Előszó
Jelen szöveggondozás Lowetinszky János József 1917. július 1. és 1917. október 31. között keletkezett naplóbejegyzéseit tartalmazza – folytatva a naplóíró világháborús (hátországbeli) naplóinak általam megkezdett szöveggondozását. A szöveg értését és „használatát” – a bevezető íráson, valamint a naplókat követő kronológián, jegyzékeken és kimutatásokon túl – szövegen belüli jegyzetek, magyarázatok segítik.
A Bevezetőben – kontextusba helyezve a naplóírót és a naplót – röviden ismertetem Lowetinszky életét és életének fő művét, diáriumát. Bemutatom, hogy a világháború negyedik évében milyen főbb cselekményszálai voltak a naplóíró életének, és hogy milyen lehetséges szempontokra érdemes figyelni a szöveg olvasásakor.
A dolgozat fő részét maguk a naplók képezik. A tárgyalt négy hónapra vonatkozó naplókból a napi események bejegyzéseit adom közzé itt (a párhuzamosan vezetett politikai összegzéseket – ahogy a naplóíró nevezte: „Történelmi események”-et – nem közlöm, tekintve, hogy azok lényegében a Pesti Hírlap napilap tudósításainak kivonatai).
A naplóbejegyzéseket nem betűhíven adom közre az olvasás megkönnyítése érdekében, így ékezetekkel és központozással láttam el a szöveget. Szögletes zárójelbe tettem az egyes kifejezésekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a bizonytalan olvasatra, vagy a kimaradt szavakra, szórészletekre való utalást is. A cirill betűkkel, valamint morze-jelekkel titkosított részeket átírva közlöm (kurzív kiemeléssel, valamint utalva a titkosításra).
A naplóbejegyzéseket követi egy általam szerkesztett tájékoztató kronológia, valamint egy a naplóban előforduló személyeket (háromszáz személyt) számba vevő jegyzék.
Bevezetés
„Azért írtam le mindent pontosan, hogy ha naplóim valaha valamilyen lusta fráter kezébe kerülnek, tanulja meg, hogy mit tud még végezni – bár őszintén megvallva, már nehezére esett – egy 52 éves, épkézláb ember”
(részlet a naplóból, 1917. szeptember 24.)
Az 1917 nyarán/kora őszén keletkezett naplókban a napi események közé csak egy-két politikai, illetve háborús hírt jegyzett le, csak néha említi meg a katonák fővárosi jelenlétét, illetve front- és hadifogság-beszámolóból is csak egyet-egyet közöl ebben az időszakban. Ugyanakkor a behívó elkerüléséért, a protekciós felmentésért való igyekezet változatlanul jelen volt a naplóíró környezetében. Míg korábban a kunszentmiklósi barát, Retkesné gazdaságához beosztott orosz hadifoglyot, Ostyapenkó Nikolaj szinte barátként kezelte a naplóíró, addig 1917 nyarán már kifejezetten ellenszenvvel viszonyult hozzá, főleg azután, hogy az állítólag közeledni próbált volna Lowetinszky feleségéhez. Ivánnal, a vármegyéhez rendelt orosz katonával viszont jó volt a viszonya, többször is adott neki borravalót Lowetinszky
Lowetinszky számára a naplóírás jelentős időbeli elfoglaltságot, olykor kifejezetten terhet jelentett. A „naplórendezés” órákig tartó délutáni/esti elfoglaltság volt számára, ha közbejött egy-egy program, akkor nehezen pótolható elmaradásai keletkeztek – Lowetinszky nagy bosszúságára. A tárgyalt időszakban is a „napi eseményeknél” nagyobb volt az aránya a „történelmi eseményeknek” – vagyis lényegében az újságokból kiírt politikai és hadiesemények rögzítése – a naplókban. Ez a korábbi naplókban nem volt jellemző (és minden bizonnyal a fáradtság, fásultság számlájára írható), de 1917 szeptemberében többször is kisebb zavarok érhetők tetten a naplóban: olykor kétszer is leír dolgokat, máskor pedig kénytelen saját magát korrigálni Lowetinszky.
A naplóíró napi rutinja a következőképpen nézett ki a jelen forrásközlés során közreadott naplók keletkezésének időszakában: reggeli előkészületek, munkahelyen délután 1-ig, ezután otthon ebédelés, heverés és olvasgatás, majd délutáni alvás, naplórendezés, esetleg ismerősök (leggyakrabban Pimperlék unokahúga, Király Rózsi, valamint – Lowetinszky nagy bosszúságára – Fazekas Jenő) látogatása (vagy ők látogattak meg ismerőseiket, illetve az egyetlen budapesti rokont, a szegényházban lévő nagynénit), vacsora, majd lefekvés.
A sokszor kábultságra, kedvetlenségre panaszkodó, kiábrándult és pesszimista naplóírót 1917 nyarán sem kerülték el a betegségek, előbb egy makacs meghűléssel küszködött, majd egy lágyéki daganatot és altesti bajait kellett kúrálnia.
Lowetinszky János József a tárgyalt időszakban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi hivatalában, az árvaszéki kiadójában dolgozott, ő irányította a szerelők munkáját, de gyakran maga is végezte a kiírást, berakást, az ügydarabok keresését. Szinte minden nap lejegyezte a naplóíró, hogy kollégái mikor értek be (rendszerint egy-két óra késéssel) és hogy mikor mentek el (rendszerint jóval hamarabb), valamint azt is, hogy hogyan dolgoztak bent létük alatt – már amennyiben ha dolgoztak. Sokszor meggyűlt a baja az általa lustának és megbízhatatlannak tartott szerelőkkel, különösen Vargával került többször összetűzésbe. A naplóból képet kapunk az irattári feladatokról, munkamegosztásról, problémákról és összetűzésekről, összetartásról és széthúzásról, a „felek” (az ügyfelek – olykor privát, felvilágosításért és ügyintézésért fizető ügyfelek is) és volt kollégák látogatásairól és történeteiről.
Áruhiánytól, illetve drágaságtól – jogosan – tartva a naplóíróék folytatták az élelmiszer és a készletek felhalmozását, Thököly úti lakásuk belső udvarán, illetve a pincében csirkéket és kakasokat is tartottak. Lowetinszky és Mari legfőbb gondja a készletek beszerzése volt. Folyamatosan jártak piacokra és boltokba, igyekeztek mindenből hónapokra, akár egy évre elegendőt beszerezni. Munkájuknak meg is lett a gyümölcse, kamrájuk szinte mindig tele volt, akárcsak a szenespince. Tejből is kevesebbszer láttak hiányt Lowetinszkyék a jelen forrásközreadás által felölelt időszakban. Lowetinszkyék továbbra is gyakran leutaztak Kunszentmiklósra Retkesnéhez, a naplóíró volt kollégája és barátja anyjához, és mindig élelmiszerrel megpakolva tértek vissza az ellátási nehézségekkel küszködő fővárosba. Néha kettesben is, de általában csak Mari járt le egy-egy napra, vagy akárcsak fél napra, Kunszentmiklósra – így volt ez 1917 nyarán is. A kunszentmiklósi ismerősök (Retkesné, Fodorné) is feljöttek néhány alkalommal Budapestre – és olykor meg is szálltak Lowetinszkyéknél.
Lowetinszkyék nem egyedül éltek lakásukban. A naplóíró és felesége már évekkel korábban megkezdték a kisszoba kiadását albérlő diákoknak. A liptószentmártoni szlovák Murtin Jankó 1915 szeptemberétől lakott náluk, 1917 nyarán pedig Murtin mellé (az időközben bevonult Kart nevű albérlő helyére) egy újabb albérlő diákot találtak, a gyulai Kukla Lajost.
Lowetinszky János József naplójának jelen közreadása révén vizsgálhatjuk az 1917-es év háborús hátországát, a világháború civil megélését a fővárosban. Ünnepek és hétköznapok, bosszúságok és örömök, munkahelyi intrika és IV. Károly mosolya – mindezen témák, mindezen cselekményszálak is végig követhetők az 1917 júliusa és szeptembere között keletkezett naplóbejegyzésekben.
Az 1917. július havi naplóbejegyzések: itt
Utolsó kommentek