Serbiát, itt-ott Oroszországot. Vörös is bevonult az egészségügyi csapatokhoz, már egyenruhában van. Mindszentyvel találkoztunk, fel akarja ajánlani a rozoga csontjait a hazának.
Elmentünk az Octogonig, s onnan be a belvárosba; a nép mint egy megbolygatott darázsfészek, az utczákon nyüzsög, beszél, magyaráz, a mungók [a kormánypártiak] klubja előtt nagy néptömeg hallgatja egy öblös torkú mungó biztatását, hogy védje meg a hazát, utána egy borízű hangú atyafi nyalatta a felsőbb ígért kegyek sóját a misera plebs contribuenssel [a nyomorult adófizető néppel], amely tapsolt és éljenzett, de a végén hűségesen csak a Kossuth nótát énekelte, azután megindult a menet, melynek élén nemzeti színű, városi színű és német birodalmi zászlókat vittek díszmagyarba öltözött egyetemi ifjak s befordult a Kossuth Lajos utczába, s megállt a nemzeti Cassinó előtt, ott tapsoltak, éljeneztek, s hívták Apponyit, azután egy tárogatós remek Rákóczy-, kurucz nótákat adott közre, meg a Kossuth nótát, melyet vele énekeltünk; végre Zichy János gróf reászánta magát, s tartott egy szónoklatot, melyben buzdította a népet hazaszeretetre, s annak védelmére, mit riadó éljenzéssel fogadtak, azután ment a menet a Váczi utczán, s átment a Ferencz József hídon Budára, mi meg villamoson haza.
A nép nagy része a vendéglők[ben] és kávéházakban tölti az éjszakát.
Nem tudom, mit hoz a sors, de ha arra kerül [sor], én sem fogom félteni a corpusomat, s egy-két muszkát még beveszek, egyet 1849-ért, egyet meg a mostoha [sorsú] lengyelekért, azután après moi le déluge [utánam a vízözön].
Maximovich nagyban hadonászott egy faschinenmesserrel [szuronnyal], ott is hagytam nyomba.
½ 11 lett, mire levetkőzve lefeküdtünk, nem sokára alvás.
Az idő szép, derült, kissé hűvös, szeles; reggel 13 f, d.u. 2-kor 22 f, esti 10 kor 14 f volt.
Az előző bejegyzés: 1914.07.30.
A következő bejegyzés: 1914.08.01.
Szólj hozzá!
1914.07.30.
Címkék: 1914.07.
Reggel ½ 7-kor fel, rendezkedés, toilette, testgyakorlatok, tisztolkodás, megöntöztem a virágokat;
Mari a piaczon volt, reákoppintottak az élelmi uzsorások körmeire, s most már 14 fillérért adják a burgonya kilóját, hallomás szerint be is csuktak néhány boltot, amely élelmiszer-uzsorát űzött.
Felöltözve, reggelizés, azután elmentünk együtt a Baross utcza 77. sz. alá, ahol Hankovszky ügyész Korács Sándor csődtömegét árverezte, de nem lehetett semmit sem venni, mert a zsidók megrohanták, s en bloc [egészben] veszik meg a holmit.
Mari elment a nagynénémhez elvinni neki a megtalált okmányokat, én meg be a hivatalba, úton útfélen bevonuló tartalékos csapatok énekszóval vonulnak be, a Mátyás téren meg feltűzött szuronyú bakák őrzése mellett két katonai konyhán főzték a fikák [?] a mennyet [?], szóval puskaporos a levegő.
Elintézve a postát, naplórendezés, a főispán felküldötte a főügyésznek Balogh igazságügyminiszter levelét, amelyben az a főispán értesíti, hogy Dobay Dénes tiszteletbeli ügyészt a központi járásbírósághoz kinevezte járásbírónak, hm, hát nem finom kis mungószag [kormánypárti szag] ez, s ezek szerint ha a főispán ilyen közléseket tesz a főügyésznek, nyíltan, [hivatal]szolga – Német – útján, hát nem-e az merül fel, hogy a főispán és főügyész egy malomban őrölnek, amit különben én már régen tudok és gyanítok, és a hebegő Orbay detto beállt a társaságba, hm, nem is rossz dolog. Dolgozgattam, ami volt, kimutatást is készítve. Szétnéztem a hivatalokban is kissé.
2-kor tisztolkodás, és el, villamoson haza, otthon vetkőzés, beszélgetés, ebédelés, utána heverés, olvasgatás;
Mari elmondotta, hogy néném nem valami örömmel fogadta, hát ez kitelik tőle, és azért legjobb, hogy egyszerűen nem tudok róla, tegyen, amit akar, csak énreám ne szoruljon, s engem hagyjon békében, én nem törődöm ővele, ő ne törődjön énvelem.
Alvás, Mari rendet csinált és követte példámat. 5 után felébredve, beszélgetés, olvasgatás, kávézás. 8-kor lefeküdtünk (K), azután alvás.
Az idő változó, nagyrészt derült, de hűvös, reggel 13 f, d.u. 2-kor 24 f, esti 8-kor 15 f volt.
Az előző bejegyzés: 1914.07.29.
A következő bejegyzés: 1914.07.31.
Utolsó kommentek